Hal biciklivel, Darwin nélkül

Posted on 2008. március 16. Szerző:

0


Vitatkozgatás zajlott a médiában az elmúlt hónapokban a vallásoktatás körül. Azért nem írok vitát, mert az nekem komolyabbat jelent. Igazából „közvitának” hívták. Én látszatvitát is írhattam volna: nem vagyok ugyanis sem meggyőzve, sem meggyőződve semmiről. Arról sem, hogy azok a román médiumok, amelyek tematizálták ezt a vitát, komolyan vették volna egy pillanatig a kérdést.

A román ortodox egyház annál komolyabban vette a lehetőséget, hogy kifejtse: nélküle Romániában nincs élet. Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek a tanügyminiszternek címzett nyílt levelében így fogalmazott: „A román nép társadalmi, gazdasági és politikai talpra állítása lehetetlen a vallás erkölcsi alapja nélkül, amely egyedül képes visszaállítani a nép kiegyensúlyozottságát, és képes azt csatlakoztatni egy ősrégi keresztény hagyománnyal rendelkező Európához. Vajon hányszor kell még elismételnünk azt a cáfolhatatlan igazságot, hogy a vallást nem történelmi fejlődés során szereztük be, hanem az az emberi lét konstitutív adottsága?” Én bizonyosan komolytalan vagyok, mert az a mondás jut eszembe erről, hogy olyan az ember vallás nélkül, mint a hal bicikli nélkül. És ez a románokra is érvényes.

A magyar egyházakra akár büszke is lehetnék: közös nyilatkozatukban csak az erkölcsi nevelést tartották szükségszerűnek. Sajnos azokat senki nem veszi komolyan, akik szerint a vallás nem állami ügy, hanem a magánszférához tartoznak a hitbeli kérdések; azokat sem, akik a vallási fundamentalizmus veszélyével riogattak. A Pro Europa Liga ennek ellenére kiadott egy kötetet A vallásoktatás az állami iskolákban címmel, mely háromezer diák és pedagógus megkérdezésén alapult.

Vélhetően ez a kötet indította be a román sajtós kollégák egy részét is, akik nem a kötelező vallásoktatást szüntették volna meg, hanem a tankönyvekben fellehető aberrációkra hívták fel a figyelmet, egyebek közt olyan ortodox gyöngyszemekre, hogy aki nem hisz az Istenben, azt elüti az autó. (Eszembe jut az a kommunikációs módszer, hogy ha az a cél, hogy valamivel ne foglalkozzanak az emberek, kétféle úton lehet elérni: vagy nem beszélünk a kérdésről, vagy pedig túl sokat beszélünk róla. A vallásoktatás kapcsán mintha az utóbbi határát súrolnák.)

Jellemzőek a romániai közvélemény jelenlegi értelmi szintjére a témával kapcsolatos megszólalások. Még a Pro Europa Liga jeles vezetője is csak odáig jutott el a törzsfejlődésben, hogy legyen a vallásoktatás elemiben kötelező, utána opcionális, majd fakultatív… Vajon miért nem merték kimondani, hogy papoknak és hittérítőknek semmi keresnivalójuk az állami iskolákban? Azért, mert ebben a szerencsétlen térségben ezt még mindig nem lehet így kimondani? Tekintettel a „hívő ortodox román nép” érzékenységére? Vagy azoknak a politikusoknak az „érzékenységére,” akiknek nagyon is megfelel az egyház arra, hogy úgymond „kordában tartsa az embereket” a vallásos érzülettel? Merthogy ezt jól meg lehet lovagolni választások közeledtével, főpapok kezeinek csókolgatásával?

Másik kedvencem a vallástanárok februárban megfogalmazott álláspontja: „A létező előírások mellett, melyek mindenképpen a tanügyi rendszer javát szolgálják, a tanügyi törvénytervezetnek ki kell védenie azt a diákokat és szülőket érhető diszkriminációt, mely abból származna, ha a tervezetből kiiktatnák az elmúlt húsz évben kivívott vallásórák helyét és státusát.” Magyarul: ha már kiképeztem magam vallástanárnak és ezért fizetést is kapok, nehogy már meg tessék ezt szüntetni, tisztelt minisztérium!

Jellemző a tájékoztatás hiányára, ami egy országos felmérésből kiderült: a tanárok hatvan, a diákok hetven százaléka úgy tudta, kötelező volt a vallásoktatás az iskolákban, holott az eddig érvényes törvény nem tette ezt kötelezővé. A kolozsvári Báthory István Gimnáziumban miért tudtak etikaórát tartani annak a két gyermeknek, aki ateistának vallotta magát? S másutt miért nem közölték a szülőkkel, hogy a vallásoktatás nem kötelező?

Azt tapasztalom, ha civilek közt szóba kerül a téma, mindenkinek van egy-egy rémtörténete, ami a vallásoktatáshoz kapcsolódik. Például az, hogy mit ért Ábrahám és Izsák történetéből egy másodikos gyermek, akinek ráadásul kötelezően illusztrálnia kell ezt a horrortörténetet. Vagy hogy miért jön haza katolikus édesanyjához református vallásóráról a gyermek elborult arccal – míg végül nagy nehezen ki lehet szedni belőle, hogy vehemens tanára arról szónokolt az órán, hogy kardélre kéne hányni valamenynyi szemforgató és bálványimádó pápistát!

Szép lett volna persze vallástörténetet tanítani és ezzel együtt toleranciára nevelni a fiatalokat. Azonban a tapasztalat azt mutatja, a vallási nevelés főként kirekesztő hatású.

És akkor arról az aberrációról, hogy Darwint száműzték a tankönyvekből, még szót sem ejtettünk.

Kinde Annamária

http://www.riport.ro/topics.php?op=viewtopic&topic=25#nezopont3

Reklámok
Posted in: Egyházügyek