A Hargita Népe napilap munkatársai ahelyett, hogy leszűrjék a György Attila lapukban megjelent cikkéért kapott elmarasztalás konzekvenciáit, egyre- másra közölnek olyan cikkeket, amelyekben vagy a korrekt idézés szabályait, vagy éppen az információk korrekt tálalását meglátásom szerint nem tartják be.
Az elsőre példa a minap (2009. augusztus 24. hétfő, Hargita Népe XX. évfolyam 161. szám) megjelent Darva Attila és Mihály László által jegyzett Ajtót mutatnának Strujannak cikk. Ennek végére az alábbi bekezdés került:
“Nemrég a manna.ro internetes portálon jelent még meg a csíki magyarokat sértő írás. Ennek szerzője akkor – a Csíkszentkirályon kirobbant konfliktus után – így fogalmazott: „Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb (…) Állatok.”". Nos, az igazság az, hogy a szerző nem úgy fogalmazott, mert helytelenül idézet szöveg valójában így néz ki (ismétlés a tudás anyja):
“Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. Répáját félti, nem az életét. [...]
A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok.” (Parászka Boróka: Nesztek nektek csabakirályfizás ).
Nekem úgy tűnik, hogy igencsak sok minden van, értelemben és szavakban, az “elegánsan” három ponttal eltakart szövegrészben. Olyan részek, amelyek a szöveg értelmezését alapvetően befolyásolják.
Másodikra példa a Szemétre szoktatnak a tévék című, Szondy Zoltán által jegyzett cikk (Hargita Népe, 2009. augusztus 20. csütörtök, XX. évfolyam 159. szám). Ebből idézek:
“A Magyar Nemzet arról számol be, hogy Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője levélben tiltakozott a budapesti rendőrfőkapitánynál, mert utóbbi betiltotta a Magyar Gárda szombati eskütételét. „Az lehet, hogy a nyakunkon ülő helytartók feloszlattatják az önvédelmünkre létrejött Magyar Gárdát, és ellehetetlenítik az Új Magyar Gárdát is. De azt nem fogják tudni megakadályozni, hogy ha a szükség úgy hozza, alkalmas időben a magunkfajta magyar emberek kapával és kaszával kergessék el megszállóinkat és helytartóikat a tőlünk ellopott földekről, a mi nemzeti vagyonunkból, a mi hazánkból” – idézi a lap a népszerű politikust.”
Az általam elérhető legfrisebb népszerűségi indexek tanúsága szerint, Morvai Krisztina 41 ponttal áll a népszerűségi listának nem éppen a legelején. Ugyanis őt messze megelőzi a 100 pontos skálán Kósa Lajos (63 pont), Sólyom László (58 pont), Orbán Viktor (56 pont), Schmitt Pál (54 pont), Pokorni Zoltán (51 pont) és Tarlós István (50 pont), de még Szili Katalin (48 pont) is megelőzi. Dávid Ibolyának pedig pont 41 pont, azaz Morvaival megegyező a népszerűségi indexe. Ebből világosan kitűnik, hogy Morvait a lakosság jóval kevesebb, mint fele kedveli. Ami a többi politikai szereplő adatainak a tükrében sem igazán jelent népszerűséget. Ez 8 hely!
Nem biztos, hogy szerencsés a romániai helyzettel összehasonlítani, de a nyolcadik hely érzékeltetéséhez, csak annyit, hogy ez a jövendő romániai elnökválasztás legfrissebb népszerűségi listáján a futottak még kategória.
Lehet, hogy ez az elmúlt pár nap terméséből kimazsolázott két példa szőrszálhasogatásnak tűnik, de sajnos ez csak a jéghegy csúcsa, ahogy mondani szokás. Ugyanis nem az a legnagyobb baj, hogy az idézés például teljesen helytelen, hanem az: így van ez a fejekben, és erre egész skandalumot épített az önkormányzati vezetőktől kezdve mindenki. És az újságíró sem tesz mást, miközben a Strujan nyilatkozata körüli botrányt taglalja. Pedig tehetne, mert egyrészt van sok igencsak könnyen támadható kijelentése: „Magyarországról kapják az üzeneteket, teljesen az ottaniak befolyása alatt állnak, akik az itteni magyar népesség fenntartásában érdekeltek. És a szélsőjobb bizony érdekelt. Könnyen észrevehető, hogy az európai országokban az utóbbi időben történt cigányellenes támadások, a magyarok közösségeiben zajlottak”. Ergo, az szűrhető le, hogy egyrészt hogy ő nem érdekelt a magyarok székelyföldi megmaradásában (de mi ebben az új?), illetve, hogy nem akar tudni például a hadrévi és egyéb román-roma konfliktusokról.
Másrészt, és ez az igazán érdekes, mondott egy-két igencsak érdekes dolgot, például a szélsőségesség terjedéséről, illetve a Magyarországtól való függőségről. És ez az, amit még Demeter Szilárds észrevett:
„Magyarországról importáljuk a hülyeséget (olv. megosztottság, szélsőjobb, fasizmus, nemzetárulás etc.). Nem köll importálni, él az magától is, a kereskedelmi tévék és az internet borították a skanzen-fílinget, Székelyföldön Gyurcsány-Bajnait szidják és nem Emil Bocot, jobban ismerjük Magyarország gazdaságföldrajzát, mint Erdély más régióit (a Regátról nem is beszélve), Ábel kívülről fújja a pesti villamosok menetrendjét. Mivel a mai napig nem tudtunk összerakni egy „új transzszilvanizmust”, erdélyi identitást (benne a románokkal!), nem csoda, ha nálunk is működik a kis magyar logikácska. Egy a nemzet, ja.”
Erre igencsak elegánsan tromfol a már említett Szondy cikk. Mert szépen példázza, hogy nem csak a tévék szoktathatnak szemétre, hanem a romániai magyar újságok is. Mert mi másnak lehetne nevezni a Morvai Krisztinától idézett, uszító, önbíráskodásra buzdító szöveget?
Kinek jó mindez?
Czika Tihamér
Lolka
kesztió
19 responses so far ↓
Szeklermen // augusztus 25, 2009 at 9:51 pm
Demeter Szilárdnak másban is igaza van, barátom. Ugyanis mondjuk nekem bajom van mindazzal, amit Morvai képvisel, de bajom van azzal is, ha valaki egy régió lakóiról durván általánosítva leírja a következőket: “Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? “, illetve “A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok.” Azt állítani, hogy az eseményeket az ott lakók mulasztása idézte elő, egyszerűen rosszindulatra és butaságra vall, a leállatozásukat nem is minősíteném. Sajnos, az ilyenfajta agresszív butaság a legszebb eszme védelmében se lesz több annál, ami: agresszív butaságnál. Ezzel pedig akkor sem kívánok azonosulni, ha én magam is elítélendőnek tartom a szóban forgó eseményeket (a röhej meg az, hogy a problémáról szakértők véleménye is olvasható a neten, de túl sok újságcikket, ami az általunk mondottakat foglalná össze,, mindeddig nem láttam. magyarra fordítva: mintha senkit nem maga a probléma érdekelne, hanem az, hogy a saját véleményét elmondhassa róla).
S van még valami, ami iszonyatosan zavar: mintha mindenki elfelejtette volna, hogy attól, aki a saját táborunkon belül hülyeségeket beszél, el lehet határolódni. A magam részéről én úgy gondolom, el is kell, különben az illető bennünket fog lejáratni. Mondjuk az itt az igazi kérdés, hogy kinek mi a mérce
Lolka // augusztus 25, 2009 at 10:32 pm
Ismeretlenül barátom Szeklermen!
“attól, aki a saját táborunkon belül hülyeségeket beszél, el lehet határolódni. ” Valóban el lehet, ha hülyeségeket beszél. Csak az a kérdés milyen tábor? Mert én nem táborokat látok, hanem embereket és azok elvei, életfelfogásait.
Ettől függetlenül, valahogy számomra nem a hülyeség jön le, hanem az, hogy egy kicsit durván fogalmazott. Ennyi, nem több. De vajon megengedhető ennyi indulat?
Nem mellesleg ez teljesen téma mellett van, mert ettől még nem mentesül senki a félreolvasás, azaz szöveg akart vagy akaratlan meg nem értésének felelőssége miatt.
Olvassd csak még egyszer:
Íme a szöveg:
“A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok.”
Íme amit te írtál: “Azt állítani, hogy az eseményeket az ott lakók mulasztása idézte elő, egyszerűen rosszindulatra és butaságra vall, a leállatozásukat nem is minősíteném.”
Éppen csak a “mindazoké akik hallgatnak” hiányzik belőle. Na meg az én olvasatomban a mulasztást nem az ott lakók, hanem az intézmények követték el, úgy-e ott a “hanem” a z intézmények illetve az ott lakük és mindazok, akik hallgattak között. Az ott lakók aktívan vagy passzívan részt vettek. És ez sajnos tagadhatatlan….
Az állatozás erős. Nagyon erős. A verések is gondolom erősek voltak, meg az egész konfliktus is. És körülötte a hallgatás.
DE nekem tudod mi jut mindig eszembe, hogy a Homosa sapiens sapiens is csak egy állatfaj. És erről igen gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Nos, lehet, hogy a felfogásom miatt nem érzem annyira zavarónak az állatozást. De ha úgy tetszik, az én sajátos (?) értelmezésemet félretéve, szerinted, aki zsigerből igazságot szolgáltat, azaz a zsigeri tevékenység által irányított személyeket hová szokás sorolni?
És ha már elhatárolódás, akkor valóban ott az a mérce. Nem olvastam sehol a nagy elhatárolódásodat Demeter Szilárd vagy György Attila liberálisokról szóló írása kapcsán.
Szeklermen // augusztus 26, 2009 at 12:39 am
Durva fogalmazás: azt hiszem, nem értjük egymást. Mondom darabokra szedve: a cikkben csíki magyarokról van szó. Nem szívesen magyarázok evidenciákat, de ugye mindketten tudjuk, hogy ugyan csíki magyarok tették, amit tettek, viszont nem minden csíki magyar volt benne. Ha valaki – szerinted durván, szerintem egyrészt felületesen, egyrészt minősíthetetlenül – így fogalmaz, illene pontosítania. Én attól tartok, a szerző meg is teszi: az ott lakókról beszél, amit én olvasóként a csíki emberekre vonatkoztatok, mivel a szöveg korábban is róluk beszélt. Újra elolvasva a szöveget abban egyetértek, hogy feltehetően az intézmények mulasztásáról, illetve az ott lakók hallgatásáról van szó. A hallgatásra egyébként valóban nem tértem ki, azt én is elítélendőnek tartom, de újra hozzátenném: a szövegből nem tudom meg, hogy kinek a mikori hallgatása a probléma. Én a következőket látom problémának: 1. egyetlen, az érintett falvakban lakó személy se tett semmit, hogy megállítsa az eseményeket (nem tudom, ennyire nem ismerem a helyzetet), 2. utólag se ítélte el azt, ami történt (én ennél sokkal rosszabbnak tartom azokat a nyilatkozatokat, akik megprbálták így vagy úgy kimagyarázni a dolgot). Viszont ez az én értelmezésem. A szövegben nincs benne.
Ami a leállatozáshoz fűzött magyarázatodat illeti: igen, az ember is egy állatfaj, csakhogy mindketten tudjuk, itt ennek nem ez az olvasata. Ha ez lenne, kijelenthetnénk, hogy az ember nevű állat magyar, ezen belül székely alfajhoz tartozó egyedei valamilyen okból az ugyanezen faj roma alfajhoz tartozó egyedeire támadtak. Azt gondolom, az önbíráskodás elítélendő, azt gondolom, semmiféle módon nem szabad elbagatellizálni azok érzéseit, akiknek ezt el kellett szenvedniük, de továbbra is hangsúlyoznám: itt két faluban történt események alapján egy egész régió lakosságáról beszéltek sértő módon. A prefektus (állítólagos) nyilatkozatai szerint általában a magyarokkal van baj, a Parászka-írás szerint már csak a csíkiakkal, s ha azt mondaná, hogy a régióban előítéletesen viszonyulnak a kérdéshez, ami szintén elítélendő, még egyet is értenék vele. de ne haragudj, nem látok (a léptékbelin túl) nagy különbséget aközött, hogy általában a magyarokkal vagy általában a csíkiakkal van baj. Szerintem azokkal van baj, akik úgy gondolták, hogy így kell megoldaniuk valamiféle problémájukat. A csíkiak általában semmivel sem felelősebbek ezért, mint a magyarok általában. Ha felelőségről beszélünk, beszéljünk az elkövetők felelősségéről, ne egy régióéról vagy egy népéről általában. Ugyanis nem kizárt, hogy azok agyában, akik önbíráskodtak, kb ugyanez volt, fordított előjellel.
Ami az elhatárolódást illeti: volt ennek a megjegyzésednek némi szurkálás-íze, de tekintsünk el tőle
.
1. amit a te elhatárolódásodról vagy azonosulásodról gondolok: kifogásolod az idézés módját, de a te szövegedben egy szóval nem hangzott el, hogy kissé erősnek (vagy esetleg sértőnek) tartanád a Parászka-szöveg bizonyos kijelentéseit, sőt nekem úgy tűnt, hogy az idézés korrektségét kifogásolva inkább azt az álláspontot képviseled, hogy a pontatlan idézéssel mások sértőnek próbálnak beállítani egy olyan szöveget, ami tulajdonképpen nem az.
2. az én azonosulásom vagy elhatárolódásom: elkövettem azt a hibát, hogy nem fejtettem ki, azért hivatkozom Demeter Szilárdra, mert te is azt tetted, illetve úgy érzem, ebben az esetben helytálló az a kijelentése, hogy egyesek agresszív butaságukkal képesek lejáratni egy eszmét (itt konkrétan az állatozásra gondolok). Az is igaz, hogy sehol nem olvastad az én nagy elhatárolódásomat Demeter Szilárd vagy György Attila liberálisokról szóló írásai kapcsán, de mondanék én még valamit: azt se nagyon hiszem, hogy olyan írásomat olvastad volna, ahol bármelyikük eszméivel azonosultam vagy esetleg bármelyikük ellenfeleivel bármiféle őket érintő vitába keveredtem volna. Magyarul: tudomásom szerint semmi jelét nem adtam annak (az egy fentebbi esetet leszámítva), hogy bármelyikükkel egyetértenék bármiben is. Szóval kitől és miért kellett volna nekem elhatárolódnom, mikor már eleve melléje/-jük sem álltam?
És hogy kicsit csavarjak a korábbi mércés-elhatárolódásos kijelentésemen: azért, amiért én olyan dolgokat kifogásolok, amiket mások is, még nem biztos, hogy nekem egy hajóban kell eveznem velük. Pláne ha ennek semmiféle jelét nem adtam.
De mondok én neked mást is. Szoktam közölni az ÚMSz-ben, leginkább amiatt, mert egy olyan haver kért meg rá, akit ma is nagyra tartok, s akivel korábban együtt dolgoztunk egy általam jópofa próbálkozásnak tartott (politikamentes) lapnál. Eleinte nem is tudatosult bennem a lap politikai orientációja (akkoriban feltehetően senkiben, mert nem volt kivel szemben szócsőként működni), később egyre nyilvánvalóbbá vált, s bevallom, zavarni kezdett. Leginkább amiatt, mert semmiféle pártlapnak nem szeretnék dolgozni, illetve semmiféle pártnak nem szeretnék szószólója lenni, egyetlen esetet leszámítva: ha szakértőként alkalmaznak, hogy az üzeneteiket nyelvileg eladhatóvá tegyem (sok pártra így is nemet mondanék, de a kérdés mindössze elméleti). Viszont bármennyit gondolkodtam a dolgon, arra jutottam, hogy az a legjobb, ha nem szakítok az ÚMSz-szel, aki számomra tulajdonképpen az a haver, akiről a fentebbiekben szó volt, mégpedig azért, mert egyszerűen nem akarok része lenni ennek az ‘én itt nem, csak ott’ játéknak. Mindaddig, míg semmiféle módon korlátoznak, bármelyik oldallal szimpatizáló lapban fogok közölni, a szélsőségesekét leszámítva, ugyanis én így látom megvalósíthatónak a saját függetlenségemet. És ami még szebb az egészben, anyagilag se függök semmiféle módon semmilyen oldaltól (bár tegyem hozzá, hogy mindkét lap, ahol közölni szoktam, nagyon korrektül fizet honoráriumot).
Még ezek után is úgy gondolod, hogy nekem olyan eszméktől kellene elhatárolódnom, amikkel már eleve nem is azonosultam?
bokor // augusztus 26, 2009 at 3:00 am
Fáraszt már ez a vita nagyon. A renyheség, ahogy nem olvas senki, csak vagdalkozik. Ebbe leli örömét, és önmagát, a vagdalkozásba. Ám legyen.
De elmesélem itt, hogy a napokban végig jártam alcsíkot. És ahogy mentem az úton (az én Csíkomon át az én saját belső utaimon is) eszembe jutott Bartók. Az egyetlen szem és fültanú, aki még látta és hallotta ennek a vidéknek az igazi, és értékes arcát-hangját. És eszembe jutott az is, hogyan menekült el innen, iszonyodott meg attól, hogyan állatiasul el a világ, amelynek kincseit mentette. Semmi sem változott azóta. Ha csak az nem, hogy sem Bartókot nem érti már senki, nem is hallgatja. Sem azt, amit ő értett, és értékelt. Maradt csak az az iszonyat, amitől elmenekült. Hiába hozták haza a hamvait, nem fog visszatérni.
Szeklermen // augusztus 26, 2009 at 9:07 am
Amúgy meg ennyit az állatozásról:
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által elfogadott Újságírói Etikai Kódex, 2§: „…Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. (…) Az újságíró nem használhat a jó hírnevet csorbító, a becsületet sértő kifejezéseket.”
A Magyar Újságíró Szervezetek által elfogadott Közös Etikai Alapelvek 6.§. b): „Az újságírónak mind a hírben, mind a véleménynyilvánításban tiszteletben kell tartania az ártatlanság vélelmét, és tartózkodnia kell – különösen bíróság által tárgyalt ügyekben – az ítéletalkotástól.”
bokor // augusztus 26, 2009 at 5:25 pm
Szent szemforgatás!
Szeklermen // augusztus 26, 2009 at 9:44 pm
Szeretem a fentebbihez hasonló tartalmas állásfoglalásokat. Úgy lehet általuk kívülállást, esetleg felülemelkedést sugallni, hogy közben szükségtelen bármit is mondani.
Szeklermen // augusztus 26, 2009 at 11:08 pm
És amiatt, mert nem szeretnék ‘ilyen unom már-szent szemforgatás’ jellegű, szerintem sehova nem vezető beszélgetésben részt venni, még egyszer összefoglalva, amit mondani szerettem volna, ki is szállnék. Nos, úgy gondolom, bizonyos eszközök attól, hogy jó ügy érdekében vetjük be őket, még nem válnak szalonképesebbé. Azt sem tartom szerencsésnek, ha valaki/valakik ettől hajlandónak mutatkoznak eltekinteni, ha mindez olyan ügy szolgálatában történik, amelyet ők is támogatnak. Én elmondtam, mi nem értettünk egyet, de nem is kell. Nem vagyunk egyformák, s ugyan hozzátehetném, hogy szerencsére, de nem áll szándékomban. Úgyhogy maradtam tisztelettel úgy is mint fent.
bokor // augusztus 27, 2009 at 6:59 am
Te magaddal nem értessz egyet. Azzal, ahogyan te látni akarod a világot, és értelmezed, és nem veszed a fáradtságot, hogy odafigyelj arra, amiről véleményt nyilvánítasz, amit vitatsz. Ettől felületes, semmitmondó az álláspontod. És persze nem maradhatsz tisztelettel, mert nem tudod mi az ember, a szerző és a szöveg iránti tisztelet. Így aztán az is hiteltelen, hogy számonkérd a magyarokat, székelyeket vagy a pirézeket illető tiszteletet.
Szeklermen // augusztus 28, 2009 at 10:26 am
Nos, éppen az efféle, érvek helyett minősítésekkel operáló, a másik érveit egyszerűen meg se halló vitából szerettem volna kimaradni, de ha már benne vagyunk, lássuk, mivel is van dolgunk. A kivel-t illetően a hangvétel mintha a PB-cikk szerzőjére utalna, de persze nem tudhatom.
” Te magaddal nem értesz egyet” (Az idézet annyiban nem pontos, hogy a helyesírási hibát javítottam.) Érdekes gondolat, kár, hogy nincs érthetőbben kifejtve.
“nem veszed a fáradtságot, hogy odafigyelj arra, amiről véleményt nyilvánítasz, amit vitatsz” – pedig de. Az ügyre is, az írásra is, amiről szó van, illetve a fenti bejegyzésre is odafigyeltem. Annyira nem bonyolult egyik se, hogy ne érteném meg.
“És persze nem maradhatsz tisztelettel, mert nem tudod mi az ember, a szerző és a szöveg iránti tisztelet.” Hogy én mit tudok vagy mit nem, azt meg te nem tudhatod, de igazából ebben a vitában nem is én vagyok a téma (vagy legalábbis így kellene lennie), hanem az a vélemény, amint fentebb kifejtettem. Elmondtam elégszer, de most még egyszer: megértem én az újságíró felháborodását, de azt továbbra sem tartom elfogadhatónak, hogy egy egész régió lakosságáról így beszéljenek. El lehet marasztalni őket számtalan okból (intézményeket, a helyszínen lakókat stb), de akkor mondjuk ki konkrétan, hogy róluk beszélünk. Amúgy meg kissé nevetségesnek is tűnik számomra ez a ‘nem tudod, mi a tisztelet’-kör: feltételezem, a büszkén állatozó szerzőtől kellene leckéket vennem belőle.
És újfent leszögezném: úgy gondolom, az ilyenfajta vita azért nem vezet sehova, mert 1. meg se akarod hallani, amit mondok, 2. az elmondottakat megkerülve legfennebb majd újból nekem ugrasz egy-két erősen indulatos, de nagyrészt megalapozatlan kijelentéssel. Tényleg fölösleges erre időt és energiát vesztegetnünk.
Szeklermen // augusztus 28, 2009 at 10:29 am
Hibaígazítás: El lehet marasztalni őket számtalan okból (intézményeket, a helyszínen lakókat stb), de akkor mondjuk ki konkrétan, hogy kiről beszélünk.
Szeklermen // augusztus 28, 2009 at 10:35 am
Meg hát azért ott az etikai kódex is, ugye. “Az újságíró nem használhat a jó hírnevet csorbító, a becsületet sértő kifejezéseket.”
“Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? “
“A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok.”
Nem tudom, a fentebbi idézeteken túl (beleértve az etikai kódexet is) mit kell itt még magyarázni. Mellébeszélni természetesen lehet.
Szeklermen // augusztus 28, 2009 at 10:59 am
No, még egyszer, s ezúttal tényleg utoljára: újra elolvastam a PB-írást, s próbáltam elképzelni, mi lenne, ha az állatozást kihagynánk belőle. Feltehetően semmi bajom nem lenne vele. Így valamennyi van.
Végiggondoltam azt is, igazából mi késztetett arra, hogy ezt szóvá is tegyen: kb az, hogy a bejegyzés szerzője a korrekt idézést kérte számon olyan újságírókon, akik a csíki magyarokra nézve sértőnek érezték a PB-írás egyes részeit. Nos, az egész ügyet messze nem tartom olyan fontosnak, hogy az ember az etikai kódexet citálgassa, mindössze annyit akartam mondani: így azért ne, s hogy ezt nem is csupán én gondolom így. Igazából azt tartottam kifogásolhatónak, hogy míg a bejegyzés szerzője a korrekt idézést kéri számon, az nem zavarja, hogy a PB-írás tán esetleg tényleg sértheti a csíki magyarokat. Ebben a kontextusban vált számomra fontossá a probléma.
Lolka // augusztus 28, 2009 at 3:28 pm
@Szeklermen
“Igazából azt tartottam kifogásolhatónak, hogy míg a bejegyzés szerzője a korrekt idézést kéri számon, az nem zavarja, hogy a PB-írás tán esetleg tényleg sértheti a csíki magyarokat. Ebben a kontextusban vált számomra fontossá a probléma.”
Számomra attül lett érdekes a probléma, hogy úgy gondolom: a helytelen idézés és a szöveg helytelen értése egy tőről fakad. És ezen a tőn nőt nagyra a csíki székelyek méltatlankodása.
bokor // augusztus 29, 2009 at 11:37 am
Valóban csapdaként működött a szöveg, mert arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet mindent etnikai szemszögből olvasni. A náci nem attól náci, mert német, holott a nácik németek voltak. Ez nem egy egyszerű szillogizmus. Abból, hogy csíki magyar nem következik, hogy bűnös, az se hogy jó. Az etnikum nem etikai kategória. Persze elhatalmasodhat az etnikai nézőpont, megmerevedhet, dogmatikussá válhat, ideologikussá. De ez nem más, mint a nemzeti gondolat kivégzése. És pont ez az, ami miatt számomra ez a csíki dolog annyira fájdalmas.
Az állatozásról: engem a szenkirályi események kapcsán először az taglózott le, mennyire rituális, mennyire üzenet értékű. Nem ám hirtelen felindulás, mert hirtelen felindulásból egyszer lehet késelni, másodszorra már szándékos, tervszerű cselekedet. És ha már a terveknél tartunk, miféle székely ember az, aki lovat üt agyon? Még ha az a ló a cigány lova is. Ennek a gesztusnak az üzenetértéke az, ami félreérthetetlen. És igen, bocsánattal tartozom az állatoknak, mert nem nézném ki itt a szemben lévő domboldalon élő rókákból, vaddisznókból, hogy ilyen ártányként viselkedjenek.
György Attila // Szeptember 25, 2009 at 5:00 pm
Öt elvesztegetett perc az életemből, amikor elolvastam és reagálok erre a rendkívűl-jelentős-közéleti-szájtra…
Nem vicces, tragikus lenne, ha ne lenne ennyire súlytalan. Érdemi vitára már csak azért sincs lehetőség itt, mert kivel is?!
Lolka // Szeptember 25, 2009 at 5:05 pm
@György Attila, Tilos előtt, Csíkban
Valóban, kivel is, hiszen még a személyeskedésen sem jut túl, kedves György Attila!
Bözsi neni, Boroka nagymamaja // Szeptember 30, 2009 at 10:28 pm
[komment szerkesztve, 5 sor törölve]
“Lolka” te mar reg nem jartal Szeredaba mert tudnad epuletet felujitas miatt a Tilos zarva van.
Lolka // október 1, 2009 at 6:47 am
@Bözsi néni
Kommented első része gyalázkodás, személyiségi jogok megsértése és antiszemitizmus miatt törölve.
Ami a megmaradt részt illeti: nagyon rég, éppen július elején jártam utoljára Csíkban, igaz akkor éppen másfél hónap alatt harmadszor. Egyszóval lehet, hogy gyakrabban megfordulok ott, mint tekis hamis az USA-ból.