Itt az erdélyi magyar szélsőjobb

A Magyar Gárda betiltása ellen tüntettek a tegnap Csíkszeredában:

Ugyancsak szombat délután szerveztek szimpátiatüntetést Csíkszeredában a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai. A húsz-harminc többnyire fekete ruhába öltözött fiatal Budaházy György szabadon bocsátását követelte a Magyar Köztársaság főkonzulátusa előtti téren.

A városban már napokkal korábban plakátok jelentek meg, amelyek résztvevőket toboroztak a szombati megmozdulásra, felhívva más szervezeteket is, hogy csatlakozzanak az utcai “figyelemfelkeltő megmozduláshoz”. Végül jelen voltak az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) képviselői is. A HVIM húsz percet kapott a helyi önkormányzattól a tüntetés lebonyolítására, a megmozdulás pontosan ennyi ideg tartott.

A szervezők nevében Szőcs Csongor, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) csíkszeredai tagszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, a többnyire a HVIM jelvényeivel ellátott fekete pólós, illetve a magyar gárda egyenruhájára emlékeztető öltözetű fiatalembereket. Többüknél a szervezet fekete alapú zászlója vagy Árpád-sávos lobogó volt.

Link: http://itthon.transindex.ro/?cikk=9793

És még azt mondják egyesek, hogy nincsen erdélyi magyar szélsőjobb. Tessék, itt van.

A HVIM-nek Csíkszereda polgármesteri hivatala ad tüntetési engedélyt. Az EMI-nek a táborát a Hargita Megyei Tanács támogatja, anyagilag is. A HVIM hivatalos meghívot kap az MPP kongresszusára:

Senki sem akarja észrevenni, hogy mennyire súlyos mindez. Így állunk mi a szélsőjobb szervezeteinkkel Erdélyben.

Maholnap igazuk lesz a románoknak: az erdélyi magyar politika iredenta, paramilitáris elemeket támogat. A vakok.

Sarki autó

Sike Lajos

Úgy látszik, minden románok elnökének Szász Jenő sokkal rokonszenvesebb, mint a legfelsőbb magyar közméltóság, amit viszont nyíltan kimutatni a diplomáciai szokásjog szerint – egyenesen surmóság.

Băsescu a legfőbb és legvitézebb erdélyi polgárnak azt mondta, hogy a Székelyföldnek és Székelyudvarhelynek akkor lesz autonómiája, amikor Caracalnak, Sólyom Lászlónak pedig a reményét is megtagadta, amikor odavágta: soha!

Másokkal együtt magam is elgondolkoztam: ezek után még mit lehetne tenni a sikeresebb autonómiaharcért? Ha napjainkban is érvényes az a történelmi tapasztalat, amely szerint mindenkit a saját fegyverével lehet meghódítani, akkor bőven maradtak eszközeink. Például az ajándék, figyelmesség, románul csubuk, spága, amit állítólag a törökök plántáltak a két román fejedelemségbe, mert ott addig minden a tízparancsolat és a magas erkölcsiség szellemében zajlott.

Vajon mit szólt volna Băsescu az autonómiáról, ha Budapesten egy vadonatúj dunai luxushajót ajándékoznak neki, mondjuk ilyen felirattal: „Imperium Traianus”? Alapvető nemzeti érdekről lévén szó, minek riadnánk vissza akár az olyan hálószobás eszközöktől, amelyeket a románok Trianonban sikeresen vetettek be, hogy övék legyen Erdély! (Állítólag még az öreg Tigris, vagyis Clémenceau ágyába is dugtak egy-két örömlányt.) Fél sikert jelenthetne a székely területi autonómiának, ha utólag kiderülne, valójában székely lányok voltak!

Persze vannak szelídebb, hosszabb ráhatást igénylő eszközök is. Ezek egyikét a kiváló székely alpinista, Tulit Zsombor [eredeti anyagban itt és a továbbiakban is hibásan Zsoltként szerepel – a szerk.] tette közkinccsé a napokban a sajtóban, főképpen a Duna TV-ben. Zsombor kérdezetlenül is mondta, hogy az Északi-sark legmagasabb jéghegyén kis csapatával (amelynek volt román tagja is) az autonómiáról beszélgettek.

Alkalmasint ez még a mínusz 50 fokos hideg leküzdésénél is fontosabb volt számukra. Csakis úgy lehet komolyan foglalkozni dolgokkal, ha minden más, akár a létünket veszélyeztető körülményt kizárunk.

Íme, a példa és a megoldás: ha román barátainkkal a hegyekbe, futballmeccsre, tengerre megyünk, ne az időjárásról, a fociról, a vízről, hanem az autonómiáról beszélgessünk! S lehetőleg teremtsünk erre minél több alkalmat.

Például székelygulyás, kürtőskalács, köménymagos pálinka és hasonló partik rendezésével. Mert Zsombinak végtére is igaza van: az autonómiáról nem önmagunkat, hanem a románokat kell meggyőznünk. Ugyanis azt nem a váradréti püspöki templomban, még csak nem is a vásárhelyi Bernády-házban kell megadják, hanem a román parlamentben!

http://umsz.manna.ro/velemeny/sarki_auto_2009_02_06.html

Méltatlan tanítvány

Az RMDSZ végre-valahára elővette a bölcsebbik eszét, és kiszállt a – számára amúgy is esélytelen – polgármesteri székért folyó hajszából. Nem így a kolozsvári MPP, aki – kapva a rivális távolmaradása nyújtotta páratlan lehetőségen – úgy döntött, hogy egyedüli magyar jelöltként itt a nagy alkalom egy kis ingyenreklámra és imidzsépítésre.

A helyi magyar sajtó az esetet természetesen nem hagyta szó nélkül – annak tükrében legfőképp, hogy a polgári párt mennyire nehéz helyzetbe hozta a szövetséget. A mai Szabadság idevágó cikkéből idézek:

A fő kérdés viszont most az, és amit a magyar választók már elkezdtek feltenni: február 15-én kire nyomják a pecsétet, a PD-L vagy az MPP jelöltjére? Sorin Apostura vagy Gergely Balázsra? Meglehetősen szkizofrén, tudathasadásos állapot állt elő, hiszen egyaránt furán hangzana az, ha az RMDSZ azt tanácsolná, szavazzanak az MPP jelöltjére, de az is, ha Apostu támogatására buzdítanának.

Pedig kár a felháborodásért. A módszert egyértelműen az RMDSZ-től tanulták.
Kétségkívül a szövetség érdeme, hogy 18 év szívós munkával rászoktatta a magyar etnikumúakat az etnikai szavazásra.
Ha volt teteje a dolognak (parlamenti vagy helyhatósági), akkor azért.
Ha nem volt (államelnöki vagy Kolozsváron a polgármesteri), akkor pedig azért. Jól jött ugyanis az a néhány ajándék médiaperc csúcsidőben, hogy végre az egész ország előtt terítékre kerülhessenek nemzetiségi sérelmeink és – nem utolsósorban – a szövetség is nyerhessen némi népszerűséget a román ajkú nézők előtt is.

Első hallásra ez elég szépen hangzik.
Csakhogy amíg román nemzettársaink – politikai analfabetizmus és az erre játszó demagógia ide vagy oda – lassan és kínkeservesen ugyan, de csak megtanulták, mit is jelent a politikai orientáció, mekkora felelősséggel jár, ha egyik vagy másik irányba ütik a pecsétet, és milyen nehéz többé-kevésbé aggyal, értelmesen választani, addig romániai magyarjaink elkényelmesedtek: ott volt az RMDSZ, akire mindig, különösebb gondolkozás nélkül lehetett voksolni. És mekkora volt a pánik, ha néha-néha a szavazólapokról hiányzott a tulipán! A magyar nyelvű sajtóban és a templomokban valóságos felvilágosító hadjáratokat kellett tartani, hogy a szövetség saját jelölt hiányában melyik párt jelvényén látná szívesen a magyar nemzetiségűek (sic!) szavazópecsétjeit.

A gyümölcs beérett, és sors iróniája, hogy pont a „kiállhatatlan ellenfél”, az MPP aratja le. Legalábbis látszólag. Mert Gergely Balázs arcának rivaldafénybe állítása és az a várható néhány (tized?) százalék bizonyára sovány vigasz lehet azért a lelkiismeret-furdalásért, hogy egy-két ezernyi választópolgár miattuk fog lemondani – önként és ismételten – a szabad (értsd: ésszerű) választás lehetőségétől.

Mi értelme az MPP-nek?

A mai Szabadság hasábjain merült fel a címben lévő kérdés. Szóval: van bármi értelme már az MPP-nek?

Markó Béla nem tudja, mi értelme van még a Magyar Polgári Párt (MPP) létezésének, tekintettel a választásokon elért eredményeikre – jelentette ki az RMDSZ elnöke szombati marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján. Markó kifejtette, elemezniük kellene a polgáriaknak bukásuk okait, azzal a „paradox és abszurd” döntésükkel ugyanis, hogy függetleneket támogatnak a parlamenti választásokon, nagyon alacsony szavazat-számot értek el.

„Én már felhívtam az MPP-s kollégák figyelmét, hogy vonják le a következtetéseket, elemezzék a helyzetet. Nem hogy sikerük nem volt, alig kaptak néhány százalék szavazatot. Az én választókörzetemben az »ellenfelem« mintegy tizedét kapta meg a rám adott szavazatoknak, de az MPP által támogatott többi független jelölt esetében is ugyanez a helyzet. Ekkora sikertelenség után elemezni kell a helyzetet, én felkértem őket, hogy jöjjenek vissza az RMDSZ-be, és dolgozzunk együtt”, idézi a Mediafax Markó Bélát.

„Nem azt akarom sugallni, hogy feloszlassák magukat, de látom, hogy pártként nem érték el céljukat, nem tudom tehát, hogy mi értelme lenne még ennek a pártnak” – válaszolta Markó arra a kérdésre, hogy úgy gondolja-e, az MPP-nek meg kellene szűnnie.

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/18642

Melléfogás

Chirmiciu András

Nem politikai pártként indul az MPP az őszi választáson, hanem függetlenként indítja embereit azokban a körzetekben, ahol esélyesnek véli.

Az MPP elnökségének minapi döntése komoly elégedetlenséget okozott a párton belül: a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi szervezet is bírálta a döntést, a pártként való indulást javasolva alternatívaként.

Jóllehet a belső széthúzás tükrében a döntés korántsem tekinthető véglegesnek, a polgáriak válsága felszínre tört. A Tőkés László tavaly novemberi sikerén felbátorodó polgáriakat hideg zuhany érte a júniusi helyhatósági választásokon. A vártnál szerényebb eredmény azonban lényegesen meggyengítette alkuerejét az RMDSZ-el folytatott tárgyalások során. Amelyek nem vezettek semmilyen eredményre. Nem is vezethettek, mivel az RMDSZ országos vezetősége nem hajlandó semmilyen engedményre: különben az alternatív irányzatok nem szorultak volna ki a szövetségen kívül. Engedményre csupán a polgáriak támogatottsága kényszeríthette volna.

Az MPP gyötrelme tehát folytatódik. S a minapi döntés aligha jelent megoldást. Legfeljebb rövid távon. Egy-két független jelölt talán besurranhat a parlamentbe, mindenesetre könnyebben, mint az MPP az alternatív küszöb által, azaz 3 szenátori és 6 képviselői körzet megnyerésével. Viszont éppen a párt jogosultsága válik kérdésesé: miért is volt akkora csinnadratta az MPP bejegyzése körül, ha emberei ugyanúgy függetlenként indulnak, mint azelőtt?

Felvetődik azonban a felelősség kérdése is: míg Szászék nem győzték említeni Markóék felelősségét az államelnök menesztésére kiírt tavaly májusi népszavazáson való leégésért, saját maguk sem hajlandók vállalni az MPP valószínű kudarcának következményeit.

Az agónia azonban mindenekelőtt a legérzékenyebb kérdésre is fényt derít: a polgáriak tehetetlenségére. Az MPP-nek sem konkrétan megfogalmazott politikai credója, sem szervezeti háttere, sem erős emberi gárdája sincsen. A székely autonómia szlogenje, valamint Tőkés László, Orbán Viktor vagy Traian Băsescu karizmatikus személységére való hivatkozás nem elég az RMDSZ-el szembeni reális alternatívához. Amelyet az erdélyi magyarság jelentős része továbbá is szükségesnek tart.

http://www.nyugatijelen.com/allaspont/mellefogas.php

Az MPP és az altruizmus

“Következésképpen a Magyar Polgári Párt kitart azon álláspontja mellett, hogy a két pártnak meg kell állapodni, mert ez volna a legjobb az erdélyi magyarság számára.“

Pro primo: Az MPP már megint tudja, hog ymi lenne a legjobb az erdélyi magyarság számára. Ugyanígy tudták akkor is mikor a Tőkés László mögé való egységes felzárkozást kérték az EP választásokkor. Ha mindenki rájuk hallgat, akkor most lenne 1 darab képviselője az erdélyi magyarságnak (aki jó sok olyan szavazatot gyűjtött, amelyeket valószínűleg nem magyarok adtak le). De valakik valamilyen érdekből, vagy számításból, avagy altruizmusból (:)) nem hallgattak rájuk. Vajon ezáltal jobban vagy rosszabul járt az erdélyi magyarság?

Pro secundo: pont ugyanígy tudták a helyhatósági választáskor is, hogy hogyan kell meg nem egyezni, bár egészen biztos vagyok, hogy Béláék se nagyon akartak velük egyezkedni. Láttuk például, hogy ennek hogyan itta meg, igaz enyhe formában, a levét, a Kolozs megyei magyarság .

Pro tertio: gondolom a magyarság nevében és érdekében utasítódott el az a javaslata az RMDSz-nek, hogy a legutóbbi helyhatósági választásokon buktát produkáltak nem indulhassanak. Mert hát mindenképpen szükség van Románia parlamentjében egy Szász Jenőre, enélkül, jajj szegény erdélyi magyarság és annak érdekei.

Pro ultimo: tudom, hogy a megállapodás részben (ennek mértékét ki tudja megállapítnia?) az RMDSz-en is múlott, bár van abban némi (tragi)komédia, ahogy erre-arra táncolt az MPP a belső koalició ötletével amelyet végül csak lenyelt volna, ha kap 6 helyet, nyilván szigorúan az erdélyi magyarság érdekében.

És végül: akik nem mennek el szavazni, vagy nem etnikai síkon közelítenek a szavazáshoz és nem MPP-s vagy RMDSz-es jelölteket választanak, azok az erdélyi magyrsághoz tartoznak? Egyáltalán, van az erdélyi magyarságnak olyan közös érdeke, amely az egyetemes emberi (és kisebbségi) “érdekeken” kívül esik?

Itt mindenki mindenkinek rokona…

“A kolozsvári szervezetet Gergely Balázs, Tőkés László református püspök unokaöccse vezeti” olvasom a mai (2008 július 4.) Szabadságban.

És újfent nehezen tudom eldönteni, hogy csupán az erdélyi magyarság számarányából vagy a nálunkfelé gyakran tetten érhető “rokonizmusból” adódik, hogy egyre-másra megtudom: X és Y közeli rokonok, és ráadásul ugyanannál az intézménynél, szervezetnél, politikai alakulatnál stb. vannak alkalmazásba, vagy tevékenykednek.  Esetenként lehetséges a nagy a matematikai valószínűsége annak, hogy két, egyazon szakmát űző közeli rokon erdélyi magyar, ugyanannál az intézménynél, szervezetnél dolgozzon, főként ha kevés a magyar szakember az adott területen. De máskor?

Avagy a politika amúgy is amolyan családi vállalkozás szerűen működik (lásd. Kennedy, Clinton stb. családokat) az erdélyi magyar pocsolyánknál sokkal nagyobb vízeken is, így semmi, de semmi meglepő politikai szervezeteink esetében.

Magyar manna

Kis Tibor

Markó Béla szerint mostantól megy egyedül is. Hirtelen hangulatváltásának kétségkívül van alapja, még akkor is, ha ugyanő a legutóbbi hónapokban, ha nem is épp nemzethalált, de kollektív politikai öngyilkosságot vizionált a helyi választásokat követő időkre.

Mármint ha a magyar ellenlábas Szász Jenő-csapat jól szerepelne. A végeredmény láthatóan nagyon megnyugtatta Markóékat – talán túlságosan is. Tény persze, az RMDSZ már-már kiütéssel felérő győzelmet aratott az MPP felett. Olyannyira, hogy ennek arányát Markó döntő fölénynek érzékeli. E benyomást egyébként józan számok támasztják alá: ötször több megszerzett RMDSZ-szavazat, mint MPP-voks. S a hab a tortán: Szász Jenő személyes megszégyenülése – a saját fellegvárában. Ha úgy vesszük tehát, Markóéknak jó okuk van az örömre. Egyértelműen kiderült: a vele szemben fellépett MPP könnyűnek bizonyult. Az RMDSZ szinte mindent vitt.

Mégis az lenne most a legnagyobb tévedése az RMDSZ-nek, ha beleélnék magukat, hogy megint egyedül ők az urak az erdélyi magyar politikai porondon. Ha ez az érzés végképp eluralkodna rajtuk, az politikai farkasvaksággal érne fel. Mert bármennyire totálisnak állítja is be sikerét a nagyobbik magyar párt, ez azért nem volt az. Az MPP ugyanis megszerzett hídfőállásokat a Székelyföldön. Annyit persze nem, hogy önálló erőként bekerülhetne ősszel az újjáalakuló bukaresti törvényhozásba. Ettől függetlenül Székelyföldön megkeseríthetik Markóék életét a kampányidőszakban, hiszen ott jelöltjeik többnyire hajszállal maradtak le. Ugyanígy szerezhet álmatlan éjszakákat Markóéknak a helyi szavazás iránti magyar érdektelenség. Először fordult elő, hogy a magyar megyék alulmúlták választási kedvben a román régiókat. Ráadásul soha még ilyen kevés magyar nemzetiségű polgár nem adta voksát magyar pártokra. A magyar közöny és a tömeges átszavazás önmagában olyan pofon mind az RMDSZ-vezetés, mind pedig Szászék számára, amelynek hosszú távú hatásai akár végzetesnek is bizonyulhatnak egy (vagy két) etnikai párt szempontjából.

A magyar voksolók bölcsebbek. Előbb vették észre, hogy pártjaik előtt új és fontos kihívások állnak. Egyrészt elvárják tőlük, hogy főleg az ő napi gondjaikkal törődjenek. De azt is jó néven vennék, ha valóságtól elrugaszkodott programjaik bűvöletében észrevennék a Romániába bezúduló modernizációs vihart, amelynek gyümölcseiből a magyar közösség is részesedni akar. Ha nem Markóékkal vagy Szászékkal, akkor a román szociáldemokraták vagy demokraták révén. A küzdő felekről viszont e pillanatban nehéz elképzelni, hogy alapvető dolgokban képesek lennének megegyezni a parlamenti megméretésig. Egyik túlságos gyengesége, a másik túlnyerése csapdájában vergődik. Marad számukra valószínűleg a különállás. Vele pedig az MPP-nél a teljes eljelentéktelenedés kockázata, az RMDSZ-nél pedig a balettozás az 5 százalékos küszöbön.

http://www.nol.hu/cikk/496140/

Egy fotó üzenete

Fotó: Mihály László (ÚMSZ)

A fenti fotó vasárnap este készült a sepsiszentgyörgyi MPP székházban, valószínűleg percekkel azután, hogy Csintáék megtudták, hogy vesztettek. 

Nézzük jól meg ezt a képet. Mit látunk hátul a falon? Nagy-Magyarország etnikai térképét a trainoni határokkal. Fájdalmas Trianonsiratás egyik legismertebb szimbóluma ez az 1910-es népszámlálás alapján dolgozó, a magyarok etnikai határait enyhén eltúlzó térkép. Alatta egy Szent Koronás plakát, talán valamilyen nagynemzeti előadás plakátja lehet, vagy valamilyen történelmi nemzeti giccsposzter.

Na ennek a világnak, ennek a mentalitásnak lejárt a szavatossága ezzel a választással. És vele együtt azok is akik kétségbeesnek előtte. Lejárt a XX. Század. Lejártak azok is akik benne ragadtak.

Nagyobb a szimbólumértéke ennek a fotónak, mint azt bárki gondolná.

Mi történt Sepsiszentgyörgyön?

Erdély: nemcsak sima választás, lázadás is

Sztankóczy András

Van, aki Irakban, az amerikai hadseregnél lesz beágyazott riporter, a zóna közelebb kezdett, és a romániai önkormányzati választások egyik legfontosabb helyszínén, a legnagyobb magyar többségű erdélyi városban, Sepsiszentgyörgyön bocsátkozott küzdelembe: a Magyar Polgári Párt polgármesterjelöltjének utolsó kampánynapját kísérte végig. Tanulmányok hosszú sorából tudjuk, hogy az újságíró ilyen helyzetben miként kezd azonosulni a környezetével, és veszíti el a függetlenségét, a zóna riportere mindenesetre igyekezett, hogy az idő előrehaladtával se találja vonzóbbnak Szász Jenő bajuszát a Romániai Magyarok Demokrata Szövetségét vezető Markó Béla szakállánál.

Az első szavazatvásárlásnak a megérkezésem után mintegy 80 másodperccel leszek szemtanúja, hamarabb, mint reméltem. A vasútállomáson rám váró polgármesterjelöltet egy vékony, kapatos férfi biztatja.

– Én ott voltam az RMDSZ-esek rendezvényén, de csak kíváncsiságból, hidd el, az egész család téged támogat.
– Köszönöm, akkor vasárnap, remélem, találkozunk.
– Biztos lehetsz benne. Te, tudsz adni két lejt cigarettára?

A polgármesterjelöltet Csinta Samunak hívják, ilyen névvel, ha nem lesz városvezető valakiből, még mindig nyitva áll előtte a mesehősi pálya. A neve azért is jól cseng, mert az édesapját ugyanígy hívják, márpedig ő annak idején a helyi focicsapat gólkirálya volt. Őt magát meg újságíróként ismerik.

– Mit mutatnak a közvélemény-kutatások? – kérdezem.
– Vezetünk kilenc és fél százalékkal, de ez még az előtt készült, hogy Orbán Viktor itt járt, szóval most már két számjegyű kell hogy legyen az előnyünk Antal Árpád előtt.

Antal Árpád az RMDSZ jelöltje, és néhány órával később, amikor találkozom vele, ő is elmondja, hogyan állnak. Összegzem: Antal 57 százalékot fog szerezni, és csak azért nem nyer az első fordulóban, mert Csinta ennél is tízzel többet kap, a maradékon osztozik a három további jelölt: egy román pártpolitikus, egy független magyar férfi, akinek legfőbb ismertetőjele, hogy szombatista, és egy független román nő, akinek nem tudni, van-e különös ismertetőjele, lévén még soha senki nem látta a városban.

Orbán fellépésétől Antal is tart, de ő azt a taktikát választotta, hogy üdvözli a Fidesz vezetőjét. Az RMDSZ mint párt nem tud dönteni: kampánylapjuk első oldalán felháborodnak azon, hogy egy anyaországi politikus beavatkozik a választásba, de a harmadikra beraknak egy több évvel ezelőtti felvételt, amelyen sikerült lekapni Orbánt az RMDSZ-es megyei tanácselnökjelölttel.

Az MPP-nek nincs ilyen gondja, itt mindenki Orbán-rajongó. Az biztos, hogy egy Orbán-fellépés egy székelyföldi választáson több pluszszavazatot jelent, mint egy magyarországin. Ha egyszer megunja, hogy kormányfő akar lenni, sima az útja mondjuk a Hargita megyei tanácselnöki poszthoz.

Háromnegyedes többség

A kampány kiadós reggelivel kezdődik, amelynek a végén Csinta Samu indulóban lévő felesége hozzám fordul: „Figyeljen arra, hogy a macska a házban legyen, amikor elmennek, ne a teraszon, az ablakot pedig csukják be! Azért mondom magának, mert a várost rá lehet bízni Samura, de a macskát nem.”

A párt főhadiszállása egy régi villa, üdítő kivétel Sepsiszentgyörgyön, ahol az emberek kétharmada lakótelepi házakban él. Háromszék – azaz ma Kovászna megye – központja még jó hatszáz évesen, a második világháború előtt is tízezres kisváros volt, aztán felduzzasztották az iparosításnál románokkal, de a környékbeli falvakból magyarokkal is. Most 67 ezren élnek benne, és jó hírként elmondható, hogy ma már inkább az elöregedés miatt fogy a lakossága, mint a kivándorlás miatt.

A magyarok aránya egyébként nem változott, ma is 75 százalék, mint százötven éve, csak éppen minden más kisebbség helyét a románok foglalták el. A kis csoportok úgy tűntek el, ahogy most fogynak el az erdélyi szórványban élő magyarok. De nemcsak a város új érkezőinek épültek a toronyházak, a régiek otthonait is ledózerolták, csak néhány épület és utca maradt, köztük több Kós Károly építette ház a város száz évvel ezelőtti fénykorából. Ezen a szomorú helyzeten semmilyen városvezetés nem tud segíteni, az egyetlen megoldással kecsegtető tény, hogy elég gyakoriak a földrengések errefelé.

Rendszerváltó hangulatban

Az MPP villájában óriási a nyüzsgés, iskolások készülnek kiosztani az utolsó kampányújságot a kampánycsend beállta előtt. Háztömbökre lebontott térképeken veszik végig, kinek hova kell mennie. A hivatalos megfogalmazás szerint főleg lelkesedésből dolgoznak.

– Kapsz valamit ezért? – kérdem egyiküket.
– Gondolom.

Mindenfelé MPP-s pólók, sapkák, poszterek hevernek – és persze ásványvizes poharak, mert errefelé jóformán akinek kertje van, annak ásványvízforrása is. Nemsokára megérkezik a párt új csodafegyvere is, a kocsikerékre szerelhető tárcsa a jelöltek képével. „Minden magánadományból van” – hangsúlyozza mindenki minduntalan.

Az eltérő helyzetükből adódóan a két magyar párt kampánya teljesen más. Az RMDSZ-nek több a pénze és a befolyása. Antal Árpád csak 33 éves ugyan (Csinta 15 évvel idősebb), de máris parlamenti képviselő és jómódú vállalkozó, mobiltelefonokkal kezdte, márpedig mobiltelefonboltnál csak turkálót lehet többet látni a városban. Vagyis az RMDSZ-nek több a plakátja, profibbak a reklámfilmjei.

Tovább olvasható a Zóna.hu-n:

http://zona.hu/article/655/erdely-nemcsak-sima-valasztas-lazadas-is.html