Sikerek és aggodalmak

Posted on 2008. december 04. Szerző:

1


A választásoknak a magyar közösség számára – a nagymérvű távolmaradás ellenére is – van két rendkívül fontos hozadéka. Az egyik az, hogy a Nagy-Románia Párt kiesett, Gigi Becali „új nemzedéke” pedig be sem jutott a román parlamentbe. Mindkettő az RMDSZ-kormányzás eredményességét jelzi.

Az már önmagában is óriási teljesítmény, hogy a leköszönő kormányban már-már aggályosan túlreprezentált RMDSZ a kormánytagok és a szövetségi képviselők állásfoglalásainak, politikai attitűdjének, érzelmi reakcióinak köszönhetően nem fokozta, hanem mérsékelte a román közvélemény lappangó magyarellenes reflexeit.

Ez a teljesítmény főként akkor bizonyul rendkívüli jelentőségűnek, ha a szlovákiai helyzettel hasonlítjuk össze. Az RMDSZ-t nem csak a politikai paletta pártjai fogadják el virtuális koalíciós partnernek, olyan párt is akad, amely kormányzati feladatvállalását is az RMDSZ kormányzati részvételéhez kötné.

A liberálisokkal kialakított jó viszony még abban az esetben is meghatározó fontosságú lehet, ha – a legkevésbé valószínű forgatókönyv szerint – nagykoalíció alakul, s így a kormányalakításhoz sem a liberálisokra, sem miránk nem lesz majd szükség. Ebben az esetben is lesz egy olyan román pártalakulat, amely az RMDSZ politikai és nem utolsósorban kulturális törekvéseinek támogatójaként léphet fel a román törvényhozásban.

Azaz: a szlovákiaihoz hasonló helyzet akkor sem alakulhat ki, ha az RMDSZ kiszorul a hatalomból. Mert egészen másként hangzik az, ha egy kisebbségi követelést pusztán mi fogalmazunk meg, mint az, ha törekvéseinkhez egy román párt következetes támogatását is megnyerhetjük.

S ez még akkor is igaz, ha tekintetbe vesszük, hogy a Nagy-Románia Párt parlamentből való kiesése nagyrészt annak a következménye, hogy a párt politikusainak egy része a szocialistákhoz, illetve a demokrata-liberálisokhoz szivárgott át, a továbbiakban tehát e pártok presztízsével a háta mögött próbálkozhat a nacionalista hangulatkeltéssel.

Erre ugyanis ez idő szerint – s ez az RMDSZ-kormányzás legjelentősebb vívmánya – nem sok esély van. Az RTV1 vasárnap esti választási műsorában is tapasztalhattuk, hogy bár az egyik meghívott kísérletet tett az ingerült-nacionalista hangvétel bevetésére, a politikai elemző, Cristian Pârvulescu néhány – a konszociatív demokráciára vonatkozó – mondata is elegendő volt ahhoz, hogy az illető látványos visszavonulásra kényszerüljön.

A nacionalizmus ugyanis társasjáték, csak az azonnali, maradéktalan siker esetén működőképes, a kétellyel, a racionális érvekkel, a fenntartásokkal szemben tehetetlen. Elegendő egyetlen józan hang, amely román szájból hangzik fel, hogy a vita a nacionalista eufória fellegeiből az együttélés valóságába szálljon alá.

Az RMDSZ igazi gondjai a közeljövőben sem a román–magyar viszony, sokkal inkább a magyar–magyar viszony problémáiból adódnak majd. Az RMDSZ választói bázisa ugyanis jól érzékelhetően apad. És nem azért, mert a szavazók a román pártokhoz áramlanak át (elvben lehetne, kihez, hiszen a liberálisok valóban kiérdemelték rokonszenvünket), hanem azért, mert nem is járulnak az urnák elé.

A válság legtisztább jelei a Székelyföldön, különösképpen Háromszéken érzékelhetőek, ahol voltak jelöltek, akik a virtuális választók alig több mint 15 százalékának szavazataival kerülhettek be a parlamentbe. A szórvány és az ütközőzónának tekinthető megyék (Szatmár, Bihar és Maros) szavazói voltak azok, akik megmentették a helyzetet.

A szövetség és a szavazóbázis közti kapcsolat lazulásának – az ünneplés elmúltával – mindenképpen el kell gondolkodtatnia a szövetség vezetőit. Háromszéken súlyos hiba volna a viszonylagos sikertelenségért a Háromszék című napilapot felelőssé tenni.

A lap ugyanis még annyira sem volt képes a jobboldali szavazókat mozgósítani, mint az RMDSZ a sajátjait. Háromszéken sajnos két – az idő által ideológiailag és morálisan meghaladott – érdekcsoport, a lap közvetlen támogatóinak és az RMDSZ klientúrájának küzdelme rontotta le a magyar politizálás esélyeit.

Ezen a helyzeten a felnövekvő fiatalabb nemzedéknek mihamarabb túl kell lépnie.

http://umsz.manna.ro/velemeny/sikerek_es_aggodalmak__2008_12_04.html

Advertisements