Retkes Attila, az SZDSZ új elnöke:

„Sajnálom, hogy a Szabaddemokraták Szövetsége nem foglalkozott kellő súllyal a magyarságot érintő sorskérdésekkel, döntő kérdésekkel, a határon túli magyarok ügyével, s ezzel magára vonta egyfajta nemzetietlen kozmopolita alakulat képét.
Sajnálom, hogy így történt!”

Nektek hogy tűnik ez a dolog?

Saját elnökjelöltet indít az RMDSZ? Végülis megteheti. Nagykorú már (19 és fél éves), azt csinál, amit akar. Annyi, hogy akkor legalább szavazótáborát is illene végre-valahára nagykorúnak (szabatosan fogalmazva: valamivel kevésbé hülyének) tekintenie.

Az RMDSZ-es államelnökjelölt állításának gyakorlata majdhogynem a hazai demokráciával egyidős. Több mint másfél évtizedig a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy az erdélyi magyarság az elnökválasztások első fordulójában kommunikál, bemutat, népszerűsít, bizonyít, győzködi a többségi nemzettársakat, hogy már rég nem nyereg alatt puhítjuk a húst, s úgy általában minden egyebet csinál

ahelyett, hogy ténylegesen elnököt választana.

Mert ugye bajosan lehet elnökválasztásnak nevezni azt az aktust, amikor a szavazópolgár eleve esélytelen jelöltre üti a pecsétet – ráadásul annak tudatában, hogy szavazata nagy semmit fog érni nemcsak a jelölt, de a választás további sorsát illetően is.

A romániai magyar szavazó robotképéről bizonyára maga a szellemi tunyaság és a politikai éretlenség megtestesítője tekinthet vissza, ugyanis nemcsak a szövetség vezetői, de maguk a rommagyar szavazók is magától értődőnek tartják, hogy az első fordulót döntsék csak el az ún. románok,

a magyar márpedig csakis a tulipánra szavaz.

Hogy ebből mindeddig nem lett pofáraesés, az kizárólag a vakszerencsének tulajdonítható – soha nem volt még olyan éles helyzet, hogy egyszerre három jelöltnek legyen valós esélye továbbjutni a második fordulóba.

Most viszont megtörni látszik a jég, ugyanis alig néhány százalékon múlhat, ki lesz a jelenlegi elnök kihívója a második fordulóban. Nem úgy az RMDSZ berkeiben, ahol – mintha mi sem változott volna – továbbra is az unalomig ismert szólamokkal fújják a hátszelet az elnökállítás vitorlájába.

Kezdve a magyar közösség azon igényéről, hogy legyen saját elnökjelöltjük – nem is csoda, miután leszoktatták a saját fejjel gondolkozásról, így arról is, hogy felfogja, mekkora a tét.

Folytatva a közösség önbecsülésével, ami – ha jó néhányan mégis csak saját fejük után fognak szavazni, azaz gondolkozni – borítékolhatóan zuhanni fog a leszerepelés mértékének arányában.

Na meg annak a bizonyos kisebbségi magyar üzenetnek eljuttatásával – pedig azt a néhány százalékot, amelyikhez még mindig nem jutott el a tizennyolc év alatt, továbbra is jobban érdeklik Vadim delíriumos látomásai, illetve Gigi bunkóságot és bigott vallásosságot egymáshoz fércelő mellétrafálásai.

És befejezve a magyarság mint a mérleg nyelve mítoszával – ami viszont sajnos összejöhet, a szó legszomorúbb értelmében, főleg, ha pont az RMDSZ-jelöltre adott (magyarán kidobott) szavazatokon fog múlni, melyik két jelölt jut a második fordulóba.

Pedig mennyivel korrektebb lett volna azzal kezdeni, hogy kedves rommagyar választópolgárok, mi tulajdonképpen

magasról teszünk arra, ki kerül a második fordulóba,

így implicit a szavazás kimenetelére is, jobban érdekel az, hogy a jelenlegi RMDSZ-elnök utódjának szánt arcot minél többet mutogathassuk a tévében. Valóban, a maga módján ez is nemes célnak tekinthető, hiszen nem mindegy, ki kerül majd a szövetség élére az immár elkerülhetetlen kádercsere után, de az ország szempontjából annyira fontos elnökválasztást belső kampánycélra felhasználni talán nem a legetikusabb húzás az RMDSZ bizonyos köreinek részéről. Egyes tudatosabb rommagyar szavazók talán még arra is gondolhatnának, hogy úgynevezett érdekképviseleti szövetségük egyszerűen hülyének nézi őket.

A történet folytatása már ismerős. Az SZKT elnökjelölt-állítást illető szokásos egységét egyedül a Szabadelvű Kör képviselője, Czika Tihamér törte meg a jelöltállítást ellenző érvelésével. És még ő is tartózkodott előjönni azzal az aduval, miszerint éppen ideje lenne, hogy az erdélyi magyar

legalább akkor szavazhasson szabadon, saját feje után,

amikor a tulipánpecsételés nemhogy fölösleges, de egyenesen káros lehet jövőjük szempontjából – feltételezem, nem is lett volna bölcs dolog ilyesmivel előhozakodni az eremdéeszüberallesztől megszédült képviselők előtt.

Pedig az ég szerelmére, a magyar választópolgárok talán politikailag is nagykorúvá értek már! Ideje szakítani az egységes magyar érdek legendájával, és hagyni, hogy a konzervatív erdélyi magyar szavazó végre-valahára konzervatívként szavazhasson, a liberális liberálisként, a szociáldemokrata pedig szociáldemokrataként. Az elnöki intézmény szintjén legalábbis – egyelőre. Leszerelvén ezzel azt az érvet is, hogy az RMDSZ ajánlólevele több román szavazat elvesztését jelenti az általa támogatott jelöltnek, mint ahány magyar elnyerését (túl azon, hogy ez a második fordulóra is éppúgy igaz, ugyebár).

Bizonyára nehezebb próba lenne egyeseknek, hiszen hiányozna a szavazólapról az önálló döntéstől kímélő tulipán, de valamikor csak el kell kezdeni a csaknem két évtizedes lemaradást a saját fejjel való gondolkodás terén – azokkal szemben főleg, akiknek a hazai politikai életben soha nem is volt tulipánjuk.

A Magyar Gárda betiltása ellen tüntettek a tegnap Csíkszeredában:

Ugyancsak szombat délután szerveztek szimpátiatüntetést Csíkszeredában a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai. A húsz-harminc többnyire fekete ruhába öltözött fiatal Budaházy György szabadon bocsátását követelte a Magyar Köztársaság főkonzulátusa előtti téren.

A városban már napokkal korábban plakátok jelentek meg, amelyek résztvevőket toboroztak a szombati megmozdulásra, felhívva más szervezeteket is, hogy csatlakozzanak az utcai “figyelemfelkeltő megmozduláshoz”. Végül jelen voltak az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) képviselői is. A HVIM húsz percet kapott a helyi önkormányzattól a tüntetés lebonyolítására, a megmozdulás pontosan ennyi ideg tartott.

A szervezők nevében Szőcs Csongor, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) csíkszeredai tagszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, a többnyire a HVIM jelvényeivel ellátott fekete pólós, illetve a magyar gárda egyenruhájára emlékeztető öltözetű fiatalembereket. Többüknél a szervezet fekete alapú zászlója vagy Árpád-sávos lobogó volt.

Link: http://itthon.transindex.ro/?cikk=9793

És még azt mondják egyesek, hogy nincsen erdélyi magyar szélsőjobb. Tessék, itt van.

A HVIM-nek Csíkszereda polgármesteri hivatala ad tüntetési engedélyt. Az EMI-nek a táborát a Hargita Megyei Tanács támogatja, anyagilag is. A HVIM hivatalos meghívot kap az MPP kongresszusára:

Senki sem akarja észrevenni, hogy mennyire súlyos mindez. Így állunk mi a szélsőjobb szervezeteinkkel Erdélyben.

Maholnap igazuk lesz a románoknak: az erdélyi magyar politika iredenta, paramilitáris elemeket támogat. A vakok.

Szent-Iványi István

Régen jelentkeztem már. Ennek számos oka volt, de ezek egyike minden bizonnyal az, hogy az európai parlamenti választásokon elért eredmények engem is csalódással töltöttek el. Jól tudom, hogy a választókórú magyar állampolgárok nagy többsége részt sem vett a választásokon, akik pedig részt vettek, azok sem elsősorban az EP-képviselők eddigi teljesítményét vagy jövőre vonatkozó programját, ígéreteit mérlegelték, hanem mindenek előtt az egyes pártok hazai tevékenységéről mondtak ítéletet. Ez az ítélet pártomról, a Szabad Demokraták Szövetségéről aligha lehetett volna ennél elmarasztalóbb.

Nem feladatom a választási kudarc okait elemezni, megtették ezt már sokan mások. Meggyőződésem, hogy nem egy oka volt a vereségnek, hanem okok láncolata. A probléma súlyosabb annál, hogy kozmetikai beavatkozással, ráncfelvarrással kezelni lehetne. Csak a mindent átfogó, gyökeres megújulás adhat reményt a sikeres folytatásra: szervezeti, tartalmi, mentalitásbeli és kommunikációs változásra egyaránt szükség van ahhoz, hogy talpon maradjon a magyar szabadelvűség egyetlen politikai szervezete. Új borra és új tömlőre van szükség, az új előadás nem lenne hiteles a régi szereplőkkel. Azt remélem és azt kívánom, hogy azok, akik telve ambícióval, hittel és elszánással most az SZDSZ megújítására vállalkoznak, járjanak sikerrel. Ha úgy érzik, hogy még tudok segíteni, akkor rendelkezésre állok, de azt sem bánom, ha azt mondják: a Te időd már lejárt.

Számomra a legfontosabb: a magyar szabadelvűség százötven éves hagyománya ne érjen dicstelen véget. Mert emberek, pártok elbukhatnak, ahogy elbuktunk most mi is, de az állampolgári jogegyenlőségbe, az emberi méltóságba, a szabadság felszabadító erejébe, a tisztességes versenybe vetett hit nélkül nem képzelhető el modern, európai, élhető Magyarország. Ti, akik bennünk bíztatok, minket támogattatok, ne hagyjátok a zászlót lehanyatlani. Ma úgy tűnik, hogy sötétbe borult az értékekben és életformákban szabadon versengő, európai Magyarország égboltja, de amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor vagyunk a legközelebb a hajnalhasadáshoz.

Kedves Barátaim!

Amikor brüsszeli irodámban ezeket a sorokat írom, nem csak Tőletek veszek búcsút átmenetileg, hanem az elmúlt öt évtől, munkatársaimtól, képviselőtársaimtól és ettől az irodától, számítógéptől is. Nem tagadom, hogy vannak bennem érzelmek. Fontos öt év volt ez az én életemben. Némi szorongással vágtam bele, hiszen nem tudtam, nem tudhattam, hogy ebben az új környezetben, sokkal nagyobb és nívósabb politikai versenyben, mint amihez otthon hozzászoktam, vajon mennyire állom meg a helyem. Ma, öt év múltán úgy érzem, hogy tisztességgel vállalhatom az itteni tevékenységemet. Mindig is Zrinyi Miklós igazságából indultam ki: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Az itteni tapasztalatok csak megerősítettek ebben.

Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, a saját sorsomat sem látom előre. Átmenetileg, remélem, hogy csak nagyon rövid időre, elbúcsúzom kitartó látogatóimtól. Köszönöm Nekik, hogy engem választottak, rám figyeltek, támogatásukkal erősítettek, kitartottak mellettem. Ígérem, hogy nem hagyom cserben őket. Talán majd egyszer Garibaldival elmondhatjuk, hogy kevesen voltunk, de sokan maradtunk.

Mindenkinek saját egyéni életében sok sikert, boldogságot kívánok és az akcióhősöktől vett formulával azt üzenem: I’ll be back. Még visszajövök.

BRÜSSZEL, 2009. július 3.

http://www.szent-ivanyi.hu/reflektor.php?id=361

Balla D. Károly

Magyarország nem csak a magyaroké, mint azt választási szlogenjében a Jobbik hirdette. Hanem, bizony, azoké az államalkotó nemzetiségeké és etnikumoké is, amelynek tagjai magyar állampolgárként területén élnek. Vajon hogyan esne a határon túli magyarokért oly annyira aggódó pártnak, ha a szomszédos országok pedig kijelentenék, hogy Románia a románoké, Szlovákia a szlovákoké, Ukrajna az ukránoké?

Persze lehet szépíteni Vona Gáborék állításának az élét azzal, hogy kérem, mi nem is a kisebbségekre gondoltunk, hanem a Magyarországot „gyarmatosító“ multikra, de ki hiszi ezt el egy olyan politikai erőnek, amely nyíltan vall rasszista és antiszemita nézeteket?

Mindazonáltal: minden nemzetnek megvan a joga az önveszejtésre. Ha a magyarság a Jobbik révén kívánja magát szalonképtelenné tenni Európában, ebben nehéz lenne megakadályozni. S ha újra el akarja űzni legjobb elméit az országból – csak emelje politikai tényezővé a szélsőjobbot.

Az okok nyilván összetettek, többrétűek, egyszerre aktuálpolitikaiak és történelmi távlatúak. A nacionalista radikalizmus megerősödéséért aktuálisan alighanem hasonló felelősség terheli mind a gyönge kormányzás mögött álló, a társadalom szétzilálódását megengedő politikai erőket, mind a szélsőségektől elhatárolódni vonakodó, azt inkább nyíltan vagy burkoltan biztató, a kormány revolverezésére felhasználó ellenzéket. Történelmileg pedig – úgy tűnik, minden szomorú tapasztalat ellenére – a magyarság egy nem jelentéktelen részében él az igény a szélsőséges jobboldali nemzeti ideológia, a rasszizmus és antiszemitizmus iránt. Ezt az igényt ugyan visszafoghatja egy friss történelmi trauma, fékezheti a keményebb vagy lágyabb diktatúra, elaltathatja a viszonylagos jólét – de egyfelől látens módon folyamatosan jelen van a társadalomban, másfelől az első adandó alkalommal felszínre tör, teret követel magának. Ez roppant sajnálatos, hiszen az nyilvánvaló, hogy az amúgy is súlyos problémák megoldásához a szélsőjobbos alternatíva nem hozza közelebb az országot, ellenben hozzájárul a társadalmi feszültségek további növekedéséhez, a nemzeti-etnikai-vallási kisebbségek nem alaptalan félelméhez, nemcsak a liberális érzelműek, hanem a jóízlésű józan gondolkodásúak rossz társadalmi közérzetéhez is.

Az EU-választások eredménye nem önmagában riasztó. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a Jobbik mandátumokhoz juttatásával Magyarország a rosszabbik arcát mutatja Európának, ezen túlmutatóan azonban a számok azt jelzik, hogy ha a Jobbik egy közelgő parlamenti választáson is aktivizálni tudja a maga közel félmillió szavazóját (vélhetőleg ennél többet is),akkor egy viszonylag magas, akár 70%-os részvételi arány mellett is bőven eléri az 5%-os parlamenti küszöböt. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy Magyarországon parlamenti legitimációt kap a cigányozás és a zsidózás. A baloldal roppant gyenge szereplését látva abban aligha bízhatunk, hogy ez a politikai oldal gátat szabhat a szélsőjobb térnyerésének.

Lám, a liberális párt „sehol sincs“, a szocialisták pedig alig mutatkoztak a Jobbiknál támogatottabbnak. Láthatjuk, a józan politizálást hirdető, jobbról egyre inkább a centrumba húzódó MDF sem képes középpárttá válni. Így az emberben, mint egyetlen alternatíva, az a képtelen kívánság fogalmazódik meg: bárcsak a Fidesznek sikerülne ellehetetlenítenie a Jobbikot. Ez alighanem összmagyar érdek lenne, hiszen minden látszat ellenére a magát nagyon nemzetinek hirdető Jobbik veszélyes ideológiájával nem azokon, akiket támad, hanem éppen a magyarságon ejti a legnagyobb sebeket.

http://ujszo.com/online/velemeny-es-hatter/2009/06/14/magyarorszag-nem-csak

Lokodi Imre

Emlékszünk: igaz, hogy az osztrák Jörg Haider szélsőjobboldali nyomulására Európa reagált valamelyest, de később újra megtalálta a maga kényelmét, inkább szemet hunyt a közép- és kelet-európai nacionalista nyomulásra, közömbösségével akaratlanul is majdnem egyet fújva a kisebbségeket nyomorgató, eközben napról napra erősödő szélsőjobbal, mintsem hogy figyelembe vegye a térségből Brüsszelbe küldött kisebbségi politikusok számtalan figyelmeztetését.

Azután is nagyobb részt hallgatott Berlusconi szabadcsapatainak idegengyűlölő hőbörgéseiről, romafóbiájáról, az illegális bevándorlók mellett a román és a bolgár uniós polgárok meghurcolásáról, valamint a sajtó és az igazságszolgáltatás tekintélyének cinikus megkérdőjelezéséről, vagyis egy sor aggasztó szélsőjobbos megnyilvánulás sem indította tiltakozásra a masszív európai demokráciák vezetőit.

Mivel kárából alig vagy egyáltalán nem tanul, Európa folyton az „eső után köpönyeg” jelenségével szembesül. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke most sajnálja a szélsőjobb előretörését, ám reméli, hogy annak pártjai nem lesznek képesek önálló frakció alakítására.

Az EP elnöke most sem mondott sokat, maradjunk annyiban, hogy egy ilyen állásfoglalás Európa nyugati részében természetesnek számít, az viszont az EU szemében már szinte mellékesnek tűnik, hogy a szélsőséges pártok előretörése milyen hatást gyakorol a törékeny demokráciákban élő kisebbségekre. Mondjuk azt, hogy ők nem a bőrükön érzik?

Közép- és kelet-európai viszonylatban is a legnagyobb „pofára esést” a magyarországi Jobbik sikeres szereplése okozta, természetesen azzal a levegőben lógó, de megválaszolatlan kérdéssel, mit hozhat a magyar szélsőjobb erős térnyerése Magyarországon és a Kárpát-medencében. Minthogy a magyarországi demokratikus pártok végül felismerték a kérdés fontosságát, igyekeznek válaszolgatni, sőt egymásra is ujjal mutogatni, viszont kevésbé hangoztatják idáig vezető saját felelősségüket.

Lendvai Ilikó drámaian meglepődött a Jobbik előretörésén, a nép kiábrándulásával indokolta a szélsőjobb kelet-magyarországi térnyerését, ám arról már értekezni kevesebbet akart, mégis mi okozta a drámai fordulatot, amely a magyar gazdaság és társadalom erőteljes lecsúszásával új politikai erőviszonyok átrendeződéséhez vezetett.

Akárcsak Lendvai, Fodor Gábor is erősen meg van lepődve, a liberális párt csúfos bukását magyarázva óriási önellentmondásba keveredett, amikor a választások másnapján azt mondta, hogy aznaptól egészen más, mint amilyen előzőleg volt Magyarország. Ezt fölösleges volt mondania tudatában annak, hogy a folyamat nem az előző néhány hónapból táplálkozott, hanem egy több éves kudarcos politika eredménye.

Hogy arra kérte a demokratikus pártokat, a magyar rendszerváltás és a magyar alkotmány értékeinek megvédése érdekében fogjanak össze az előretörő radikalizmus és kirekesztés ellen, alig több, mint Pöttering nyilatkozata, hiszen aki eső előtt vett köpönyeget, úgy szavazott, aki pedig hagyta magát áztatni, az ezután is ázni fog, mígcsak egyszer fázni kezd.

A Jobbik előretörése miatt mindenekelőtt a Fidesznek kell felelősséget vállalnia, a következőkben megtenni azokat a lépéseket, amelyek marginalizálják a szélsőjobbot, hiszen biztosan elmondható, hogy a Jobbik szavazótábora nagyrészt a régi MIÉP-esekre és a Fidesz jobbszélére osztható.

Kétségtelen, a szélsőjobb fideszes megfékezésére vannak biztató jelek is. Amikor Vona Gábor Jobbik-elnök úgy nyilatkozott, hogy pártja kész az utcára menni a választások előrehozataláért (ennyit egy újdonsült politikai erő demokráciaérzékéről), a Fidesz úgy reagált, hogy az ország gondjait nem az utcán, hanem a parlamentben kell megoldani. Sőt, Orbán Viktor – még az EP-választások előtt – nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy a Fidesz kormányzásra készül, s a Jobbik az ellenfele.

A biztató jelekhez csapódóan már csak hatalmi játszma kérdése, hogy ha a Fidesz érdekelt lesz a kétharmados parlamenti többségében és a kétpártrendszerben, akkor kénytelen lesz a kispártokkal is (le)számolni. Eszközökben, mint tudjuk, nem szűkölködik.

http://umsz.manna.ro/velemeny/eso_elott_eso_utan_2009_06_12.html

Készülök választani, nézegetem a híreket stb., mert az EVZ “leszállitja nekünk azt amit kell”.

Onnan idézek:

1. Premierul Emil Boc a votat în această dimineaţă la Cluj-Napoca, afirmând că a mers la urne “în primul rând pentru partid, în al doilea rând pentru România şi în al treilea rând pentru Europa”.

azaz

Ma reggel Kolozsvárott szavazott Boc Emil kormányfő, aki kijelentette: “első sorban a pártért, másodsorban az országért, harmadsorban pedig Európáért” jelent meg az urnáknál.

Puff neki, EU-s szavazás van nemdebár, és ebben maga az EU a kormányfőnk szerint csak a harmadik helyet érdemli. Harmadranguként döntenek róla. Szép kis sorrend, és logika.  DE a Párt, a Párt mindenek, ország és  Európa felett. Ahogy Szisz írta még az 1960-as évek legelején: “a kérges kezek munkájának egy a célja,/tizennyolc millió kéz tevékenységét/hangolja egybe/az okos agy:/a párt.”

2. Elena Băsescu, fiica cea mică a şefului statului, candidat independent pentru PE, a declarat că s-a votat pe sine.”Am votat pentru mine”, a afirmat EBA.

azaz

Băsescu Elena, az államelnök kisebbik lánya, aki az EU parlamenti választáson független jelöltként idult, azt nyilatkozta, hogy önmagára szavazott. “Önmagamért adtam le voksomat”, jelentette ki EBA.

Hol vannak azok az idők, amikor legalább a “gentlemen agreement” miatt, saját magadra, de főként önmagadért nem szavazol, vagy ha megteszed, legalább nem mondod el? Ez lenne az új generáció vagy EBA tényleg ennyire no comment.

Egyszerre dübörög a kampány 27 európai órszágban. Ilyen sem volt még. És olyan sem volt, hogy ilyen sok liberális párt egyszerre kampányoljon egy nyitottabban gondolkodó, egy szabadabban élő Európért. A liberális pártok kampányszpotjai hagyományosan a legjobbak, legérdekesebbek, legmerészebbek szoktak lenni. Lássuk az idei EP választások termését. Lássuk a legjobb 7 európai liberális kampányklippet (a sorrend teljesen véletlen):

1. Német liberálisok: Freie Demokratische Partei

Az EU egy liberális vívmány, Európa egyesülése nem kevésbé. A legszebb szőke politikusoknők meg németek:

2. Dán liberálisok: Det Radikale Venstre

Nem sokat értek meg belőle azon kívűl, hogy több Európa = jobb egészségügyi ellátás. Egy biztos: Dániában a liberalizmusnak nincsenek korlátai:

3. Finn liberálisok: Suomen Keskusta

Énekelni tudnak a finnek, ezt tudtuk. Nem véletlenül vannak a libik kormányon, ha ilyen profi kampányvideókat tudnak gyártani. Óda a szabad életnek:

4. Magyar liberálisok: Szabad Demokraták Szövetsége

Sokszínűség az érték. A sokszínűség megkérdőjelezése már nem. Egy vagy, de nem vagy egyedül. Mozgosítóvideó azoknak akik megunták a jobboldali kirekesztősdit:

5. Holland liberálisok: Democraten 66

Az unió ad meleg vizet, vigyáz arra, hogy a szalámid ne állatkínzás eredménye legyen és hogy az étel biztonságosan készüljön. A szép időt már nem garantálhatjuk:

6. Katalán liberálisok: Convergència Democràtica Catalunya

Van olyan is, hogy a liberalizmus megfér egy adag nacionalizmussal. Amennyi éppen csak kell, ahhoz, hogy Madrid ne szóljon bele dolgainkba:

7. Svéd liberálisok: Centerpartiet

Egységben az erő. Ezt a svédek is nagyon jól tudják:

Ez a lista egy alaposabb válogatás eredményeként jött létre, ahol még egy ennyi videót vágtunk ki. Neked melyik jött be a legjobban a döntős 7 közül?

Szabadelvű Kör – RMDSZ platform
7. Országos Gyűlés,
Bonchida, 2009 május 24

Határozat

A Magyar Összefogás Listájának támogatásáról illetve az EMEF-ben való liberális részvételről

A Szabadelvű Kör elégtétellel vette tudomásul a 2009 februárjában megvalósult RMDSZ – EMNT kiegyezést. Valljuk, hogy az RMDSZ és külső ellenzékének legmeghatározóbb szervezete közötti együttműködés új utat nyithat az erdélyi magyarok érdekeinek a politikai védelmére.
Az európai parlamenti választásokon induló Magyar Összefogás Listáját a Szabadelvű Kör támogatja.

Az erdélyi magyar összefogás azonban nem lehet teljes az erdélyi magyar liberális értékek, liberális politikai képviselet nélkül. Egy 2008-as felmérés szerint az erdélyi magyarok 25%-a érzi magáénak a liberális értékeket. Úgy gondoljuk, hogy minden olyan közös tevékenységben, politikai és szakmai munkában amelyben közösségünk jövőéről döntenek helye van az erdélyi magyar liberális képviseletnek, a Szabadelvű Körnek is.

A fentieket figyelembe véve a Szabadelvű Kör igényli részvételét az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum minden testületében az RMDSZ küldöttségének a részeként.

Bonchida, 2009 május 24.

Szabadelvű Kör – RMDSZ platform
7. Országos Gyűlés

Felhívás a tolerancia védelmére

Az utóbbi időben megszaporodott a szélsőséges eszmék jelenléte az erdélyi magyar közéletben és Romániában általában. A gyűlöletbeszéd kilépett a honlapok, blogok világából és változatos módszerekkel kíván híveket szerezni a mássággal szembeni intoleráns eszméknek.

Utalunk itt, a teljesség igénye nélkül, a „Hargita népe” elhíresült „Liberálisok” c. írására, a Sepsiszentgyörgyön a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által terjesztett  roma és zsidóellenes röplapokra, a Noua Dreapta xenofób falragaszaira és rendezvényeire.

Aggodalomra ad okot, hogy az EMI tábor lehetőséget teremt Jobbik és a Magyar Gárda vezetőinek arra, hogy kirekesztő eszméiket nagy számú fiatal előtt népszerűsítsék. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom iskolai hirdetőkön keresztül hívja rendezvényeire az iskoláskorúakat. A bukaresti Steaua stadionban és nemcsak ott, rendszeresen skandálnak cigány- és magyarellenes jelszavakat. Gyakran inzultálnak szóban és tettlegesen embereket egyszerűen azért, mert magyarok, romák, vagy hajléktalanok.

A hatóságok az esetek többségében elnézően viszonyulnak ezekhez az esetekhez, bár a létező törvényes keret értelmében fel kellene lépniük ellenük. Egyes román illetve magyar sajtótermékek helyt adnak a gyűlöletbeszédnek, esetenként bátorítják az intoleráns megnyilvánulásokat.

Döbbenten figyeljük, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő olyan erőszakos szélsőjobbos akciók Magyarországon, vagy külföldön, amelyiknek Erdélyből származó résztvevői is vannak.

A Szabadelvű Kör felkéri a magyar és román pedagógusokat, újságírókat, civil szervezeteket és pártokat, hogy lépjenek fel az intoleráns eszmék és azok képviselőivel szemben. Az intoleranciával szemben minden körülmények között meg kell védenünk a toleranciát.

Bonchida, 2009 május 24.