Az erdélyi magyar szélsőjobb

Posted on 2009. május 23. Szerző:

10


Sokan azt mondják, hogy az erdélyi magyar társadalomban nincs szélsőjobb mozgalom. Egyesek hurrognak (amúgy jogosan) a román Noua Dreapta-ra, de nem képesek objektíven megítélni saját fasisztoid mozgalmaikat. Igaz, kicsik, fiatalok, de itt vannak közöttünk. Népszerűségük nem csökken, a tagságuk sem. Elsősorban a licis és egyetemista fiatalokat fogják meg, de nemcsak. Vannak közöttük már a harmincas éveikben lévők. Székelyföld az elsődleges bázisuk, de találkozni velük Kolozsváron és Biharban is.

Ők az 1990 utáni teljes ideológiai liberalizálás melléktermékei. Ők azok, akik nyíltan irrendenták és revizionisták. Ők az újfajta harcias forrófejű székelyek, akik katonrauhába öltözködve álmodoznak a II. világháború képzelt dicsőségeiről, esetleg egy újabb határmodosítás, vagy szabadságharc lehetőségéről. Sokan közülük Magyarországra mennek, mert nem bírják Romániát (értsd: nem képesek megtanulni románul). Ott tüntetnek, néha képviselők házait akarják felrobbantani. Mások Bolíviába mennek, spanyol jobboldali fehér elit világot menteni az elnyomott indiánoktól. Van, aki nem jön haza.

Lehet legyinteni, mosolyogni: majd kinövik. Vajon? Mit adnak át ezek az emberek a baráti köreiknek, az osztálytársaiknak és mit fognak átadni majd a gyerekeiknek a románokról, a cigányokról, a toleranciáról, a multukulturalizmusról, a gondolkodás szabadságáról? Mindenki hallgat. Nem kell ezzel foglalkozni. Nem?

Íme, az erdélyi magyar szélsőjobb, amely állítólag nincs:

Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom – Csíkszeredai szervezet

Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom – Székelyudvarhelyi szervezet

Reklámok