Néhány csemege akadt a kezembe. Azokról az évekről (is) szólnak amikor az első világháború után itt is, ott is (Magyarország) feje tetején állt a világ. És azoknak az éveknek üzennek, amikor itt is, de ott is megint feje tetején áll a világ s ez már 20 éve tart.
1. 1925 januárjának vége.
„Semmire se becsülte azokat a diákszövetségeket, melyek – többnyire szakállas diákvezérek uszítására – jogot formáltak maguknak arra, hogy vallási és világnézeti szempontból nekik nem tetsző hallgatókat kiverjenek az egyetemről. Egyszer megkérdezte az egyik ifjút, hogy az ifjúsági egyesület, amelynek tagja, milyen cél felé vezeti őket.
– Megtanít arra, hogy mit jelent magyarnak lenni! – hangzott a büszke válasz.
– És hogyan teszi ezt? Talán még Dózsa Györgyöt is felmutatja nektek? Vagy csak Werbőczit? – kérdezte gúnyosan.
– Kérlek ez komoly dolog. Már a szervezet fölépítése is ősi, magyaros. A rangsor és a nevek! – Már sorolta is egymás után: – Fővezér, országos fővezér, főíródeák, nádor, hét vezér. Aztán Primus, Secundus, Commandator, Anonymus, Prior, Sub-Prior, Corporatio, Familiák.
– Eijha! – kapta föl fejét Attila. – Ez aztán valóban magyaros. És mondd csak, ezt az ősiségből kiásott korsótokat miféle szellemi kút italából töltitek meg, ti, mai ifjak?
– Micsoda kérdés! Magyar szellemiséggel, külön magyar önismerettel. Érdekösszeütközések vannak.”
(József Jolán: A város peremén. Dacia könyvkiadó, 1972)
2. „Bár lehozhatnád a fiaidat is. Az itteni egyetemen is tanulhatnának eleget. Mindössze 15 gyermek jár az államiba, a többit elhalászta a páter a felekezeti iskolának. Szóval: itt is dühöng az egyetértés. [...] Rengeteg szilvát aszaltunk és -unk, folyton főzik a lekvárt, tenger szilva gyűlt össze pálinkának, mivelhogy ebben a formában szívesebben veszi meg a magyar. [...] A leszegényedés már meg is indult, az erkölcsök rettenetesen meglazultak, s azt hiszem rajtam s még egy-két emberen kívül mindenki lop. Nem csoda, ha nem kívánkozom ki a faluba.”
(Benedek Elek levele Benedek Marcellhez. Kelt Kisbacon, 1921. szept. 18 – Szabó Zsolt (szerk.): Benedek Elek irodalmi levelezése I. 1921-1925. Kriterion könyvkiadó , 1979)
Mindkét esetben a dőlt betűs szerkesztés nekem köszönhető. Mielőtt rásütnétek az 1-re, hogy jó kis kommunista propaganda könyv (tényleg jórészt az), hadd mazsolázzátok ki belőle ami értékes, érdekes. Mert tetszik, vagy sem, József Attila, a magyar irodalom jelentős alakja meggyőződéses kommunista volt. Akkor is támadták ezért, és ma sem néznék jó szemmel. Pedig nem akármilyen alkotást hagyott maga után.
A 2-ik erdélyi (székelyföldi) példa. Mi volt akkor is a probléma? Egyházi és állami iskolák viszonya, alkoholizmus, lopás. No comment.
Czika Tihamér
Lolka
kesztió
8 responses so far ↓
Szeklermen // október 5, 2009 at 8:40 pm
Arról, hogy a dolgok nem mindig egyértelműen fehérek vagy feketék:
1. József Attila kommunistaságáról: ” (József Attila) 1930. szeptember 1-jén részt vett egy budapesti munkástüntetésen és még az ősz folyamán tagja lett az illegális kommunista pártnak. (…) Majd 1930-ban megjelent a negyedik kötettel, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz cíművel, amelyet a rendőrség elkobzott. Következő kötete, a Külvárosi éj 1931-ben látott napvilágot, ez már az érett, kiteljesedett József Attila műve volt. 1932-ben a párt folyóiratot indíttatott vele, a Valóságot, de az új lapot betiltották. Sallai Imre és Fürst Sándor tárgyalásának idején Illyés, József Attila és Szimonidesz Lajos röplapot írt a halálbüntetés ellen. Emiatt és Lebukott című költeménye okán bíróság elé idézték, házkutatásokkal zaklatták. (…) Az illegális párttal való kapcsolatában is nézeteltérések adódtak, méghozzá az „antifasiszta népfrontpolitika” osztotta meg nézetüket. 1933 nyarán a költő megjelentette Az egységfront körül című cikkét, amelyben bírálatot mondott a párt felett. 1934 elején kapcsolata megszakadt a kommunista mozgalommal.” (http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3zsef_Attila)
Nem teljesen mindegy, hogy ki mikor és hogyan volt kommunista. Volt, akit kommunistaként a rendőrség üldözött. A második világháború után ez némiképp megváltozott, akkor ugyanis egy magát kommunistának/szocialistának nevező rezsim üldözött sokakat, köztük olyanokat is, akik a két háború között tagjai voltak az illegális kommunista pártnak.
2. A Werbőczi-Dózsa György – szembeállítás (nagy a kísértés, de nem fejtem ki
), a szervezet ‘magyaros,’ de tkp latin rangfokozatai: megkockáztatnám, nem annyira a magyarsághoz való ragaszkodással van baj, hanem a butasággal. Néhány évvel később egy másik költő, akit több ízben behívnak munkaszolgálatra, ír egy szívszorítóan szép verset (Nem tudhatom) a magyarságáról, arról, h számára mit jelent Magyarország, holott már abban az időszakban igen sokat kellett elviselnie nála “magyarabb” magyaroktól, a háború vége felé pedig tarkón lőtték. Szóval nem feltétlenül az a baj, ha valaki számára fontos a magyarsága. Ami nem mindegy, az a dolog hogyanja.
3. A Benedek Elek levélben igen fontos az évszám: 1921. “A leszegényedés már meg is indult, az erkölcsök rettenetesen meglazultak (…)” A szerző nyilván egy előző állapottal állítja szembe ezt a helyzetet, amikor még nem indult el a leszegényedés stb. Megéri utánanézni, mi is történt a 18-21 közötti időszakban, ami a fentebbieket előidézhette (itt konkrét intézkedésekre gondolok.)
4. Ami az egyházi és állami iskolák viszonyát illeti az adott időszakban: “A magyar nyelvű oktatás 1919 után gyakorlatilag a felekezeti iskolákba szorult vissza, ezernél több magyar tannyelvű állami népiskola szűnt meg. A magyar tannyelvű állami iskolák, valamint a román iskolák magyar tagozatainak számát fokozatosan csökkentették.” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A1niai_magyarok)
Úgyhogy a probléma feltehetően akkor is árnyaltabb volt kissé
Ui.
A fentebbiekben szándékosan idéztem olyan internetes forrásokat, amelyeket kb két-három kulcsszó beírását követően bárki megtalálhat.
Lolka // október 6, 2009 at 10:13 pm
@Szeklermen
Ezt nagyon személyesre veszem, de azt hiszem, hgoy ez a kioktató stílus valahogy…
1. egyáltalán nem volt szó arról, hogy a dolog fehér vagy fekete, hanem arról volt szó, hogy micsoda fura párhuzamok.
2. azt hiszem nem érted, vagy nem akarod érteni, hogy amit József Attila kommunistaságáról írtam. Ergo: pontosan úgy tudom, mint te vagy ki tudja másképpen, de jobban, hogy mit jelentett akkor amikor J.A. kommunista volt, kommunistának lenni. DE a mai főként kedves “jobboldali” olvasó már a kommunista szó hallatán elpirosfehérzöldül. Hát ezért van az írva, ami van. Ugyanakkor, még azt is figyelembe véve, hogy J.A. kommunista mivoltja egyszerűen bele volt kódolva az élettörténetébe, attól nem lesz se maga az eszme, se József Attila kommunistasága sokkal emberközelibb, mert üldözték akkor érte.
3. 1921 nyilván mindenki tudja, hogy a zelső világháború után vagyunk plusz még a Román Királyság egyéb hülyeségei. DE, van valami furcsa érzésem, hogy az elszegényedés ma is megindult, más okból, de utóvégül ugyanazt fogja okozni, mint amit Benedek Elek idejében.
4. a kisbaconi helyzet pont attól lesz érdekes, hogy Bendek Elek szerint a páter aktív részese lesz az állami iskola diáklétsázm csökkenésének. És ebben a kis történetben, egyszerűen nem elsőrangú dolog a történelmi háttér. Amelyről kösöznöm, hogy voltál szíves tájékoztatni, ugyanis nem is tudom mi lenne velem, ha nem adnál nekem történelem leckéket.
U.i. szándékosan könyvekből idéztem. Tudod vannak még emberek akik nem csak egy-két keresőszó alapján, sokszor megbízhatalannak talált Wikipediákból tájékozódnak. És néha, főkét egy blogban, a közismert tényeket nem szokták leírni.
Szeklermen // október 7, 2009 at 2:10 am
Kedvem lenne tételesen megválaszolni a fentebbi kommentet, de hogy ne az legyen, h már megint történelemórát tartok neked, nem teszem. Egy-két dolgot viszont mindenképp fontosnak tartanék megemlíteni. Veheted személyeskedésnek, ha akarod.
A fentebbi bejegyzéssel újra az a bajom (s emiatt volt a lecke is), hogy előállsz két idézettel, kiemelsz belőlük dolgokat, aztán levonsz a címszavak szintjén valamiféle következtetést (“Mi volt akkor is a probléma? Egyházi és állami iskolák viszonya, alkoholizmus, lopás. No comment.”) Nem tudom, mi a baj a két háború közötti egyházi iskolákkal, mikor a magyar nyelvű oktatás gyakorlatilag oda szorult vissza. Azt se igazán értem, hogy a kommunizmussal mint eszmével hol van akkora baj, hogy mentegetni kellene (nem a létező szocializmusról beszélek), de talán ezt is hagyjuk (egyszerűen azért, mert újra úgy tűnik, mintha nem tudnád, miről beszélsz, s tényleg nem cseszegetni akarlak; ha utánanézel, rájöhetsz magadtól is, de még csak nem is érdekel, h megteszed-e). Ha mindez még az illegális kommunista párttal is összemosódik, még nagyobb lesz a köd, de erre se térjünk ki.
A két korszak között lehet párhuzamot vonni, akár ilyen fura vagy felületes módon is. Viszont tényleg nem árt egy-két könyvet elolvasni ahhoz, hogy az ember ne beszéljen hülyeségeket. Mert tényleg vannak még, akik nem csak a Wikipédiáról tájékozódnak, s esetleg meglepi őket, hogy mások mintha nem csupán nem írnának le evidenciákat, de mintha nem is tudnának róluk. Ami a wikipédiát illeti: egy blogbejegyzés szerzőjétől nem várom el, h beleássa magát egy korszak történetébe s elolvassa a vonatkozó szakirodalmat. Azt viszont igen, hogy ha már ír valamiről, ami foglalkoztatja, legalább azt az öt percet szánja rá a kérdés kissé részletesebb megismerésére, amennyi alatt megtalál és átfut egy wikipédia-szócikket, esetleg egy független forrást, hogy az előbbit ellenőrizze. Ez a minimum. Különben esetleg valaki olyan is elolvassa a bejegyzést, aki szakmájából kifolyólag mondjuk elég sok (szak)anyagot összeolvas a témában, s feltehetően leckéztetés-ízű kommentet fog írni a bejegyzéshez.
Egy dologban viszont igazad van: az égyegyadta világon semmi értelme nincs itt a kioktatásnak. Annak se sok, hogy felületesen megírt, hiányos információkra épülő bejegyzéseket olvasgassak s felkapjam a vizet, hogy hogy az istenbe nem tud valaki utánanézni rendesen egy kérdésnek, ha már ennyire foglalkoztatja a dolog.
Ui.
Kicsit arra emlékeztet ez az egész, mikor matek órán annak idején a tanár valamit rosszul írt fel a táblára, s ha szóltak neki, elvörösödött s azt mondta, hogy azért tette, lám, észrevesszük-e. Butaság volt tőle, mondhatta volna, h bocs, elszúrtam, mert ő tényleg tudta a helyes verziót is. A te esetedben ebben egyre kevésbé vagyok biztos.
piszkosfred // október 7, 2009 at 2:17 pm
Szeklermen: Lolka logikajat igazan ismerhetnenk mar…
Lolka: “Egyházi és állami iskolák viszonya, alkoholizmus, lopás. ”
Egy nagyon, de nagyon gyenge probalkozasod, hogy osszemosd az egyhaz akkori tevekenyseget a tarsadalom akkori elszegenyedesebol szarmazo dolgokkal.
kesztió // október 8, 2009 at 9:28 am
Kár volt elszemélyeskedni ezt a bejegyzést. És ez a te lelkeden szárad, Szeklermen barátom. A megjegyzésed valóban megszívlelendő pontosításokat tartalmazott, nem is ezzel van a baj. Hanem, hogy Lolka bejegyzése éppenhogy nem ezekről szól.
1. József Attila kommunista „múltja”.
Ezt lehet szépíteni, de tény, hogy ez akkor is vörös posztó volt, ma is az, és értelmetlen most azon vitázni, mennyire jogosan. Aki az életművét ismeri/becsüli, az úgyis be tudja „illeszteni” a helyére, a többieknek – akik reflexből ugatnak a ‘kommunista’ szóra – pedig úgyis mindegy. Úgyhogy Lolka itt nem állított semmi olyat, ami ne lenne helytálló.
2. J.A. (és értelemszerűen Lolka is ) nem a magyarságtudatot mint olyat állította pellengérre, hanem annak sznob, sőt, kifejezetten blőd megélését. Tényleg ne fér a fejembe, hogy ez hogy ne ment át, számomra első olvasásra evidens volt.
3. Benedek Eleknél pedig aztán tényleg nem értem, mit kellett akadékoskodni. Igen, a probléma valóban árnyaltabb, de itt valóban nem erről van szó. Csak egyszerűen arról, hogy B.E. – nem tudjuk, mennyire szándékosan – de néhány sorban nem kissé frappánsan össze tudta foglalni azokat a gondokat, melyek ma is sajnálatosan aktuálisak a székelységet illetően. Ha esszét akarsz írni a jelenségről, természetesen nem szorítkozol egy kiragadott levélrészletre, de érdekes párhuzamot vonni igenis találó, úgyhogy kár volt a puskaporért…
…főleg, hogy mindketten (sőt, mindhárman) ugyanabban a(z ideológiai) csónakban evezünk.
Szeklermen // október 8, 2009 at 3:04 pm
Kesztiónak:
Dz fiam, másnak ejsze már nem válaszolnék, de neked fogok
Ideológiai csónak: inkább úgy mondanám, hogy sok mindenben megegyezik a véleményünk, s akkor sincs különösebb baj, ha nem
.
József Attila kommunista múltja: szerintem a jóembert kanonizálták, kommunista múlt ide vagy oda. Mint ahogy pl Sütőt is, akinek JA-nál lényegesen hosszabb és más természetű kommunista múltja van, Szilágyi Domokost stb. Nem hiszem, hogy mentegetni kellene, de azt se különösebben, hogy ez a mondat jellemezné: “meggyőződéses kommunista volt.” Buta dolognak tartom ezt a fajta megközelítést. Ha az idézetbeli magyarkodással van a baj, szerintem fölösleges József Attilát mentegetni, aki – meggyőződés ide vagy oda – nem egészen négy évnyi (betiltott!) kommunista párthoz való tartozást mondhat magáénak. Mi több, én a magam részéről hatalmas dolognak tartom, hogy véleménye miatt még a párttal való szakítást is vállalta. Ami számomra elég egyértelműen jelzi, hogy a maga részéről inkább független gondolkodó volt, mint lojális párttag. Ha pedig valaki úgy dönt, hogy inkább párton kívüli kommunista lesz, az előtt én megemelem a kalapom. Mint a bejegyzés szerzője is rámutatott, a fentebbiek eléggé evidenciák. Nem azért kellene ismerni (vagy ellenőrizni) őket, hogy az ember esszét írjon, hanem inkább hogy ne írjon le bizonyos dolgokat – fölöslegesen. Mindehhez még hozzájön az is, hogy JA mikor tartozott a párthoz, amitől sztem – a bejegyzés szerzőjének véleményével ellentétben – messze emberközelibb lesz a dolog. Torz módon egy keresztény példával fogom megvilágitani, miért is hangsúlyozom annyira ezt az illegalitást: keresztényként se volt mindegy, hogy milyen kilátásokkal lett valaki pap: nem tennék egyenlőségjelet azok közé, akik Rómában az oroszlánok elé vettetést kockáztaták, illetve azok közé, akik a középkorban egy igen szép jövedelemmel járó püspöki székre hajtottak ).
Benedek Elek: elszegényedés, lopás, alkoholizmus: ez rendben is volt. Az egyházi iskolák-állami iskolák viszonya ellenben újra az a helyzet, amikor csak nagyon kicsavarva tudom jól érteni a párhuzamot. Értem én, hogy ma is feszült ez a viszony, akkor is feszült volt, csakhogy akkor az egyház igyekezett felvállalni az állami iskolákból (nem a csökkenő gyereklétszám miatt) kiszoruló magyar oktatást, ma pedig aligha ez a helyzet.
Az a röhej amúgy, h én is azt gondolom, a szélsőséges magyarkodás nem vezet semmi jóra (mint ahogy az sem, hogy a másik oldal gyakran mos össze pl bármiféle magyarsággal/hagyományőrzéssel (s nem csak) kapcsolatos dolgot vele) , hogy az alkoholizmus és az elszegényedés tényleg reális problémák, hogy adott esetben az állami és az egyházi iskolák viszonya valóban lehet feszült, s nem is biztos, hogy egy ilyen vitában feltétlenül az egyháznak van igaza.
Ami viszont végtelenül zavar ebben (és nem csak ebben) a bejegyzésben, az a címkékben való gondolkodás. Pl: kommunista: egyenlő rossz (csak az a szerencséje, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjeként tartják számon). Egyházi: egyenlő rossz (lehet itt azzal érvelni, hogy ez tételesen nem lett kijelentve; tényleg nem, de mint fentebb is kifejtettem, ha nem ezt feltételezem, érthetetlen és indokolatlan – számomra legalábbis – a párhuzam). Mert értem én, hogy mit is akar mondani az illető, de
1. sajnos, nem azt mondja;
2. amit mond, arról tanúskodik, hogy a témát se nagyon ismeri (nem szakirodalmi olvasottságot kérek számon, beérném én egy wikipédia-szintű tájékozódással), így aztán kissé hiteltelen is az egész;
3. mivel a témát se nagyon ismeri, az egyházi iskolák ügyében mellé is nyúl rendesen;
4. vagy igénye nincs arra, hogy a címkékben való gondolkodáson túllépjen, vagy képessége hozzá, vagy egyik sem, s gyakorlatilag ez az a pont, ahonnan kezdve már nem az a meghatározó számomra, amiben egyetértünk, hanem az, amiben nem. Ha valaki egy probléma kapcsán csak azt hajlandó meglátni, ami az ő álláspontját igazolja, s figyelmen kívül hagyja mindazt, ami nem, szinte mindegy is, hogy ezt milyen ideológiai meggyőződésből teszi.
Hát így, te Dz
Ui.
Gondolom, most már tiszta, h dehogy várok én esszét. Ugyanebben a terjedelemben, semmivel se mélyebben, de kissé okosabban megírva ezzel az témával se lett volna semmi bajom.
amok // október 21, 2009 at 10:39 am
1. “Primus, Secundus, Commandator, Anonymus, Prior, Sub-Prior, Corporatio, Familiák” – ez ugyan mai füllel nem hangzik magyarosan, de 1844-ig a magyar államigazgatás és nyelve a latin volt, ezentúl az oktatásban is kiemelt helye volt a latinnak. Tehát ez bármily furcsa, valóban magyar diákhagyományok továbbélése, amelyek itt-ott (pl. Sopronban) még most is léteznek.
2. “Mindössze 15 gyermek jár az államiba, a többit elhalászta a páter a felekezeti iskolának.” Ezzel mi is a baj így 80 év távlatából? Lehet hogy a páter jobb oktatást biztosított a gyerekenek. Vagy ez elvileg is lehetetlen?
Lolka // október 25, 2009 at 2:11 pm
@amok
1. persz,e 1844-ig a latin volt az államigazgatás nyelve. És attól a latin ősi és magyaros lesz, olyan értelemben ahogy turulos fiaink gondolják? Hmmm…Van ebben némi ellentmondás, nemde?
2. nem tudom milyen oktatást nyújtott a páter, és azt sem, hogy milyen oktatás folyt az államiban. Ezt Benedek Elek nem fejti ki. Elvileg minden eset lehetséges: azaz mindekettő egyformán rossz volt, mindekettő egyformán jó volt, az állami jobb volt, az egyházi jobb volt.
Csupán annyit fejtettem ki, hogy azóta is egyhelyben taposunk, azaz tettünk egy kis kört, egy kis kitérőt, de ugyanoda értünk vissza: állami vagy egyházi iskolák hol szabad, hol nem szabad versenye.