Polgári? Mi a fene az, hogy polgári?

A kör négyszögesítése

Székedi Ferenc

Polgár az, aki minden szombat délután kisétál a főutcára. Aki csakis márkás öltönyökben jár.

Azzal kezdte: olvasta múlt heti írásomat, amelyben X.-nek válaszoltam a populizmussal és a demagógiával kapcsolatban, teljesen és tökéletesen egyetért vele, de egy másik ügyben most ő szeretné tanácsomat kérni. Mielőtt firtatni kezdtem volna, hogy miben, már nekem is szegezte a rövid és tömör kérdést: mondja, polgár vagyok én? Egyáltalán ki a polgár?

Alighanem a hely szelleme ihlette meg, mert amint ott álldogáltunk a járdán, szemünk éppen a villanyoszlopra felragasztott két nagy polgári plakátba ütközött.

Magyar Polgári Párt. A párt polgári? Vagy a magyar polgárok álltak össze párttá?

De hát egyáltalán ki a polgár? Aki a pártban van? Vagy aki a pártra szavaz? Vagy aki úgy gondolja magáról, hogy nemzeti, konzervatív és keresztény, amint a párt ideológiája hirdeti? De hát a polgárosodás éppenséggel a liberális eszméket hozta magával. Akkor meg miért polgári? És miért nem kereszténydemokrata?
 
Szóval bedugta a taplót a fülembe. A kérdéstől nem tudtam szabadulni, és amint ballagtam hazafelé, már a nagy francia forradalom zászlósuhogását is hallottam, majd, hála a második világháború utáni megbékélésnek, az a bizonyos német szó fészkelte be magát gondolataimba, amely magyarul városlakót jelent, de nem illik leírni, mert néhányan arra gondolhatnak, hogy most, az Európa-bajnokság előtt a hasonló márkájú sört reklámozom.

Pedig kisebb-nagyobb átalakulásokkal nyelvünkben éppen ebből lett a polgár.

Tehát városlakó.

De hát akkor a székelyföldi falvak lakossága? Aki krumplit ültet, aki fát vág, aki tejet hord a csarnokba, aki kaszál – az nem polgár? Ha pedig nem az, akkor nem polgárok körében miért kampányol olyan hevesen a polgári párt?

Ki a polgár? Gondoltam, megnézem az interneten, a polgári párt keretprogramjában. De nem találtam. Meghatározták a szabadságot, a nemzetet, a családot, az erdélyiséget, az autonómiát, a keresztény gondoskodó szolidaritást, az aszimmetrikus regionalizmust, az anomáliával terhelt kisebbségi képviseleteket, a közép-európai örökség revitalizációját, a szermaradvány-mentes sokfunkciós mezőgazdaságot, a Székelyföldet mint belső peremterületet, a higgadt kommunikációs reakciókészséget, az erkölcsöt, a múltat, jelent és jövőt, de a polgárt és polgáriságot nem.

Pedig nagyon bíztam benne, hogy lesz ott valamiféle útmutatás. Hogy polgár az, aki minden szombat délután kisétál a főutcára. Aki csakis márkás öltönyökben jár. Aki egyenes derékkal ül a széken. Aki kizárólag zongorakoncerteket hallgat a tévében. Aki minden csütörtökön négy és öt óra között mindig ugyanabban a kedvenc kávéházában kortyolgatja és soha nem szürcsöli a kávéját, mindig ugyanazt az újságot olvassa és mindig a vezércikkel kezdi.

Vagy polgár az, aki nem jár hazai autóval.
Vagy aki nagyon utálja az RMDSZ-t.
Vagy aki úgy érzi, hogy tagja a középosztálynak. Nem kispolgár, nem nagypolgár, családi kiránduláson már nem is szalonnasütő nyárspolgár, hanem hűtőládában viszi a pulykamelles szendvicset.

Szóval alaposan belegabalyodtam a polgárságba, noha mindössze saját hazám egyszerű állampolgáraként szerettem volna egy kissé mélyebben elpolgárosodni, természetesen itthon, vagy amint mondani szokás, itt és most, hiszen világpolgárságról szó sem lehet, mivel azt mélységesen elítéli minden nemzeti és konzervatív program.

Azután megpróbáltam más fogódzókat is keresni, de nem sok sikerrel. Még a mindentudó média sem adott semmiféle tanácsot. Városunk polgáraihoz fordulok – így szólt rádiós kampányában az egyik RMDSZ-es jelölt, polgári ellenfele viszont a község lakosaival találkozott. Pedig ha komolyan veszik a nemes versengést, akkor az RMDSZ előválasztásos jelöltjének a város lakosaihoz kellett volna intéznie üzenetét, MPP-s társához pedig úgy illik, hogy a község polgárainak dobogtassa meg a szívét.

Vagy megtörténhet, hogy mindkét szervezet beépítette a maga emberét a másikba? Ki tehát a polgár, és ki csupán a lakos? Talán a mértan segít? Az öntudatos polgárok körökbe tömörülnek. Az öntudatlan lakosok csupán négyszögbe? Talán a művészekre figyeljünk? A polgárpukkasztókra?

S.O.S. Fele polgárságom egy jó magyarázatért!

http://umsz.manna.ro/velemeny/a_kor_negyszogesitese_2008_05_27.html