Nappali álom reggeli merevedéssel

Posted on 2009. február 06. Szerző:

3


Önöket olvasva

óhatatlanul elmúlik az a nappali merevedésem, amelyhez nekem nincs szükségem se Tőkés Lászlóra, se Markó Bélára, tudniillik elemi fizológia, és nappali álom képek ülik meg agyam, pereg a film: Kukkori és Kotkoda meséjének valahányadik epizódja.

Már önmagában a bevezető zeneszám: „nagytaréjú cifra tollas kapirgáló egyedek (…)/kotkodács, kotkodács egy kis jó árulkodás/jól esik ám a zúzánknak jobban, mint a kendermag” sem szorul különösebb átírásra, hogy a jelen helyzetre ráhúzzuk, így nagytotállal folytatódhat az álom.

Nagytotál: valahol a kép közepétől kicsit jobbra, kicsit balra (kinek hogy tetszik) alig kivehető szerencsétlen szemétdomb, rajta két alig kivehető kiskakas (Kukori és Kopasznyakú, avagy…hagyjuk) heves hetvenkedésben, szemétdomb körül alig kivehetően egy rakás baromfi.

Ráközelítés: két kiskakas ugyanazon földigiliszta más-más végét cibálja, giliszta közepe nem látszik, baromfiak szurkolnak, szurkolnak, szurkolnak. Szurkolásnak semmi erdeménye, giliszta kitart, közepe nem látszik, rendezők idegesen forgatják a szövegkönyvet, nézik a borítót, rajta nagy betűkkel VAGY-VAGY, és ehhez még bele se kellett volna lapozni. Pedig ha valaki belelapozott volna a szövegkönyvbe, vagy esetleg a szurkoló baromfiak agytekervényeit venné górcső alá, SEM-SEM helyzetre jönne ki a statisztikai görbe csúcsa.

A kakasok meg dolgoznak, izzadnak keményen a gilisztarángatásban, nem élvezik, de hivatali kötelesség és a hivatal, az HIVATAL, a megrendelő, az MEGRENDELŐ. És mi „Dolgozni fogunk! Dolgozni fogunk!”, adják elő drámaian a munkát, mint Szonya Csehov Ványa bácsi darabjának a végén.

A baromfiak pedig e „sem-sem”-ben, humortalanul, kockavetéssel döntenek, és ez lényegtelen különbség, hisz a nappali álomfilm csak pereg, csak pereg.

[ez az írás a Transindex Wélemény rovatának lett postázva, de a viccesség hiányára hivatkozva közlését nem vállalta a szerkesztő]

Reklámok