A moralitás valódi gyökerei

Posted on 2008. július 31. Szerző:

4


Nem a vallás, nem bármelyik szent könyv szabályai, hanem az altruizmus és az empátia, amelyet a szüleinktől, tanárainktól, vagyis nevelésünkből kapunk. Akár hiszünk egy felsőbbrendű lényben, akár nem, az etikai, morális, közösségi szabályokat egyformán megtanuljuk nevelésünk folyamán. Ezeket szüleink átadják, függetlenül attól, hogy ők maguk hisznek vagy sem. Megkapjuk ezt tőlük akár vallási keretbe helyezik (a szülök ma már kis százaléka) akár nem (a szülök nagy többsége). Ezért van az, hogy ateista többségű társadalmakban is (pl. Skandináv államok) a közszabályok sértésének aránya pontosan olyan alacsony szinten mozog (ha éppen nem kisebb) mint amúgy hívő többségű államokban. A morális szabályainkat a szüleinktől tanuljuk, nem a templomban, vagy egy imateremben. Anyukád nem azért mondta, hogy ne lopj, mert az benne van a Bibliában, hanem azért mert az nem jó dolog mással szemben, hisz te sem akarnád, hogy lopjanak tőled, és még börtönbe is kerülhesz.

Ergo: a moralitás a vallástól független, generációról generációra örökített általános emberi értékrend, amely állandó fejlődésben, alakulásban van. Sőt, még a vallásnál is felsőbbrendű, hisz képesek vagyunk válogatni vallásunk régmúlt szabályai között, hogy mit és mennyit alkalmazhatunk ma ezekből (pl. nem kövezzük meg a félrelépő nőket vagy a melegeket, bár ezt “szent könyvünk” előírja).

Amúgy, ha már leírt kódokért, akár morális szabályrendszerekért áhítozunk, azok is a vallástól függetlenül léteznek már több száz éve. Úgy hívják őket, hogy Büntető Törvénykönyv, Polgári Törvénykönyv, vagy X, Y számú törvény, kormányrendelet, stb.

(Részlet Richard Dawkins: The Root of All Evil – The Virus of Faith című dokumentumfilmjéből)

Aztán mindenki döntse el magának 🙂

Reklámok
Posted in: Egyházügyek