Adu

Posted on 2009. április 21. Szerző:

0


Mirek Topolánek soros uniós elnöki minőségében e héten Chisinauba látogat, miközben az Európai Parlament is nekilát a moldovai gubanc szálazgatásának. Mindez jelzi, Brüsszel kezdi tudomásul venni: Moldova európai problémává vált, következésképpen az EU intézményeinek akadnak teendői az ügyben. E helyzetet az unió láthatóan kényelmetlennek érzi, és nem ok nélkül.

Adva van ugyanis egy perifériára szorult, lerongyolódott, ámde szuverénnek elismert ország; igaz, gyanús múltú vezetéssel. Ez az állam nem győzi hangsúlyozni európai orientációját, részt vesz minden létező uniós programban. Mindezt szívvel teszi. Ráadásul a geopolitikai helyzete kényes – Moldova Dnyeszteren túli vidékein még orosz tankok járőröznek. És ha még ez sem volna elég: Románia képében a moldovai játszmába teljes hévvel egy EU-tag is bekapcsolódott, és nyílt történelmi-etnikai fejtegetésekbe bonyolódik az egykori Besszarábia kapcsán. Traian Basescu már első elnöki beszédében jelezte, hogy neki “fáj Moldova”. És azóta is folyamatosan fáj neki, sőt a jelek szerint egyre jobban. Hangneme újabban a két háború közötti román retorikát idézi – ezzel aztán igencsak ingoványos vidékre merészkedett. Közben Bukarest moldovai befolyása erősítésén is szívósan dolgozik – például szép csendben tömegesen adott ki útlevelet ottani állampolgároknak, s romániai tanintézmények moldovai diákok sokaságát fogadják. A román taktika tulajdonképpen végtelenül egyszerű: azt sulykolja a moldávoknak, hogy Európába számukra csak Románián át vezet út. Még inkább komplikálja majd a helyzetet az a román elhatározás, hogy gyorsított ütemben további egymillió moldovai számára teszi lehetővé a kettős állampolgárságot. Bukarestet eközben az sem zavarja, hogy önellentmondásba keveredik. Hiszen a 2004-es magyarországi népszavazás idején az akkori román miniszterelnök még arról beszélt, hogy “az etnikai alapon adott kettős állampolgárságnak nincs semmilyen megalapozottsága a nemzetközi jogrendszerben – (…) az Európai Unió nem pártolja”. E téren a helyzet hivatalosan azóta sem változott.

Brüsszel viszont, ha másért nem, azért mindenképpen zavarban van, mert hirtelen milliós nagyságrendben növekedhet az uniós állampolgárok száma. De adott esetben nyilván ennél is jóval többről van szó. Arról, megengedhető-e, hogy az uniós perspektíva ígéretével (kvázi kisajátításával) kezdjen egy tagország etnikai alapú expanziót egy másik állammal szemben?

A lecke fel van adva. Az európai intézményeknek. Moldova esetében nemigen lehet majd megúszniuk az egyértelmű állásfoglalásokat. Topolánek útja valójában egyfajta lakmuszpapír lesz: válhat-e aduvá az etnikai kártya egy mai európai játszmában?

Kis Tibor

http://nol.hu/velemeny/lap-20090421-200904211-7

Reklámok