Statiszták főszerepben

A társadalomkutatási iroda (BCS) legfrissebb felmérése nem az Antonescu–Geoană párharc kiegyenlítődése miatt érdekes. Háromesélyes választásnak nézhetünk elébe, ami hazai viszonylatban újdonság – de ezt eddig is sejthettük. Ami viszont annál inkább említésre méltó, hogy a statiszták hada (gyengébbek kedvéért: azon „jelöltekről” beszélünk, akik – jó közelítéssel – kerek nulla százalékos eséllyel pályáznak az elnöki posztra) pont a kiegyenlítődés miatt igencsak beleköphet a nagyágyúk levesébe. Kemény százalékokat fognak (teljesen potyára) elhappolni a nagyok elől, olyan körülmények között, amikor ezrelékeken múlhat a második forduló két játékosának személye – s ennélfogva bizonyára az elnöki poszt várományosáénak is.   

 

Pedig ezek a jelöltek minden valószínűség szerint nem azért neveztek be az elnöki posztért indított harcba, hogy istenesen megkavarják az igazán esélyesek mezőnyét. Mondjuk, azért sem, hogy államelnökök legyenek. Elvileg nem kritérium ugyanis, hogy egy jelölt bár minimális szellemi kapacitással rendelkezzen, de általában véve azért elmondható:

ritka az az annyira gyengeelméjű elnökjelölt,

aki ne lenne képes legalább azt megérteni, hogy Romániában nem volt még példa felmérés-százalékocskáknak – akár második fordulóhoz elegendő – robbanásszerű növekedésére. És ez minden bizonnyal most sem lesz másként. Magyarán, közelébe se juthat a végső megmérettetésnek.

Nem, ezek az emberek tényleg nem lehetnek ennyire hülyék. Persze mindenki tudja, valójában mit keresnek statisztáink a választási kampányban: olcsó népszerűséget.

Magyarán, gátlástalan törtetők.

Mert elvileg egy politikus kihasznál minden kapaszkodót, amivel népszerűségi tőkét tud harácsolni magának, de – ha egy kicsit is ad arra, hogy (jó esetben) egy közösséget képvisel – talán kétszer is meggondolja, hogy hajlandó-e az általa képviselt emberek akaratát – a tőlük begyűjtött (értsd: elpocsékolt) szavazatok formájában – nemes egyszerűséggel kivonni a forgalomból az elnökválasztás erejéig. Naná, hogy esze ágában sem lesz ezen morfondírozni – neadjisten még idejében visszalépni –, amikor ilyen jó ugródeszkát jó esetben ötévente egyszer tolnak a lába alá. Így válhat a statiszta

az elnökválasztás főszereplőjévé

– olyan kontextusban persze, amivel jobb helyeken nemigen szokás dicsekedni.

Ennyire szigorúak azért ne legyünk a „leszázalékolt” társaság épp minden tagjával, hiszen magyarok vagyunk és tudjuk, hogy Kelemen Hunor a fentiek alól természetesen kivétel. Ő is a néhányszázalékocskás esélytelenek mezőnyében fut ugyan, de nemes eszmékért (kisebbségi magyar értékeink népszerűsítéséért, kisebbségi magyar üzenetünk eljuttatásáért és kisebbségi magyar önbizalmunk növeléséért) vállalta a jelöltség hálátlan feladatát – és még véletlenül sem azért, mert esetleg bolond lenne kihagyni

a politikai karrierjéhez annyira szükséges ingyenreklámot

(pontosítsunk, a látszólag ingyenreklámot, mert puszta indulásával jelentős mennyiségű rommagyar szavazat pancsikolódik el), no meg a nagy lehetőséget, hogy a jelenlegi RMDSZ-elnök utódjának szánt arc minél élesebben vésődhessen be a kongresszus majdani választóinak emlékezetébe.

És ezen nemes eszmék képviseletéért igazán fel lehet áldozni egy államelnök-választást. 5 év nem a világ, és különben is, tökmindegy, kivel kerül a jelenlegi elnök a második fordulóba.

Annyira egyformák. Igaz, egyik ‘-escu’, a másik kevésbé, de mindkettő román…