Tesszük a hülyét, de – cui prodest?

Közéletünk természetes, sőt lassan elmaradhatatlan kellékévé váltak az olyan írások, melyek úgy tesznek, mintha problémamegoldanának, de valójában csak a másik oldalnak meszelnek be egy jó nagyot.

Hogy mennyire könnyen elfogadtuk ezt a normális aggyal elfogadhatatlan helyzetet, mi sem szemlélteti jobban, minthogy Tempetőfi írását olvasva első gondolatom nekem is a nem kevéssé rosszindulatú iromány szerzőjét illető visszameszelés körül forgott – még keresetlenebb hangnemben, és még nagyobb svunggal lehetőleg. Amit persze a tisztelt olvasótábor pont olyan magától értődőnek tartott volna, mint egy köszönömjólt a hogyszolgálakedvesegészséged után.

Sovány vigasz, ugye, hogy már nemcsak nekünk, íróembereknek ment el teljesen a szép eszünk, hanem kedves olvasóknak is…

Pedig, ha bár néhanapján nem az lenne az első reakciónk, hogy üssünk, mert a másik azzal kezdte, hogy visszaütött, fontos – és fájdalmasan aktuális – problémákról lehetne

civilizáltan és konstruktívan vitatkozni.

Teszem azt, pont arról, ami közvetve bár, de írásra késztette az inkriminált cikk szerzőjét.

Igen, Borboly valóban vitatható (és vitatott) személyiség, az is kérdéses, milyen (hátsó) szándékoktól vezérelve hozta az akkora port kavaró döntését, de egy biztos: nem volt könnyű helyzetben. Terjedhet-e egy megyeitanács-elnök hatásköre addig, hogy ideológiai alapon diszkriminálja az ifjúsági táborokat, precedenslavinát indítva ezzel az amúgy is ellentétektől feszülő közéletünkben? Másrészről, megengedhetjük-e magunknak a liberalizmus és a demokrácia luxusának azon fokát, miszerint köztudottan és veszedelmesen szélsőjobbközeli rendezvényt legitimálunk közpénzeken történő támogatással, vagy valahol meg kell húzni a határokat?

Húsbavágóan fontos kérdések,

melyek kényességét és bonyolultságát illetően elegendő megjegyeznünk, hogy nemhogy az erdélyi magyar közvélemény, de még a Szabadtér szerkesztői között sincs egyértelmű konszenzus arról, mi lett volna a tanács(elnök) legelfogadhatóbb lépése. Úgyhogy akár hálásak is lehetünk Borbolynak és a sorsnak, hogy felszínre hozta a problémát.

Errefel az a Tempetőfi, akinek – ha stílusát, munkamódszerét és korrektségét illetően vannak is némi fenntartásaim – értelmi szintjét és tisztánlátását nem vonom kétségbe, szellemi kapacitását nem a fentebb vázolt kérdés építő jellegű boncolgatásába fekteti, hanem abba, hogy többek között

visszkézből leagresszívbutaságozza és lediliberózza a Szabadteret.

Azt az erdélyi liberális blogot, amely többrendbélileg szembemegy ugyan annak a szekértábornak az ideológiájával és elképzeléseivel, melynek szerzőnk deklaratíve is szolgálatában áll (legyünk szívesek nem pejoratíven érteni), de ahhoz, hogy tényleg komolyan gondolja – és komolyan is írja le! – a butaságnak titulálását, azért masszív, talajközeli butaság szükségeltetik. Márpedig akármennyire is próbálja hitelesen tenni a hülyét, ezt végképp nem hisszük el Tempetőfinek. És legkevésbé azt, hogy nem tudja, hogy mi tudjuk, hogy ő is tudja.

Akkor meg miért ez az egész? Cui prodest?

Tartózkodom attól a feltételezéstől, miszerint ez használna valakinek is. Azt sem óhajtom inszinuálni, hogy bizonyos csoportok – jól felfogott érdekből – ún. bértollnokokat uszítanának a másik tábor véleményformálóinak lejáratására. Összeesküvés-elméletek kiagyalása sem kenyerem. Így számomra egyetlen logikus magyarázat marad: ennyire vagyunk képesek, erre van igény, ez az itteni színvonal. Mellékes, hogy anyaországi importról van-e szó vagy éppenséggel ízes, hamisítatlan transylvanicumról.

Ez van, feleim, ezt kell szeretni. Csak nehogy az olvasók unják meg hamarabb…

Milyen Európában élünk?

Pontosabban Európa melyik sötét szegletébe dugott minket a sors? Erdély szép, romantikus stb., de a mindennapokban lassan nem ez kezd lejönni nekem. Hanem valami egészen más.

Barátaimat azért fenyegetik, mert olyan véleményeket képviselnek, melyek liberálisak és európaiak. Igen kedves fenyegetők: EURÓPAIAK. Önök, akik felszólítanak, vagy aki igaztalan kijelentéseket ír le valakiről, Önök, gondolom nem tudják elképzelni, hogy vannak Európának, ennek a már nem gyönyörű, hanem öreg és beteg kontinensnek olyan helyei még, ahol az ilyen felszólító, vagy rágalmazás gyanús kijelentésektől  sem mentes megnyilvánulások, nemhogy nevetségesnek, de közmegvetés tárgyának örvendenek, míg a hamis információkat terjesztők jó kis becsületsértési eljárások következtében súlyos kártérítéseket fizetnek.

És akkor azokról a kedves tettlegességgel fenyegetőzőkről még nem is beszéltem,  akik gondolom ott virítanak minden március 15-én az első sorokban, és igaz kereszténynek képzelik magukat, de közben megfojtanák egy kanál vízbe a más véleményt képviselőket. Lassan a magyarok nyilaitól kell megmentsd azokat Uram, akik soha se szóval,  se tettel nem kívántak verést, vagy halált a az ellenvéleményt képviselőknek.

És valóban, milyen Európában élünk, ahol a választott elöljárók nem  felkérik, vagy arra kérik a vélt, vagy valós sérelmeik okozóját, hogy kérjen elnézést, hanem FELSZÓLÍTJÁK. Így, parancsoló módban. És milyen az az Európa ahol valaki mindenféle ismeret nélkül, hamis dolgokat írhat le egy embertársáról, hogy statuálja: ő jó magyar? Milyen az az Európa, ahol vannak jó és rossz magyarok? Öreg, betegségekkel teli, és egyre utálatosabb.

A Szabadelvű Kör határozata a Magyar Összefogás támogatásáról

Szabadelvű Kör – RMDSZ platform
7. Országos Gyűlés,
Bonchida, 2009 május 24

Határozat

A Magyar Összefogás Listájának támogatásáról illetve az EMEF-ben való liberális részvételről

A Szabadelvű Kör elégtétellel vette tudomásul a 2009 februárjában megvalósult RMDSZ – EMNT kiegyezést. Valljuk, hogy az RMDSZ és külső ellenzékének legmeghatározóbb szervezete közötti együttműködés új utat nyithat az erdélyi magyarok érdekeinek a politikai védelmére.
Az európai parlamenti választásokon induló Magyar Összefogás Listáját a Szabadelvű Kör támogatja.

Az erdélyi magyar összefogás azonban nem lehet teljes az erdélyi magyar liberális értékek, liberális politikai képviselet nélkül. Egy 2008-as felmérés szerint az erdélyi magyarok 25%-a érzi magáénak a liberális értékeket. Úgy gondoljuk, hogy minden olyan közös tevékenységben, politikai és szakmai munkában amelyben közösségünk jövőéről döntenek helye van az erdélyi magyar liberális képviseletnek, a Szabadelvű Körnek is.

A fentieket figyelembe véve a Szabadelvű Kör igényli részvételét az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum minden testületében az RMDSZ küldöttségének a részeként.

Bonchida, 2009 május 24.

Felhívás a tolerancia védelmére

Szabadelvű Kör – RMDSZ platform
7. Országos Gyűlés

Felhívás a tolerancia védelmére

Az utóbbi időben megszaporodott a szélsőséges eszmék jelenléte az erdélyi magyar közéletben és Romániában általában. A gyűlöletbeszéd kilépett a honlapok, blogok világából és változatos módszerekkel kíván híveket szerezni a mássággal szembeni intoleráns eszméknek.

Utalunk itt, a teljesség igénye nélkül, a „Hargita népe” elhíresült „Liberálisok” c. írására, a Sepsiszentgyörgyön a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által terjesztett  roma és zsidóellenes röplapokra, a Noua Dreapta xenofób falragaszaira és rendezvényeire.

Aggodalomra ad okot, hogy az EMI tábor lehetőséget teremt Jobbik és a Magyar Gárda vezetőinek arra, hogy kirekesztő eszméiket nagy számú fiatal előtt népszerűsítsék. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom iskolai hirdetőkön keresztül hívja rendezvényeire az iskoláskorúakat. A bukaresti Steaua stadionban és nemcsak ott, rendszeresen skandálnak cigány- és magyarellenes jelszavakat. Gyakran inzultálnak szóban és tettlegesen embereket egyszerűen azért, mert magyarok, romák, vagy hajléktalanok.

A hatóságok az esetek többségében elnézően viszonyulnak ezekhez az esetekhez, bár a létező törvényes keret értelmében fel kellene lépniük ellenük. Egyes román illetve magyar sajtótermékek helyt adnak a gyűlöletbeszédnek, esetenként bátorítják az intoleráns megnyilvánulásokat.

Döbbenten figyeljük, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő olyan erőszakos szélsőjobbos akciók Magyarországon, vagy külföldön, amelyiknek Erdélyből származó résztvevői is vannak.

A Szabadelvű Kör felkéri a magyar és román pedagógusokat, újságírókat, civil szervezeteket és pártokat, hogy lépjenek fel az intoleráns eszmék és azok képviselőivel szemben. Az intoleranciával szemben minden körülmények között meg kell védenünk a toleranciát.

Bonchida, 2009 május 24.

Golyózáporban a magyar kisebbségek

Részlet TGM legújabb elemézéséből: “Az erdélyi magyarság problémái elsősorban nem közjogi, hanem gazdasági, mobilitási, demográfiai (népességfogyás, spontán asszimiláció) és kulturális természetűek, ezekre pedig a romániai magyar kisebbségi politizálás nem lelt válaszokat – nem is könnyű! – , a jövőt illető, fölöttébb indokolt és méltányolható aggodalmakra az ottani értelmiség egy része intenzív wassalbertezéssel, árpádsávozással, turulozással és kopjafázással felel, ami bájos, de aligha célravezető.”

Ezt a cikket egyszerűen mindenkinek el kell olvasnia:

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/16171

Nesze neked, empátia!

Bíró Béla

Hallgatom Tőkés Lászlót a Hír TV műsorában. Június negyedike van. Trianon évfordulója. Jó alkalom, hogy mi magyarok is szembenézzünk azzal, amit Trianon számunkra jelent. Az MR1 Kossuth Rádió esti műsorában ekkor már negyedik napja hallható Bob Dent Magyarország kívülről, belülről című könyvének hangos változata.

A könyvből Fodor Tamás és maga a szerző olvas fel. A magyar nyelvet kitűnően, bár erősen idegen akcentussal beszélő amerikai a Trianon-problémát és az azzal kapcsolatos magyar traumákat elemzi, ahogyan a cím is jelzi, egyszerre külső és belső nézőpontból is. Kifogásolja, hogy a magyar reflexiókból az egykori magyarországi nemzetiségek nézőpontja következetesen kimarad.

Erdélyről a megemlékezők jobbára mint magyar területről beszélnek, a nyilvánosság nemigen veszi tekintetbe, hogy Erdély lakosságának kétharmada az 1910-es magyar népszámlálási adatok szerint sem magyar nemzetiségű. A magyar történelmi emlékezetből szinte teljesen kihulltak a magyar hatalom kisebbségellenes intézkedéseinek, a magyar felsőbbrendűség arroganciájának emlékei.

A tévészerkesztő és a beszélgetőpartnerek azonban nem hallgatják a Kossuth Rádiót. Trianon számukra továbbra is és kizárólagosan a magyar sérelmeket, az ország erőszakos megcsonkításának traumáját jelenti.

Azzal egyikük sem vet számot, hogy ha a háborút követően a határokat valóban demokratikus alapelvek, azaz az önrendelkezési elv alapján húzzák meg, Szlovákia, Erdély, Kárpátalja, a Délvidék területeinek nagyobbik része elválik Magyarországtól. És azért válik el, mert mi magyarok képtelenek voltunk arra, hogy a nemzetiségek számára megteremtsük az együttélés számukra is elfogadható feltételeit.

A románok, a szlovákok, a szerbek a 48-as forradalom előestéjén és még évtizedeken át a Monarchia, ezen belül Magyarország határain belül gondolják el helyzetük rendezését. Csakhogy nem találnak egyetlen magyar politikust sem, aki hajlamos volna akár szóba elegyedni velük. A kiegyezést követő magyar hatalom a kérdést karhatalmi eszközökkel próbálja kezelni.

A nemzetiségi összecsapásoknak halálos áldozatai, bebörtönzöttei is vannak, a nemzetiségek nacionalistáinak igazán nem esik nehezükre, hogy meggyőzzék a világot a magyarok kisebbségellenességéről és intoleranciájáról.

A kísérletek persze így sem járhattak volna sikerrel, ha a nemzetközi politika nem lett volna érdekelt a Monarchia szétverésében. Ám a Monarchia szétverése nem jelentette volna feltétlenül Magyarország szétverését is. Ha a magyar politikában az idős Kossuth Duna-menti Konföderációra vonatkozó nézetei lettek volna már az uralkodók, egyáltalán nem bizonyos, hogy a nyugati diplomaták úgy döntöttek volna, ahogyan döntöttek, s ha a magyarországi nemzetiségek megkapják azokat a jogokat, amelyeket követelnek, egyáltalán nem bizonyos, hogy érveik azzal a súllyal eshetnek latba, ahogyan estek.

Csakhogy a magyar nyilvánosság az összeomlás pillanatáig hallani sem akart semmiféle konföderációról, s a kisebbségektől ugyanúgy megtagadta a közösségi jogokat, mint ahogyan tőlünk az utódállamok politikai elitjei ma megtagadják.

Mindebből két következtetés adódhat: egyrészt az, hogy a románok, a szlovákok, a szerbek nem rosszabbak minálunk. Az ő helyükben sajnos mi sem voltunk emberségesebbek. Tehát nem ingerültséggel, sokkal inkább empátiával kell közelednünk hozzájuk. Az ő intoleranciájukat ugyanúgy rejtett félelmek és lelkiismeret-furdalások magyarázhatják, mint egykor a mieinket.

Csakhogy most ők is ugyanolyan irracionálisan viselkednek, mint egykor mi magunk. Például a  Sepsiszentgyörgy fölött elterülő katonai gyakorlótéren a Trianon-évfordulón, március 15-én, sőt még a helyhatósági választásokat megelőző estéken is rendszeres lövészeti gyakorlatokat tartanak.

A fegyverropogás és a robbanások zaja a háziállatokat is súlyosan megviseli. Mi emberek úgy teszünk, mintha nem venénk észre. Ettől azonban a tény marad. Egy európai uniós ország, NATO-tag hadserege hadgyakorlatokkal próbálja befolyásolni önnön állampolgárainak politikai nézeteit!

Nesze neked, Európa!

http://umsz.manna.ro/velemeny/nesze_neked_empatia_2008_06_08.html 

Erdélyi liberálisok

Ez egy olyan kérdés, amely bizonyos erdélyi értelmiségi köröket ’89 óta foglalkoztatja. Én ugye koromtól fogva egész későn csöppentem bele az egészbe. Nézegettem, olvasgattam, gyűjtöttem az adatokat, gondolkodtam, elemeztem, beszélgettem barátaimmal.

Sokan azt mondták, és mondják mai is, hogy Erdély nem a liberálisok világa, és talán sosem lesz az (itt természetesen az erdélyi magyar mini-társadalomra gondolunk). Én azt hiszem hogy tévednek. Hisz az erdélyi magyarságtól nem volt idegen a liberalizmus a múltban sem, és végképp nem lehet idegen a jelenben és a jövőben.

Egy nagyon érdekes, 2007 márciusában lezajlott beszélgetést végigolvasva, A Hét portálján találtam rá ugyanezekre a dilemmákra nálam sokkal szakavatottabb emberek előadásában. Egyed Péter filozófus foglalja össze az erdélyi liberálisok dilemmáit:

“Én azt hiszem, hogy az erdélyi társadalom a maga periferiális mivoltában soha nem került abba a helyzetbe, hogy a liberalizmussal szembesüljön. Itt a védekezés csak akkor volt lehetséges, ha kollektív fellépésként történt. Amikor mi a liberalizmusról beszélünk, akárhogy is beszélünk: a szabadságot helyezzük a középpontba. Mindenki született liberális, csak nem tudja megfogalmazni. A szabadság és a kényszer párban vannak, csak ezt soha nem hangsúlyozzuk. Azt hiszem, hogy a liberalizmus a filozófiától a doktrínáig messze nem fogalom. Hanem valóban: érzület. Amikor szabadelvű barátaim, liberálisokként próbáltak megfogalmazni bizonyos dolgokat, akkor mindig azt mondták nekem, hogy Egyed, menj át a másik szobába, nézz magadba, és szállítsd az alapelvet. Amikor Misi azt mondja, hogy a liberalizmus kritika, akkor tökéletesen egyet tudok vele érteni. És hozzáteszem: a liberalizmus ugyanakkor reform. Nem tud a hagyományból építkezni. Amikor a szabadelvű platform a nemzetről és a vallási kérdésekről kellett nyilatkozzon, akkor mindig bajban voltunk.”

Mindig bajban voltunk. De miért is voltunk mindig bajban? Tibori Szabó Zoltán válaszol ugyanabban a beszélgetésben:

„Hány olyan cikket jelentettetek meg, amely elmagyarázta volna az egyszerű embereknek, mi a liberalizmus? Én egyetértek azzal, hogy mindenki pontosítsa, milyen liberalizmust vállal fel. De miért van az, hogy a kilencvenes évektől kezdve nem mondta ki a romániai magyar elitben senki, hogy a kisebbségi közösség alapvetően liberális közösség. Mindig valamit szeretne. Hogy legyen szabad ezt, legyen szabad azt. Akkor miért kell meggyőzni ezt a közösséget a liberalizmus igazáról?”

Volt, akit meglepett Magyari Nándor szociológus 2007 decemberében publikált felmérésének eredményei az erdélyi magyarság politikai nézeteiről, volt aki a lehető legtermészetesebb dolognak tartotta. Én az utóbbiak közé tartozom. Ez szerint 2007 októberében az erdélyi magyarság 24.3% – a érezte magához legközelebb a liberális politikai ideológiát.
Vita van arról, hogy mennyire lehetett tiszta a válaszadóknak, hogy mit is értenek a liberalizmus alatt. Egyszerűen a szabadságérzet vonza őket, a nyitottság és tolerancia üzenete, vagy ténylegesen tisztában vannak vele, hogy a liberális értékrend miről és szól, illetve miről is szólhat Erdélyben? Olyan kérdések ezek amelyeket sokan és még sokáig fognak firtatni.

Egy biztos: van egy fiatal értelmiségi generáció felnövekvőben amely tudasztosan vállalja a liberális értékrendet. Még akkor is, ha ez elkerülhetetlen összeütközésekhez vezet a nemzeti-keresztény közéleti hangulattal, amely kisebbségi társadalmunkat, annak politikai életét dominálja.
Nem vagyunk többségben, de nem vagyunk jelentéktelen kisebbség sem. Egyre többen vagyunk, és itt az ideje átvenni az erdélyi liberális örökséget (mert van ilyen), reciklálni azt egy modern európai kozmopolita formában és hallatni hangunkat. Modernizációt akarunk az életünk minden területén.

Ez a blog elsősorban az erdélyi politikai életről fog szólni. Természetesen jöhet minden téma amely közéleti vitáinkban előfordul, hisz végső soron legtöbbje úgy is a politikai porondon köt ki. Lesznek benne saját bejegyzések, és lesznek lapszemlék is (elsősorban publicisztika-szemlék).

Nem akarunk mi senkivel sem tartani, vagy senki ellen sem harcolni. Véleményünket azonban kimondjuk, és ez nem független lesz: ez liberális szemszög lesz. Ahogy Egyed Péter is mondta: a liberalizmus kritika, de ugyanakkor reform. Nem célunk sem jobbra (vagy még jobban jobbra), sem balra húzni.

Mi előre akarunk menni. Minél hamarabb és minél hasznosabban mindenki számára.