Szép új világ

Szőcs Levente

Az elmúlt hetekre és a magyar jelöltállításra visszatekintve nem lehet nem látni, hogy Szász Jenő és társai csak nehezen heverik ki a pártalapítás eufóriáját. Mintha a Szép új világban találták volna magukat, ahol dolgozni csak azért kell, mert megárt az embernek a túl sok szabadidő.

A jelek szerint egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy a szavazatokért meg is kell küzdeni, s a küzdelemhez mindenekelőtt harcosokra van szükség. Ahogy közeledett a jelöltállítás határideje, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá: az MPP-nek nincsenek emberei.

Elég, ha „a polgári oldal támogatását élvező függetlenekre” gondolunk. Vagy arra, hogy az MPP-nek még Székelyföldön sem sikerült mindenütt saját polgármester-jelöltet állítania. A tanácsosi listára, igaz, több jelentkező akadt, ami érthető, hiszen ehhez nem kell se program, se személyiség, még ismertség sem, bőven elég a mélymagyar diskurzus.

De a Polgári Párt független jelöltjeire más magyarázatot is lehet adni. Mindenekelőtt az RMDSZ-ből frissen kiábrándult politikusnak érdeke, hogy fenntartsa magának a visszatáncolás lehetőségét. (Ami, meg kell mondani, reális, hiszen az RMDSZ eddig kesztyűs kézzel bánt a Szövetség ellen kampányba indulókkal.)

Ez az érdek pedig teljes mértékben megegyezik az MPP-jével, ugyanis nemzetpolitikai diskurzus ide, választás szabadsága oda, a választóban elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: miért lenne jobb az MPP polgármesterjelöltje, ha ugyanaz, aki néhány hete (esetenként jelenleg is) az RMDSZ színeiben vezette a települést?

Kézenfekvőbb úgy beállítani (tekinthetjük ezt a negatív kampány kezdetének), hogy ez a sok derék ember nem az MPP miatt hagyja ott a Szövetséget, noha létezik a választás szabadsága, ugyebár, hanem mert az RMDSZ-ben csalódott.

Itt-ott elismerik, a ki- vagy átállásban szerepet játszik az is, hogy a polgármesteri székre mást jelöltek, vagy a tanácsosi listán az illető nem került befutó helyre. De ez nem baj, és semmiképpen nem elítélendő. Nem sok hiányzik, hogy bevegyék az alapszabályba: jó MPP-s csak rossz RMDSZ-es lehet!

Amit még a jelöltállítás lejártával meg kell állapítani: a Szász Jenőék által hangoztatott választás szabadságában (idáig ez az egyetlen „konkrét” programjuk is) elsőként nem a magyar választók, hanem a választottak részesültek. Utóbbiak közül is azok, akik értik, nemde, az idők szavát.

http://umsz.manna.ro/vezercikk/szep_uj_vilag_2008_04_25.html

A választás szabadsága

Az elmúlt héten csak amúgy kapkodtam a fejem az egyre szaporodó politikusi nyílt levelek kapcsán, lásd. Tőkés Markónak, Markó Tőkésnek, Markó Szásznak, Szász Markónak. Ugyanis most azok az emberek, akik fennhangon hirdették a választás szabadságát (copyright Szász Jenő), és akik ennek érdekében egy pártot is bejegyeztek, most valami egészen érdekes húzáson ügyködtek: azokkal akartak megegyezni akiket annyit bíráltak, és azzal a párttal akartak (látszólag) közös listákat, amelyből elégedetlenségük miatt kiléptek.

Természetesen az ilyen húzások nem meglepőek a politikában, de a frissen alakul MPP vehemens vezetői és szimpatizánsai hónapokon át azzal a demagógiával etették a választókat: most van igazi demokrácia, most van igazán választási szabadság. Ehhez a lovuk Tőkés EP mandátumszerzése, majd a sikeres pártbejegyzés lett.

Csakhogy milyenek lehetnek az olyan MPP-s jelöltek, akik folyamatosan tapsoltak az “igazi demokrácia eljövetelének”, és bár még soha nem mérkőztek meg egyetlen választáson sem az új MPP-s ruhájukban, máris az eddig folyamatosan szidott, mocskolt stb. ellenféllel akarnak (azaz részben most már csak akartak) lepaktálni?

Nézetem szerint: csiolánosok.

Csinta Samu, a sepsiszentgyörgyi politikus

Érdemes megjegyezni, hogy a screenshot ma készült, az újságíró pedig a tegnap lépett be utoljára az iwiw profiljára. Nem kekeckedésből mondom, hogy újságíró, hanem azért mert a Munkahely rubrikánál még mindig a Krónika szerepel.

Akkor most hogy is van ez?

[Update: ma este 21:46-kor, 6 órával e bejegyzés megjelenése után, alanyunk sepsiszentgyörgyivé vedlett. Az új munkahelyét meg útközben-nek hívják. No, látjátok testvéreim, így vállik Erdélyországban pár perc alatt valaki kolozsvári újságíróból sepsiszentgyörgyi  politikussá - útközben]

Klónozz te is MPP-t :)

Április 8-án kedden megalakult a Magyar Polgári Párt (MPP) székelyhídi szervezete, de egy nappal később újabb székelyhídi MPP szervezet alakult. Melyik az igazi, ennek próbáltunk utána járni.

Április 8-án este hét órakor a székelyhídi városházán zajlott le az MPP helyi szervezetének alakuló űlése. Erről Orbán Mihály az MPP országos vezetőségi tagja tájékoztatta lapunkat, mondván: “Én ott voltam a keddi, székelyhídi MPP kezdeményező bizottsági űlésen, ahol Fetco Mihályt választották meg elnöknek, Szabó Gyöngyi lett az alelnök, Fele László pedig az elnökségi tag.” Rá egy napra, április 9-én szerdán délután hét órai kezdettel egy másik alakuló gyűlés is lezajlott. Majdnem egy óra eltelt mire tíz fölé emelkedett a résztvevők száma, az addig eltelt időben folytatott beszélgetésből kiderült, hogy egy nappal azelőtt is megalakítottak egy MPP helyi szervezetet más körök. A szerdai alakuló űlésen megválasztott Gardó Ferenc elmondta: a kedden megalakult helyi szervezetet nem ismerik el, hiszen ott jogtalanul választották elnökké Fetco Mihályt, mert az ellenkezik az MPP alapszabályzatának azon kitételeivel, melyek a volt Román Kommunista Pártban funkciókat betöltő személyekre vonatkoznak. Végezetül 18 személy részvételével megalakították az MPP helyi szervezetét, melynek alelnöke Csidre Gábor, elnökségi tagja Boros Ferenc lett.

Diverzió

A helyzet tisztázása végett kerestük meg telefonon Lengyel Györgyöt az MPP Bihar megyei vezetőjét, aki elmondta, hogy a Gardó féle akció olcsó diverzió. “A székelyhídi MPP kedden, az alapszabályzatnak megfelelően alakult meg. Egyébként meg ki hatalmazta fel Gardó Ferencet arra, hogy Székelyhídon polgármesterjelöltnek indítsa magát az MPP színeiben, mikor az MPP még be se volt jegyezve?” – tette fel a kérdést Lengyel György, majd elmondta: a keddi űlésre meghívták a helyi Polgári Egyesület tagságát is. Orban Mihály, az MPP országos vezetőségi tagja lapunknak kijelentette: “Székelyhídon kedden alakult meg hivatalosan a Magyar Polgári Párt. Ha Gardó Ferenc úgy gondolja, beiratkozhat az MPP-be, de amit ő csinál az egyelőre csak egy partizánakció.”

Gardó Ferenc a szerdán megalakított MPP elnöke elmondta, hogy a “keddi” MPP illegálisan alakult meg, mert titokban szervezték meg bizonyos körök. “Mi három napig kampányoltunk az alakuló gyűlésünk előtt” – tette hozzá, majd elmondta, hogy ő véletlenül tudta meg, hogy kedden lesz alakuló űlés, de amikor elment a helyszínre, két ajtónálló nem engedte be az űlésterembe. “Kötelességük lett volna engem is értesíteni, mint a Magyar Polgári Egyesület vezetőségi tagját” – mondta, majd kijelentette, hogy tárgyalásokat folytat Sóki Bélával a közös helyi tanácsosi jelöltlistáról, de még nincs megegyezés. Gardó elárulta, hogy minderről értesítette Tőkés László püspököt és Szász Jenőt, az MPP elnökét is. “Ha Szász Jelnő és Tőkés László úgy látják jónak, hogy üljünk le tárgyalni az RMDSZ-szel, akkor tárgyalunk, ellenkező esetben külön indulunk a választáson”- fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy mit tesz akkor, ha a két vezető politikus arra buzdítja, hogy a Fetco féle MPP-vel tárgyaljon, Gardó kijelentette: “Ilyet én el se képzelek. Én Fetco Mihállyal nem tárgyalok! Az MPP-ben nincs szükség olyan emberre, aki részt vesz az RMDSZ előválasztásán, majd köpönyeget forgatva beiratkozik az MPP-be, ráadásul kommunista múltja van” – mondta Gardó Ferenc.

Más megvilágítás

Sóki Béla képviselő, a székelyhídi RMDSZ elnöke lapunknak leszögezte: “semmiféle tárgyalást nem folytatok Gardó Ferenccel”, majd elmondta, hogy Gardó néhányszor felhívta telefonon, de ezek a beszélgetések nem tárgyalások voltak. “Én ahhoz a Markó Béla által meghírdetett elvhez tartom magam, hogy az első forduló előtt nem folytatunk egyeztetéseket” – tudatta Sóki Béla. Fetco Mihály a “keddi” MPP elnöke kijelentette, hogy a Gardó féle szervezkedés RMDSZ-es diverzió, hogy megbontsa a székelyhídi MPP egységét. Gardónak arra a vádjára, hogy az MPP-t titokban, csak egy kör részvételével szervezték meg, melyre nem hívták meg a Magyar Polgári Egyesület (MPE) tagjait, Fetco Mihály elmondta, hogy jelen volt az MPE vezetőségi tagjai közül Fele László és Szabó Gyöngyi, majd hozzáfűzte: az MPP alapszabályzata nem írja elő azt, hogy egy helyi szervezet alakuló űlésére kötelező meghívni az MPE tagságot. Arra az újabb vádra miszerint ő besúgó vagy kommunista tisztségviselő lett volna, Fetco azt mondta, hogy sem egyik sem másik nem volt.

http://www.erdon.ro/hirek/news-erdely/cikk/ket-dudas-egy-szekelyhidon/cn/news-20080411-03442953

Lehalászás

Székedi Ferenc

Az előválasztások veszteseinek tehát semmi okuk a bűntudatra, nem fognak holnap az utcán ujjal mutogatni rájuk, ellenkezőleg.

Az RMDSZ-előválasztások után többen köszönték meg a helyi újságokban, tehát nyilvánosan a lakosság bizalmát és szavazatait. De csak azok, akiket az urnákhoz járulók vélhetően bejutó helyre rangsoroltak. Aki, mondjuk, mindössze három szavazattal maradt le az utolsó helyről, már úgy érezte, nincs szüksége semmiféle hálaüzenetre, még akkor sem, ha több százan vagy több ezren szavaztak rá.

Pedig a demokratikus közéleti játékokban ott rejtőzik a veszítés lehetősége is. Versenyhelyzetben bárki lehet tizedik, tizenötödik vagy éppen huszadik. Ez nem kudarc, nem tragédia, nem jelenti azt, hogy szakmai erényei, emberi jellemvonásai vagy éppenséggel közéleti tenni akarása csorbult volna, és netán szégyenkeznie kellene amiatt, hogy nincsen ott a győztesek között.

És mivel nem csupán választási, hanem ráadásul olimpiai esztendő is van, ilyenkor mindig Pierre de Coubertin bárót illik emlegetni a részvételre és a győzelemre utaló klasszikus mondásával, amely azonban jóval hosszabb, és általában az élet küzdelmeire vonatkozik.

Az előválasztások veszteseinek tehát semmi okuk a bűntudatra, nem fognak holnap az utcán ujjal mutogatni rájuk, hogy nézd csak, ő is indult és nem jutott be, hanem éppen ellenkezőleg: tisztességes közéleti szerepvállalásuk szándéka növeli értékeiket.

Írom mindezt azért, mert a Magyar Polgári Párt valamiféle kollektív bűntudatra és egyéni elégedetlenségre játszik. Mindegyre megkörnyékezi azokat a polgármester- vagy tanácsosjelölteket, akik az előválasztáson nem jutottak be, és ilyen-olyan ígérgetésekkel szeretné meggyőzni őket, hogy MPP-listán induljanak.

Ha mindezt valamiféle olyan, településekre is lebontott programmal tenné, amelyben a jelöltek jobban bízhatnának, mint az RMDSZ helyi önkormányzati céljaiban, akkor – legyen. De hát erről szó sincs, MPP-program a szállóigévé vált „választás szabadságán” kívül sehol a láthatáron.

A módszer így inkább azokhoz az ügybuzgó térítési törekvésekhez hasonlít, amikor kisebb vallási közösségek a nagyobb egyházakból próbálnak ilyen-olyan, nem éppen az Úr szándékaihoz méltó ajándékokkal és ígérgetésekkel híveket toborozni.

Az RMDSZ-színekben tevékenykedő székelyföldi polgármesterek és tanácsosok, illetve jelöltek hétvégi csíkszeredai önkormányzati konferenciáján nemes egyszerűséggel „levadászásnak” nevezték ezt a módszert, noha a „lehalászás” szó talán találóbb lenne, hiszen a gyors sikerre áhítozó horgászok a máshol felnevelt halakat szokták órabér fejében kiszedegetni a vízből, és otthon majd olyan értékes zsákmányként felmutatni, amelyért nagyon, de nagyon keményen meg kellett küzdeni.

Nem ez az egyetlen jele annak, hogy a Magyar Polgári Párt demokráciadeficitben szenved, hiszen jó néhány más közéleti megnyilvánulásában is érezhető: elnöke legszívesebben a székelyudvarhelyi modellt alkalmazná. Itt ugyanis majdhogynem két esztendeje egyszemélyes a városvezetés, nincs szükség helyi döntéshozó testületre és olyan tanácsosokra, akik mindenféle, a költségvetéssel, szerződéskötésekkel és más rázós témákkal kapcsolatos kényelmetlen kérdéseket is feltehetnek.

Minek annyit tárgyalni erről is meg arról is, minek annyit vitatkozni házon belül és kívül, amikor kézi vezérléssel mindent pompásan el lehet intézni? Minek előválasztások és más hasonló demokratikus csűrések-csavarások, miért kell előzetesen az emberek véleményét kikérni, amikor egyetlen polgári kéz is összeállíthat választásijelölt-jegyzékeket bárhol és bármikor?

Csakhogy ezt a módszert mintha másképpen neveznék. Hogy stílszerűek maradjunk, például így: az én választásom szabadsága. Vagy egy másik kedvenc szófordulatra utalva: végre-valahára az erdélyi magyar közösségben is megteremtettük az én választásom szabadságát.

A demokrácia azonban nem erről szól, hanem a közösségi döntések feltételrendszerének a megteremtéséről és működtetéséről. Aki pedig szavazatával vagy akár a maga jelöltségével is részt vesz ebben a rendszerben, az még akkor is győztes, ha éppenséggel nem került befutó helyre.

http://umsz.manna.ro/velemeny/lehalaszas_2008_04_14.html

Kapaszkodj is!

Sike Lajos

Lesz nektek Jézus, csak jöjjön haza a főnök Brüsszelből! – mondtam a minap, látva, milyen sok református lelkipásztor jelöltette magát mifelénk önkormányzati képviselőnek az RMDSZ listáin.

Aztán eszembe jutott: nagy az Úr kegyelme, sok mindent megbocsát, még azt is, hogy esetenként ugyanazok, akik az őszön a független EP-képviselőjelöltet támogatva az érdekvédelmi szervezet ellen kampányoltak, most az RMDSZ mellé álltak, elegánsan feledve: egyházi főnökük szívébe Szász Jenő pártja fészkelte be magát. Megvilágosodott volna nekik valami?

Sokan ismerhetik az anekdotikus bibliai történetet. Megy Jézus Péterrel a pusztában. Elöl a mester, Péter kissé hátrább. Jézus egy szakadékon túljutva nem hallja Pétert. Visszamegy a szakadékhoz, hát annak mélyén imádkozik. „Mit csinálsz Péter?”– kérdi. „Imádkozom! Te mondtad, uram, hogy imádkozzunk!” Mire Jézus: „Imádkozzál Péter, de kapaszkodj is!”

Szóval kapaszkodj is – az imádság önmagában kevés. Az egyházvezető jobbára csak imádsággal segíthet, az anyagi támasz lehetősége a hívek és a kormányzati szervek kezében van. S melyik pap nem szeretné megjavítani a roskadozó templomot, közösségi házat? Tudva, hogy ezzel is befolyásolja a hívek róla alkotott véleményét.

A Szatmár megyei önkormányzati képviselőjelöltek rangsoroló gyűlésén említette Cseke Attila szövetségi küldött: az RMDSZ az elmúlt négy évben 248 egyházi épület, köztük sok templom felújításához szerzett kormánytámogatást.

Mint a megyei tanács (befutó) RMDSZ-es képviselőjelöltje, ott volt Nagy Sándor nagykárolyi református esperes, akitől megkérdeztem: náluk mi a helyzet? Sorolta azokat a templomokat, amelyeket ilyen pénzek nélkül alig tudtak volna renoválni, mint a kertvárosi, lelei, kismajtényi, szarvadi, érendrédi.

Dicsérte Erdei D. István parlamenti képviselőt, aki szívén viseli az ügyet, segíti a lelkészi hivatalokat, hogy szakszerűen állítsák össze a kormánytámogatást igénylő iratcsomókat. Az idén többek között a dobrai, hadadi és a szentmiklósi templom javítására várnak támogatást.

Nagy Sándor kérdezetlenül is mondta: máshonnan messze nem kapnak ilyen anyagi segítséget. Később megtudtam: Erdei képviselő úr a múlt évben harminc Szatmár megyei egyházi épület renoválásáért ügyködött, ezek fele a reformátusok tulajdonában van.

Csak Szatmár megyében tizenöt-húsz református lelkipásztor került az RMDSZ önkormányzati listáira. Lehet, hogy a közösségükben élő papok elöljárójuknál jobban tudják, mi jó nekik és híveiknek, s a következő években kivel érdemesebb menni?!

http://umsz.manna.ro/velemeny/kapaszkodj_is_2008_04_10.html

Szűklátókörüség vagy valami más?

A Magyar Nemzet-ben olvastam az imént: “Tőkés László református püspök 2007 novembere óta a romániai magyarság európai parlamenti képviselője.” És azon gondolkodom, hogy is van ez? Ugyanis az EU parlamenti képviselő Tőkés László magát a saját hivatalos honlapján “az erdélyi magyarok európai képviselőjeként” hírdeti. Természtesen mindezt annak az 17425 szavazatnak a fényében, amelyeket Erdélyen kívűli régiókban adtak le rá az európai parlamenti választások idején, és amelyek az összes általa gyűjtött szavazatok 9,78%-át képviselik. Gyanítom, hogy sokat nem is magyar ajkú szavazók adtak le. Végülis minek ezeket a szavazatokat emlegetni, hiszen a 3,10% (a 3,44 helyett), azaz a mandátum ezek nélkül is összejött volna.

Vajon mit szólna a Magyar Nemzet, avagy Tőkés László, ha a romániai magyarság alig 6,6%-os népességen belüli arányára való tekintettel mindenki megfeledkezne erről a kissebségről?

Szavazz a Krónikára!

Most, hogy a Krónika végre szint vallott, egészen megnyugodtam. Legalább tudom, hogy Gazda Árpád miért védte meg hetente Tőkés Lászlót a címoldalon a tavalyi EP kampányban. Még akkor is amikor a püspök úr éppen segget csinált a szájából.

A Krónika ezzel felvállalja azt, amit eddig határozottan tagadott, hogy pártlap. Bár igaz, januárig csak a „pártoskodók” lapja volt, de azóta, mivel párt is lett, hát pártlap. Érdekes ez a tyúk-tojás történet. Tulajdonképpen a pártlapra építették rá a pártot. Ez pedig általában fordítva szokott lenni.

Vajon mi van az objektív tájékoztatás és a választás lehetőségének sokat hangoztatott szükségességével, ha az egyik fél érdekeiért személyében is harcba száll a főszerkesztõ? Persze, minden csomagolás ellenére, eddig is nyílt titok volt, hogy ki és kik a Krónika szíve csücske, de most végre nyíltan kibújt a szeg a zsákból.

Csak azon gondolkodom, hogy Csinta azon kívül, hogy jól tud írni mihez is ért? Hogyan tudná vezetni a várost egy újságíró? Főleg egy olyan aki évek óta Kolozsváron él.  Szentgyörgynek egy kiégett Álmos után már csak egy ilyen pártoskodó újságíróra van szüksége. Úgy kell ez a városnak mint púp a hátára.

Na de nem baj. A lényeg az, hogy a szórólap a kampányra már megvan. Itt nyomtatják Kolozsváron. Kék a fejléce.

Az amerikai anarchisták is felfigyeltek erre az igazi transzilván különlegességre

Óriásplakát

Székedi Ferenc 

Nem tudtam, milyen remek Székelyföld tábla az, amely Kököstől hetven kilométerre is érezteti a hatását.

Vagyunk vagy kétszázan.

Az igazgatótanács elnöke, amint ebben az igen sajátos részvénytársaságban betöltött tisztségéhez illik, gyors egymásutánban sorolja, hogy 2007-ben miből mennyi volt a közbirtokosság bevétele. Ennyi meg ennyi köbméter fát adtunk el, emennyi volt a legelőbér, ennyit hozott volna a karácsonyfa, ha nem osztjuk szét a tagoknak és így tovább.

És egyszerre csak megjegyzi: amint bizonyára tudják, a tavaly elestünk a reklámbevételektől, mert a kökösi Székelyföld-tábla-kitételek, majd -levételek nyomán a bukaresti és brassói reklámcégek felmondták a szerződést, az országút mellé nem akartak egyetlen óriásplakátot sem elhelyezni.

Amint bizonyára tudják…

Bizony nem tudtam.

Hogy milyen remek Székelyföld-tábla az, amely Kököstől hetven kilométerre is érezteti a hatását. Éles politikai helyzetekben persze hallottam ezt is meg amazt is, legelső, közvetlen, tehát úgymond tiszta forrásból a Kárpátokon túli piacokra is bemerészkedő székelyföldi vállalkozók kalandjairól, sőt arról is volt tudomásom, hogy ilyenkor hiába állnak kint a krumpliszsákok a székelyföldi porták előtt, mert egyetlen utánfutós autós sem nyitja meg a kaput, de ez a reklámtáblás visszacsatolás mindenképpen újdonság volt.

Közhelyszerű jelképek és elpufogtatott szólamok lefordítása a valós életre. Nem először és nem utoljára a történelemben. Levéltári adatok szerint a Székelyföld hagyományos és természetes regáti kapcsolatainak megszakadása miatt, az Osztrák–Magyar Monarchia és Románia közötti, tizenkilencedik század végi vámháború idején Kézdivásárhely lakossága alaposan megcsappant, két Kárpátokon inneni település apraja-nagyja pedig a hegyen túlra költözött, hogy ott készítse hordóit és dézsáit, ha már nem vihette át a határon.

És a huszadik század folyamán is akadt még bőven arra példa, hogy mit jelent az egyéni és családi túlélés kényszere. Hogy merre mozdulnak el kisebb-nagyobb közösségek, ha otthon nem találják megélhetésüket.

Ezért kellene már egyszer s mindenkorra a földre tenni magas talapzatukról a politikai szólamokat és ott megnézni, hogy egészen pontosan mit is jelentenek.

Már néhányan megpróbálták kitapogatni, hol lennének jelenleg egy autonóm Székelyföld közigazgatási határai.

Nem túl nagy sikerrel. Ami nem meglepetés, hiszen még a két, kimondottan székelynek nevezett megye körvonalait sem sikerült részleteiben tisztázniuk mindazoknak, akik nem megyei tanácsnak, hanem túlzott derűlátással megyei önkormányzatnak nevezik magukat.

Hol vannak a birodalom határai?

Majd arról is elhangzott egy-két bátortalan szó, hogyan is állunk a gazdasággal, az infrastruktúrával, az energiával. És persze a költségvetéssel. Azután meg az egy székely főre jutó pénzbeli keresettel, külföldi vagy belföldi beruházással. Legyen az zöld mezős vagy szárazfagatteres.

Akadt egy olyan tanulmány is, amelyet készítője magára hagyott. És amely arról szólt, milyen legyen a közigazgatás. Természetesen erős kezű és centralizált egy olyan országban, amely ha kínkeservesen is, de megpróbálja a helyi közösségekre leosztani az állami hatásköröket.

Így nem megy. Ha felülről beszélünk és nem alulról építkezünk, ha nem a jelent és a jövőt vesszük figyelembe, hanem a múltról ábrándozunk, akkor még az álmunk sem lesz autonóm, nemhogy az ébredés.

Talán valamit megsejtett mindebből a Székely Nemzeti Tanács Sepsiszentgyörgyön megválasztott újdonsült elnöke is, aki első ízben vélekedett úgy: csak össze kellene hozni már legalább féltucatnyi szakbizottságot ahhoz, hogy a véleménynyilvánító népszavazásnak nevezett érzelmi tapogatózásnak legyen valamiféle kézzelfogható értelme.

Remélem, nem nyílt leveket író vagy közleményeket megfogalmazó egyének társaságára gondolt. Ennek ugyanis nem vagyunk híján.

Hanem végre-valahára olyan szakemberekből álló munkacsoportokra, amelyek programszerűen, menetrendszerűen, értelemszerűen és bárki által értelmezhetően lefordítják az autonómiát a hétköznapok nyelvére.

Akik elmondják, hogy nem óriásplakáttal kezdődik. Hanem azzal végződik.

http://umsz.manna.ro/velemeny/oriasplakat_2008_04_08.html

A “bourgeois” párt

Alakulgatnak a Magyar Polgári Párt helyi szervezetei. Itt is volt már az ideje hisz a “szecesszió” óta jónéhány hosszú esztendő telt el, ami alatt az RMDSZ alternatíváját kínálni kívánó társaság az érdemi szervezkedés helyett azzal ütötte el az időt, hogy Wass Albert esteket meg ellen-Március 15.-ünnepségeket, székely nagygyűlést és autonómia népszavazást szervezett.

A csapat képviselni akarja az erdélyi magyarságot ország s világ előtt, mert hitük szerint csak ők azok, akik hitelesek. Nem ferdült bele a gerincoszlopuk a bukaresti bársonyszékekbe, hatékonyan tudnak majd érdekeinkért kilincselni a Dâmboviţa partján és Brüsszelben is. Gondolom különösen igaz ez, azokra a tisztelt tagokra, akik frissen diplomáztak valamelyik világhírű sámánképző egyetemen vagy most tették le a felsőfokú nemzetközileg is elismert újgúr-kazah-ótürk nyelvvizsgát.

Programjuk egyelőre bizonyára valamelyik asztalfiókban tanyázik, mert nem nyílvános. Amit céljaikról ki lehet deríteni az az alapszabályzatban van éspedig megvédeni a román haza integritását, szuverenitását és a nemzeti kissebségeket is ha már vannak.

“CAP. II. OBIECTIVELE PARTIDULUI
Art. 7. (1) În toate activitatea sa, Partidul urmăreşte numai obiective politice.
(2) În cadrul activităţii sale, Partidul promovează valorile şi interesele naţionale, pluralismul politic si militează pentru respectarea suveranităţii naţionale, a independenţei şi a unităţii statului, a integrităţii teritoriale, a ordinii de drept şi a principiilor democraţiei constituţionale.
(3) Obiectivul Partidului este, ca prin toate mijloacele legale să contribuie la consolidarea democraţiei, a pluralismului politic şi a statului de drept, la dezvoltarea economică, socială, culturală şi instituţională a ţării, precum şi la apărarea drepturilor şi intereselor minorităţilor naţionale din România.”

Itt-ott megjelennek a sajtóban célozgatások autonómiára (de csak annyi mint Caracalon), nemzeti haladásra, és székelyföld mozdonyosítására.

Kihasználom az alkalmat, és szívből kívánok nekik sok sikert meg egy számítógépet, hogy legyen amin összehozzanak egy honlapot maguknak mert az még nincs nekik( gondolom a www.partidulcivicmaghiar.com nem az övék). Kitudja, a korral való haladáshoz talán el kell telnie megint egy pár hosszú esztendőnek.