Mi köze a NATO-nak az autonómiához?

Posted on 2008. március 21. Szerző:

3


Abszolút semmi. A NATO eddig sem és ezután sem fog foglalkozni etnikai, kisebbségi problémákkal, autonómiamozgalmakkal. Ez alól csak egy kivétel van: ha valahol komoly regionális biztonsági probléma van, instabillá válhat egy régió, polgárháború, etnikai tisztogatás zajlik. Székelyföldön ezekből egyik sem áll fenn. Fontos még az is, hogy a tagállamok nagyobb részének így vagy úgy érdeke annak a bizonyos régiónak a stabilitása.

“Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) a bukaresti NATO-csúcs alkalmából a tagországokhoz fordul azzal, hogy tegyék biztonságpolitikai megfontolás tárgyává a békés, demokratikus autonómiatörekvések támogatását — közölte Tőkés László, a határon túli magyar szervezeteket tömörítő tanács tegnap megválasztott elnöke budapesti sajtótájékoztatóján.”tájékoztat a Háromszék.

A NATO-t megalapító 1949-es Washingtoni szerződést átolvasva nem sikerült találnom semmiféle olyan rendelkezést amely feljogosítaná a szervezetet autonómiatörekvésekkel való foglalkozásra. Persze ez nem jelenti azt, hogy a NATO-nak meg volna tiltva ezzel foglalkozni, de tény, hogy nem tartozik céljai közé. Ha megnézzük az Észak-Atlanti Szövetség eddig tevékenységét tisztál láthatóvá válik, hogy a NATO csak ott avatkozik bele ilyen fajta ügyekbe, ahol fegyveres konfliktus van. Hiszen logikus is, a szervezet célja a tagállamai biztonságának, azok régiója biztonságának a megőrzése. Legyen Bosznia-Hercegovina, legyen az Koszovó, a NATO csak ott vált tényezővé Európában ahol fegyveres konfliktus volt, instabillá vált a helyzet, polgárháború dúlt.

A KMAT javaslata tehát valahol a tájékozatlan, az illuzórikus és vicces között van. Épeszű ember nem képzelhet olyat el, hogy egy Afganisztánnal, Koszovóval, Irakkal, balkáni kisállamok felvételével foglalkozó, Bukarestben zajló (!) NATO csúcson bárki is napirendi pontok közé fogja venni a „Kárpát-medencei magyarok” autonómiájának kérdését. A nemzetközi diplomáciának kényes nyelvezete, és játszmai kódjai vannak. Olyan nincs, hogy hátsó ajtók mögött előre leegyeztetett forgatókönyvet valaki hirtelen felrepíti. Mégis melyik lenne az a NATO tagállam, amely a szövetség alapszabályzatának, céljainak, és eddigi tevékenységének ellenében hirtelen valamelyik ülés közepén felvetné az erdélyi magyar autonómiatörekvések kérdését? Vagy talán a főtitkárnak kellene felhozni a témát? Ilyesmit senki sem vállalhat be, mert ez nem az a közeg, nem az a szervezet, és nem az a helyzet.

Tőkés Lászlóék által levezényelt tanács egy még nagyobb baklövése ennek a nyilatkozatnak az a NATO felkéréses mondatnak a vége, amelyről már kevesebbet olvashattunk a napokban: „összhangban a koszovói helyzet rendezésének szolgáló Ahtisaari-tervvel”. Na most ebből vajon mit kellene érteni a nemzetközi sajtónak? Mit hozhat ki ebből a román, szlovák, szerb sajtó? Köztudott, hogy az Ahtisaari-terv vége gyakorlatilag függetlenséget jelentett Koszovónak (ellenőrzött függetlenséget, amely egy idő után teljes függetlenségbe végződik). Akkor most azt kérik, hogy a demokratikus eszközökkel történő kisebbségi autonómia-törekvéseket úgy kell támogatni, hogy Ahtisaari-féle végük legyen? Miért nem lehet vigyázni az ilyen félreértelmezhető nyelvezetre? Melyik az a NATO tagállam, amely ilyesmit támogatna a Koszovói cirkusz után? Vajon miért nem értik még mindig meg ezek az emberek, hogy Koszovó egyedi példa volt, egyedi véres út vezetett ehhez az eredményhez, amire nem érdemes hivatkozni, hisz nem hiszem, hogy bárki akarná ilyen áron az önrendelkezést.

Az RMDSZ-nek a végső kompromisszumos dokumentumba bevitt saját kezdeményezése így hangzott: „Támogatják (A KMAT tagszervezeti – szerk. megj.) az RMDSZ-nek az erdélyi magyarság kulturális autonómiája törvényi feltételeinek megteremtésére irányuló erőfeszítéseit”. A Krónika által idézett Szép Gyula, a tárgyalásokon résztvevő RMDSZ ügyvezető alelnök szerint „megállapodtunk abban, hogy természetes dolog elvben minden olyan lépést támogatni, amely a magyar közösségek autonómiatörekvéseit célozza. Hogy ez procedurálisan, jogilag hogyan történik majd, azt nem firtatom, mert nem az én asztalom. Tehát elvben erről volt szó.” Persze a Krónikától nem meglepetés, hogy egy értelmetlen „jobboldali” kezdeményezést (értsd NATO-hoz való fordulás), az RMDSZ különböző képviselői közötti konfliktusnak csavarja ki. Szép nyilatkozatából is kitűnik, hogy az RMDSZ elviekben támogat minden kezdeményezést ami az autonómia ügyét segíti. Konkrétumokban azonban elsősorban a saját kezdeményezése (értsd a kulturális autonómia) támogatásában érdekelt, hisz ezt vitte ő maga be.

Hogy Tőkésék tájékozatlanok külpolitikában azt Frunda György, Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése romániai delegációjának vezetője tegnapi kijelentése is bizonyítja.   Frunda szerint a KMAT nyilatkozat által támogatott ET-nek benyújtott SZNT Memorandumot a procedurális előírásokat be nem tartásával adták le. Tehát nagy valószínűséggel sohasem lesz tárgyalva. Akkor meg miért nyomták be a KMAT nyilatkozatba ennek támogatását?
Pedig ebben az esetben nem lőttek volna félre, hisz egyértelmű, hogy ha valamilyen európai testület foglalkozik a kisebbségek ügyeivel, akkor az a 47 tagállamú Európa Tanács. Ennek keretében volt kidolgozva az Kisebbségi Nyelvek Chartája, neki köszönhetjük az 1201-es ajánlást, stb. Szóval ez a fórum az igazi fórum az ilyen kérdésekre és nem a NATO.

Hiába álmodozik Sylvester Lajos a Háromszékben arról, hogy lesz „Autonómia a bukaresti NATO-csúcson”. A NATO csúcson egy szó sem fog elhangzani a magyarok autonómiatörekvéseiről, bármelyik országban is legyenek azok. Mert ehhez a NATO-nak abszolút semmi köze, ezzel foglalkozni egy Koszovó után kényes helyzetben, főleg Bukarestben semmi érdeke. Ez az egész NATO-hoz való fordulás egy választások előtti Tőkés-féle PR akció volt, amelynek a realitásban való alapja zéró. Nem az első ilyen.

http://www.figyelo.ro/napi-figyelo/mi-koze-a-nato-nak-az-autonomiahoz.html

Reklámok
Posted in: Nemzetsiratás