Az európai foci sötét oldala

Magyar manna

Kis Tibor

Markó Béla szerint mostantól megy egyedül is. Hirtelen hangulatváltásának kétségkívül van alapja, még akkor is, ha ugyanő a legutóbbi hónapokban, ha nem is épp nemzethalált, de kollektív politikai öngyilkosságot vizionált a helyi választásokat követő időkre.

Mármint ha a magyar ellenlábas Szász Jenő-csapat jól szerepelne. A végeredmény láthatóan nagyon megnyugtatta Markóékat – talán túlságosan is. Tény persze, az RMDSZ már-már kiütéssel felérő győzelmet aratott az MPP felett. Olyannyira, hogy ennek arányát Markó döntő fölénynek érzékeli. E benyomást egyébként józan számok támasztják alá: ötször több megszerzett RMDSZ-szavazat, mint MPP-voks. S a hab a tortán: Szász Jenő személyes megszégyenülése – a saját fellegvárában. Ha úgy vesszük tehát, Markóéknak jó okuk van az örömre. Egyértelműen kiderült: a vele szemben fellépett MPP könnyűnek bizonyult. Az RMDSZ szinte mindent vitt.

Mégis az lenne most a legnagyobb tévedése az RMDSZ-nek, ha beleélnék magukat, hogy megint egyedül ők az urak az erdélyi magyar politikai porondon. Ha ez az érzés végképp eluralkodna rajtuk, az politikai farkasvaksággal érne fel. Mert bármennyire totálisnak állítja is be sikerét a nagyobbik magyar párt, ez azért nem volt az. Az MPP ugyanis megszerzett hídfőállásokat a Székelyföldön. Annyit persze nem, hogy önálló erőként bekerülhetne ősszel az újjáalakuló bukaresti törvényhozásba. Ettől függetlenül Székelyföldön megkeseríthetik Markóék életét a kampányidőszakban, hiszen ott jelöltjeik többnyire hajszállal maradtak le. Ugyanígy szerezhet álmatlan éjszakákat Markóéknak a helyi szavazás iránti magyar érdektelenség. Először fordult elő, hogy a magyar megyék alulmúlták választási kedvben a román régiókat. Ráadásul soha még ilyen kevés magyar nemzetiségű polgár nem adta voksát magyar pártokra. A magyar közöny és a tömeges átszavazás önmagában olyan pofon mind az RMDSZ-vezetés, mind pedig Szászék számára, amelynek hosszú távú hatásai akár végzetesnek is bizonyulhatnak egy (vagy két) etnikai párt szempontjából.

A magyar voksolók bölcsebbek. Előbb vették észre, hogy pártjaik előtt új és fontos kihívások állnak. Egyrészt elvárják tőlük, hogy főleg az ő napi gondjaikkal törődjenek. De azt is jó néven vennék, ha valóságtól elrugaszkodott programjaik bűvöletében észrevennék a Romániába bezúduló modernizációs vihart, amelynek gyümölcseiből a magyar közösség is részesedni akar. Ha nem Markóékkal vagy Szászékkal, akkor a román szociáldemokraták vagy demokraták révén. A küzdő felekről viszont e pillanatban nehéz elképzelni, hogy alapvető dolgokban képesek lennének megegyezni a parlamenti megméretésig. Egyik túlságos gyengesége, a másik túlnyerése csapdájában vergődik. Marad számukra valószínűleg a különállás. Vele pedig az MPP-nél a teljes eljelentéktelenedés kockázata, az RMDSZ-nél pedig a balettozás az 5 százalékos küszöbön.

http://www.nol.hu/cikk/496140/

Egy fotó üzenete

Fotó: Mihály László (ÚMSZ)

A fenti fotó vasárnap este készült a sepsiszentgyörgyi MPP székházban, valószínűleg percekkel azután, hogy Csintáék megtudták, hogy vesztettek. 

Nézzük jól meg ezt a képet. Mit látunk hátul a falon? Nagy-Magyarország etnikai térképét a trainoni határokkal. Fájdalmas Trianonsiratás egyik legismertebb szimbóluma ez az 1910-es népszámlálás alapján dolgozó, a magyarok etnikai határait enyhén eltúlzó térkép. Alatta egy Szent Koronás plakát, talán valamilyen nagynemzeti előadás plakátja lehet, vagy valamilyen történelmi nemzeti giccsposzter.

Na ennek a világnak, ennek a mentalitásnak lejárt a szavatossága ezzel a választással. És vele együtt azok is akik kétségbeesnek előtte. Lejárt a XX. Század. Lejártak azok is akik benne ragadtak.

Nagyobb a szimbólumértéke ennek a fotónak, mint azt bárki gondolná.

Nesze neked, empátia!

Bíró Béla

Hallgatom Tőkés Lászlót a Hír TV műsorában. Június negyedike van. Trianon évfordulója. Jó alkalom, hogy mi magyarok is szembenézzünk azzal, amit Trianon számunkra jelent. Az MR1 Kossuth Rádió esti műsorában ekkor már negyedik napja hallható Bob Dent Magyarország kívülről, belülről című könyvének hangos változata.

A könyvből Fodor Tamás és maga a szerző olvas fel. A magyar nyelvet kitűnően, bár erősen idegen akcentussal beszélő amerikai a Trianon-problémát és az azzal kapcsolatos magyar traumákat elemzi, ahogyan a cím is jelzi, egyszerre külső és belső nézőpontból is. Kifogásolja, hogy a magyar reflexiókból az egykori magyarországi nemzetiségek nézőpontja következetesen kimarad.

Erdélyről a megemlékezők jobbára mint magyar területről beszélnek, a nyilvánosság nemigen veszi tekintetbe, hogy Erdély lakosságának kétharmada az 1910-es magyar népszámlálási adatok szerint sem magyar nemzetiségű. A magyar történelmi emlékezetből szinte teljesen kihulltak a magyar hatalom kisebbségellenes intézkedéseinek, a magyar felsőbbrendűség arroganciájának emlékei.

A tévészerkesztő és a beszélgetőpartnerek azonban nem hallgatják a Kossuth Rádiót. Trianon számukra továbbra is és kizárólagosan a magyar sérelmeket, az ország erőszakos megcsonkításának traumáját jelenti.

Azzal egyikük sem vet számot, hogy ha a háborút követően a határokat valóban demokratikus alapelvek, azaz az önrendelkezési elv alapján húzzák meg, Szlovákia, Erdély, Kárpátalja, a Délvidék területeinek nagyobbik része elválik Magyarországtól. És azért válik el, mert mi magyarok képtelenek voltunk arra, hogy a nemzetiségek számára megteremtsük az együttélés számukra is elfogadható feltételeit.

A románok, a szlovákok, a szerbek a 48-as forradalom előestéjén és még évtizedeken át a Monarchia, ezen belül Magyarország határain belül gondolják el helyzetük rendezését. Csakhogy nem találnak egyetlen magyar politikust sem, aki hajlamos volna akár szóba elegyedni velük. A kiegyezést követő magyar hatalom a kérdést karhatalmi eszközökkel próbálja kezelni.

A nemzetiségi összecsapásoknak halálos áldozatai, bebörtönzöttei is vannak, a nemzetiségek nacionalistáinak igazán nem esik nehezükre, hogy meggyőzzék a világot a magyarok kisebbségellenességéről és intoleranciájáról.

A kísérletek persze így sem járhattak volna sikerrel, ha a nemzetközi politika nem lett volna érdekelt a Monarchia szétverésében. Ám a Monarchia szétverése nem jelentette volna feltétlenül Magyarország szétverését is. Ha a magyar politikában az idős Kossuth Duna-menti Konföderációra vonatkozó nézetei lettek volna már az uralkodók, egyáltalán nem bizonyos, hogy a nyugati diplomaták úgy döntöttek volna, ahogyan döntöttek, s ha a magyarországi nemzetiségek megkapják azokat a jogokat, amelyeket követelnek, egyáltalán nem bizonyos, hogy érveik azzal a súllyal eshetnek latba, ahogyan estek.

Csakhogy a magyar nyilvánosság az összeomlás pillanatáig hallani sem akart semmiféle konföderációról, s a kisebbségektől ugyanúgy megtagadta a közösségi jogokat, mint ahogyan tőlünk az utódállamok politikai elitjei ma megtagadják.

Mindebből két következtetés adódhat: egyrészt az, hogy a románok, a szlovákok, a szerbek nem rosszabbak minálunk. Az ő helyükben sajnos mi sem voltunk emberségesebbek. Tehát nem ingerültséggel, sokkal inkább empátiával kell közelednünk hozzájuk. Az ő intoleranciájukat ugyanúgy rejtett félelmek és lelkiismeret-furdalások magyarázhatják, mint egykor a mieinket.

Csakhogy most ők is ugyanolyan irracionálisan viselkednek, mint egykor mi magunk. Például a  Sepsiszentgyörgy fölött elterülő katonai gyakorlótéren a Trianon-évfordulón, március 15-én, sőt még a helyhatósági választásokat megelőző estéken is rendszeres lövészeti gyakorlatokat tartanak.

A fegyverropogás és a robbanások zaja a háziállatokat is súlyosan megviseli. Mi emberek úgy teszünk, mintha nem venénk észre. Ettől azonban a tény marad. Egy európai uniós ország, NATO-tag hadserege hadgyakorlatokkal próbálja befolyásolni önnön állampolgárainak politikai nézeteit!

Nesze neked, Európa!

http://umsz.manna.ro/velemeny/nesze_neked_empatia_2008_06_08.html 

Mi történt Sepsiszentgyörgyön?

Erdély: nemcsak sima választás, lázadás is

Sztankóczy András

Van, aki Irakban, az amerikai hadseregnél lesz beágyazott riporter, a zóna közelebb kezdett, és a romániai önkormányzati választások egyik legfontosabb helyszínén, a legnagyobb magyar többségű erdélyi városban, Sepsiszentgyörgyön bocsátkozott küzdelembe: a Magyar Polgári Párt polgármesterjelöltjének utolsó kampánynapját kísérte végig. Tanulmányok hosszú sorából tudjuk, hogy az újságíró ilyen helyzetben miként kezd azonosulni a környezetével, és veszíti el a függetlenségét, a zóna riportere mindenesetre igyekezett, hogy az idő előrehaladtával se találja vonzóbbnak Szász Jenő bajuszát a Romániai Magyarok Demokrata Szövetségét vezető Markó Béla szakállánál.

Az első szavazatvásárlásnak a megérkezésem után mintegy 80 másodperccel leszek szemtanúja, hamarabb, mint reméltem. A vasútállomáson rám váró polgármesterjelöltet egy vékony, kapatos férfi biztatja.

– Én ott voltam az RMDSZ-esek rendezvényén, de csak kíváncsiságból, hidd el, az egész család téged támogat.
– Köszönöm, akkor vasárnap, remélem, találkozunk.
– Biztos lehetsz benne. Te, tudsz adni két lejt cigarettára?

A polgármesterjelöltet Csinta Samunak hívják, ilyen névvel, ha nem lesz városvezető valakiből, még mindig nyitva áll előtte a mesehősi pálya. A neve azért is jól cseng, mert az édesapját ugyanígy hívják, márpedig ő annak idején a helyi focicsapat gólkirálya volt. Őt magát meg újságíróként ismerik.

– Mit mutatnak a közvélemény-kutatások? – kérdezem.
– Vezetünk kilenc és fél százalékkal, de ez még az előtt készült, hogy Orbán Viktor itt járt, szóval most már két számjegyű kell hogy legyen az előnyünk Antal Árpád előtt.

Antal Árpád az RMDSZ jelöltje, és néhány órával később, amikor találkozom vele, ő is elmondja, hogyan állnak. Összegzem: Antal 57 százalékot fog szerezni, és csak azért nem nyer az első fordulóban, mert Csinta ennél is tízzel többet kap, a maradékon osztozik a három további jelölt: egy román pártpolitikus, egy független magyar férfi, akinek legfőbb ismertetőjele, hogy szombatista, és egy független román nő, akinek nem tudni, van-e különös ismertetőjele, lévén még soha senki nem látta a városban.

Orbán fellépésétől Antal is tart, de ő azt a taktikát választotta, hogy üdvözli a Fidesz vezetőjét. Az RMDSZ mint párt nem tud dönteni: kampánylapjuk első oldalán felháborodnak azon, hogy egy anyaországi politikus beavatkozik a választásba, de a harmadikra beraknak egy több évvel ezelőtti felvételt, amelyen sikerült lekapni Orbánt az RMDSZ-es megyei tanácselnökjelölttel.

Az MPP-nek nincs ilyen gondja, itt mindenki Orbán-rajongó. Az biztos, hogy egy Orbán-fellépés egy székelyföldi választáson több pluszszavazatot jelent, mint egy magyarországin. Ha egyszer megunja, hogy kormányfő akar lenni, sima az útja mondjuk a Hargita megyei tanácselnöki poszthoz.

Háromnegyedes többség

A kampány kiadós reggelivel kezdődik, amelynek a végén Csinta Samu indulóban lévő felesége hozzám fordul: „Figyeljen arra, hogy a macska a házban legyen, amikor elmennek, ne a teraszon, az ablakot pedig csukják be! Azért mondom magának, mert a várost rá lehet bízni Samura, de a macskát nem.”

A párt főhadiszállása egy régi villa, üdítő kivétel Sepsiszentgyörgyön, ahol az emberek kétharmada lakótelepi házakban él. Háromszék – azaz ma Kovászna megye – központja még jó hatszáz évesen, a második világháború előtt is tízezres kisváros volt, aztán felduzzasztották az iparosításnál románokkal, de a környékbeli falvakból magyarokkal is. Most 67 ezren élnek benne, és jó hírként elmondható, hogy ma már inkább az elöregedés miatt fogy a lakossága, mint a kivándorlás miatt.

A magyarok aránya egyébként nem változott, ma is 75 százalék, mint százötven éve, csak éppen minden más kisebbség helyét a románok foglalták el. A kis csoportok úgy tűntek el, ahogy most fogynak el az erdélyi szórványban élő magyarok. De nemcsak a város új érkezőinek épültek a toronyházak, a régiek otthonait is ledózerolták, csak néhány épület és utca maradt, köztük több Kós Károly építette ház a város száz évvel ezelőtti fénykorából. Ezen a szomorú helyzeten semmilyen városvezetés nem tud segíteni, az egyetlen megoldással kecsegtető tény, hogy elég gyakoriak a földrengések errefelé.

Rendszerváltó hangulatban

Az MPP villájában óriási a nyüzsgés, iskolások készülnek kiosztani az utolsó kampányújságot a kampánycsend beállta előtt. Háztömbökre lebontott térképeken veszik végig, kinek hova kell mennie. A hivatalos megfogalmazás szerint főleg lelkesedésből dolgoznak.

– Kapsz valamit ezért? – kérdem egyiküket.
– Gondolom.

Mindenfelé MPP-s pólók, sapkák, poszterek hevernek – és persze ásványvizes poharak, mert errefelé jóformán akinek kertje van, annak ásványvízforrása is. Nemsokára megérkezik a párt új csodafegyvere is, a kocsikerékre szerelhető tárcsa a jelöltek képével. „Minden magánadományból van” – hangsúlyozza mindenki minduntalan.

Az eltérő helyzetükből adódóan a két magyar párt kampánya teljesen más. Az RMDSZ-nek több a pénze és a befolyása. Antal Árpád csak 33 éves ugyan (Csinta 15 évvel idősebb), de máris parlamenti képviselő és jómódú vállalkozó, mobiltelefonokkal kezdte, márpedig mobiltelefonboltnál csak turkálót lehet többet látni a városban. Vagyis az RMDSZ-nek több a plakátja, profibbak a reklámfilmjei.

Tovább olvasható a Zóna.hu-n:

http://zona.hu/article/655/erdely-nemcsak-sima-valasztas-lazadas-is.html

Orbán Viktor és a vesztes mosolyok

Ezen a kampány közepétől szórt MPP-s pártlapon Orbán Viktort láthatjuk az MPP 4 megyei tanácselnök-jelöltjével Budapesten. A pártlap nagy hangsúlyt fektet arra, hogy Orbán Viktor támogatását élvezik a jelöltek. És nemcsak ez a pártlap tett így. Jól láthattuk, hogy az MPP az egész kampányát Orbán Viktorra építette. Őt próbálták kihasználni, kampány célokra felhasználni.

Lássuk a képen szereplők valószínű eredményeit (amint megjelennek a végleges adatok, frissítem). Kezdjük balról:

Papp Lajos – Szilágy megyei tanácselnökjelölt kb. 3% – ot ért el. Vesztett! Az egyetlen eredménye valószínűleg az lesz, hogy szavazataival megfosztotta az RMDSZ jelöltjét, Csóka Tibort a nyeréstől, és odaadta a tanácselnöki pozíciót egy PSD-snek. Csóka első helye nagyon kevésen múlott, valószínűleg kb. annyin amennyit Papp kapott. De várjuk meg még a végső eredményeket.

Szász Jenő – Hargita megyei tanácselnök-jelölt kb. 32% – ot ért el. Vesztett! Megverte őt 20%-os főlénnyel az RMDSZ jelöltje, Borboly Csaba. Egy pártelnök 20%-s veresége nagyon rossz üzenet a párt támogatottságáról. Ha az elnökre így rávertek, ennyire népszerűtlen, akkor mire jó a párt? Én komolyan meggondolnám a kirúgását, lecserélését. Ez nagy leégés egy pártnak.

Kovács István – Kovászna megye tanácselnök-jelölt kb. 27%-ot ért el. Vesztett! Megverte kb. 18%-os fölénnyel az RMDSZ jelöltje, Tamás Sándor. Orbán Viktor egyik legelvetemültebb „jó barátja”, ahogy több plakátja is hirdette, Kovács abban a megyében vesztett súlyosan, ahol Tőkés László 46 %-kal nyert 2007 őszén. Ennyit tehát a Tőkés-MPP párhuzam helyességéről.

Tőkés András – Maros megye tanácselnökjelöltje kb 5%-ot ért el. Vesztett! Megverte őt kb. 34%-os fölénnyel az RMDSZ tanácselnökjelöltje, Lokodi Edit Emőke. Tőkésnek nemcsak Orbán Viktor nem használt, de még saját testvére, Tőkés László EP képviselő  kampánysegítsége sem. Tőkés András javára válljék, hogy a kampány végén Borbély Lászlóra való szavazásra buzdított, legalább ennyivel segítve a magyar egységet.

Papp vesztett, Szász vesztett, Kovács vesztett, Tőkés vesztett. Tehát Orbán is vesztett.

Egyébként még abban a három város eggyikében sem sikerült  MPP-s polgármestert választatni, ahol Orbán megfordult. Csíkszeredában keményen vesztett az MPP nemcsak polgármester szintjén, hanem a tanács szintjén is. Udvarhelyen, a korábbi MPP-s fellegvárban is első körből legyőzték az MPP jelöltjét, és a tanácsban sem lett MPP többség. Sepsiszentgyörgyön is csak egy második fordulót sikerült kicsikarni, amelyet valószínűleg az RMDSZ jelöltje fog megnyerni. Egyébként ebben az esetben is jó bizonyíték a Tőkés-MPP párhúzam helytelenségére az, hogy míg Tőkés 57%-ot kapott Szentgyörgyön, Csinta csupán 36-ot. A sepsiszentgyörgyi egy személyes MPP relatív tanácstöbbség elsősorban az RMDSZ évek óta romló imidzsének és gyenge mozgósításának köszönhető, mintsem az MPP fantasztikus Orbán Viktoros kampányának.

Konklúzió: a székelyek is rájöttek már, hogy nem Orbán Viktor fogja megoldani a problémáikat, hanem azok, akik itt maradnak, itt dolgoznak.

Orbán Viktor nem húzóerő a választásokon Erdélyben. Aki még ebben az ábrándban él, az nézze meg a számokat. Érdemes még utánanézni a nemrég lezajlott szerbiai választásoknak is, ahol a Magyar Koalíció ugyancsak Orbán Viktorra építette kampányát, és az eredmények végül jóval kisebbek lettek mint remélték.

Orbán Viktor tehát már nem használ az határon túli kampányokban. Aki egy ilyen megosztó budapesti importra építi a teljes kampányát, az hatalmas stratégia bakit követ el a kisebbségi létben. Az választók nem hülyék. Tudják, hogy a magasztos gyűlés után Orbán beül a limuzinjába és hazahúz, majd megnézi a másnapi pesti médiában, hogy hány pontot kaszált ezzel a lépésével a magyar belpolitikában. Neki ennyi az egész érdeke.

Az MPP leégett ezeken a választásokon. És vele együtt Orbán Viktor is. Jobb mindenkinek, ha ő otthon ül, nem rontja a kisebbségi képviselet esélyeit, és nem áldozza mosolyát olyan csoportképekre, amelyen csak vesztesek vannak. Jobb az neki is és jobb nekünk is.

A Hír TV a választások napján az MPP-nek kampányol

A Hír TV minden egyes híradójába 2 perces blokkot nyom le Szász Jenő üzeneteiből. Egész nap, minden fix órában ugyanaz hangzik el a választási szabadságról, az MPP várható győzelméről, a „polgári alternatíva” lehetőségéről. Ellensúlyozásként semmit sem mondanak.

A Hír TV Fideszes valószínűleg fideszes utasításra nyíltan kampányol a választások napján Erdélyben. Ezzel megsérti a román választási törvényt. Tudatosan csinálja, hisz tudja, hogy magyar jogi személyként megússza a büntetést.

Ideje lenne újratárgyalni a határokon átívelő kampánycsend-sértés egységes európai szabályozását.

Ez a lehető legetikátlanabb és legprimitívebb kampányfogás az MPP részéről: a választások napján kampányolni, kampányoltatni a testvérpárt saját tévécsatornáját, megsértve a demokrácia legelementárisabb szabályát.