Van jogunk a sötétséghez?

Posted on 2009. március 28. Szerző:

10


Mielőtt bárki is átvitt értelemben holmi értelmi sötétségre gondolna (bár nem látom be, miért ne lenne ahhoz is joga valakinek …), én a Föld órája kapcsán a fénymentességen, a villanyvilágítás kikapcsolásán agyalok. Azaz agyaltam, miközben élveztem “sötétséget”, és elképzeltem azt a csillagos égboltot, amelytől a város megfosztott.

Annál is inkább, mert miközben egy barátomnál ültem az esemény alatt, azon kaptuk magunkat, hogy gyertyafény nélküli, “tiszta sötétésgében” is meglehetősen világos van az egész lakásban. Mert többek között a környéken lakók a kolozsváripolgármesteri hivatallal egyetembe magasan tettek az egész rendezvényre. Ez utóbbi az elmúlt két hétben rendszeresen spórolt a közvilágítással, így a barátom, erre ma fütyültek rá kikapcsolni. Pont ma.

És mindezeken túl, vajon nem kellene azon gondolkodni: a fényszennyezést miként lehetne csökkentini, miközben az utcákat este valamilyen mértékben megvilágítjuk?

Vagy esetleg azon, hogy például az áruházaknak van-e joga felelőtlenül pazarolni a villanyáramot? Ugyanis becslésem szerint az átalam látogatottakban legkevesebb fele annyi áramfogyasztással is el lehetne érni a mostani kivilágítottságot. Persze a felmerült kérdésre lásztszólag egyszerű a válasz: amíg kifizeti rendesen a villanyszámlát, addig mi közöm. De nem ilyen egyszerű, ugyanis azzal, hogy energiát pazarol, azzal a Föld véges készleteit meríti le fölöslegesen, ésszerűtlenül.

Nem férne rá mindannyiunkra egy kicsit több felelőség? Akár kötelezettség formájában is, hisz a jövönkről van szó. És nem mellesleg, a csillagos égboltot, azt az igazi, Fiastyúkos, Gönczöl szeres, Tejútas égboltot, csak az emlékeinkbe száműzzük, megfosztva látványától gyermeinket. És máraztán majd csak azon síránkozhatunk, hogy bárcsak lekapcsoltuk volna a megfelelő pillantban a villanyvilágítást.

Posted in: Környezetvédelem, Transylvanicum, Uncategorized