Méltatlan tanítvány

Posted on 2009. január 27. Szerző:

12


Az RMDSZ végre-valahára elővette a bölcsebbik eszét, és kiszállt a – számára amúgy is esélytelen – polgármesteri székért folyó hajszából. Nem így a kolozsvári MPP, aki – kapva a rivális távolmaradása nyújtotta páratlan lehetőségen – úgy döntött, hogy egyedüli magyar jelöltként itt a nagy alkalom egy kis ingyenreklámra és imidzsépítésre.

A helyi magyar sajtó az esetet természetesen nem hagyta szó nélkül – annak tükrében legfőképp, hogy a polgári párt mennyire nehéz helyzetbe hozta a szövetséget. A mai Szabadság idevágó cikkéből idézek:

A fő kérdés viszont most az, és amit a magyar választók már elkezdtek feltenni: február 15-én kire nyomják a pecsétet, a PD-L vagy az MPP jelöltjére? Sorin Apostura vagy Gergely Balázsra? Meglehetősen szkizofrén, tudathasadásos állapot állt elő, hiszen egyaránt furán hangzana az, ha az RMDSZ azt tanácsolná, szavazzanak az MPP jelöltjére, de az is, ha Apostu támogatására buzdítanának.

Pedig kár a felháborodásért. A módszert egyértelműen az RMDSZ-től tanulták.
Kétségkívül a szövetség érdeme, hogy 18 év szívós munkával rászoktatta a magyar etnikumúakat az etnikai szavazásra.
Ha volt teteje a dolognak (parlamenti vagy helyhatósági), akkor azért.
Ha nem volt (államelnöki vagy Kolozsváron a polgármesteri), akkor pedig azért. Jól jött ugyanis az a néhány ajándék médiaperc csúcsidőben, hogy végre az egész ország előtt terítékre kerülhessenek nemzetiségi sérelmeink és – nem utolsósorban – a szövetség is nyerhessen némi népszerűséget a román ajkú nézők előtt is.

Első hallásra ez elég szépen hangzik.
Csakhogy amíg román nemzettársaink – politikai analfabetizmus és az erre játszó demagógia ide vagy oda – lassan és kínkeservesen ugyan, de csak megtanulták, mit is jelent a politikai orientáció, mekkora felelősséggel jár, ha egyik vagy másik irányba ütik a pecsétet, és milyen nehéz többé-kevésbé aggyal, értelmesen választani, addig romániai magyarjaink elkényelmesedtek: ott volt az RMDSZ, akire mindig, különösebb gondolkozás nélkül lehetett voksolni. És mekkora volt a pánik, ha néha-néha a szavazólapokról hiányzott a tulipán! A magyar nyelvű sajtóban és a templomokban valóságos felvilágosító hadjáratokat kellett tartani, hogy a szövetség saját jelölt hiányában melyik párt jelvényén látná szívesen a magyar nemzetiségűek (sic!) szavazópecsétjeit.

A gyümölcs beérett, és sors iróniája, hogy pont a „kiállhatatlan ellenfél”, az MPP aratja le. Legalábbis látszólag. Mert Gergely Balázs arcának rivaldafénybe állítása és az a várható néhány (tized?) százalék bizonyára sovány vigasz lehet azért a lelkiismeret-furdalásért, hogy egy-két ezernyi választópolgár miattuk fog lemondani – önként és ismételten – a szabad (értsd: ésszerű) választás lehetőségétől.

Advertisements
Posted in: MPP, RMDSZ