Búcsú

Posted on 2009. július 03. Szerző:

0


Régen jelentkeztem már. Ennek számos oka volt, de ezek egyike minden bizonnyal az, hogy az európai parlamenti választásokon elért eredmények engem is csalódással töltöttek el. Jól tudom, hogy a választókórú magyar állampolgárok nagy többsége részt sem vett a választásokon, akik pedig részt vettek, azok sem elsősorban az EP-képviselők eddigi teljesítményét vagy jövőre vonatkozó programját, ígéreteit mérlegelték, hanem mindenek előtt az egyes pártok hazai tevékenységéről mondtak ítéletet. Ez az ítélet pártomról, a Szabad Demokraták Szövetségéről aligha lehetett volna ennél elmarasztalóbb.

Nem feladatom a választási kudarc okait elemezni, megtették ezt már sokan mások. Meggyőződésem, hogy nem egy oka volt a vereségnek, hanem okok láncolata. A probléma súlyosabb annál, hogy kozmetikai beavatkozással, ráncfelvarrással kezelni lehetne. Csak a mindent átfogó, gyökeres megújulás adhat reményt a sikeres folytatásra: szervezeti, tartalmi, mentalitásbeli és kommunikációs változásra egyaránt szükség van ahhoz, hogy talpon maradjon a magyar szabadelvűség egyetlen politikai szervezete. Új borra és új tömlőre van szükség, az új előadás nem lenne hiteles a régi szereplőkkel. Azt remélem és azt kívánom, hogy azok, akik telve ambícióval, hittel és elszánással most az SZDSZ megújítására vállalkoznak, járjanak sikerrel. Ha úgy érzik, hogy még tudok segíteni, akkor rendelkezésre állok, de azt sem bánom, ha azt mondják: a Te időd már lejárt.

Számomra a legfontosabb: a magyar szabadelvűség százötven éves hagyománya ne érjen dicstelen véget. Mert emberek, pártok elbukhatnak, ahogy elbuktunk most mi is, de az állampolgári jogegyenlőségbe, az emberi méltóságba, a szabadság felszabadító erejébe, a tisztességes versenybe vetett hit nélkül nem képzelhető el modern, európai, élhető Magyarország. Ti, akik bennünk bíztatok, minket támogattatok, ne hagyjátok a zászlót lehanyatlani. Ma úgy tűnik, hogy sötétbe borult az értékekben és életformákban szabadon versengő, európai Magyarország égboltja, de amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor vagyunk a legközelebb a hajnalhasadáshoz.

Kedves Barátaim!

Amikor brüsszeli irodámban ezeket a sorokat írom, nem csak Tőletek veszek búcsút átmenetileg, hanem az elmúlt öt évtől, munkatársaimtól, képviselőtársaimtól és ettől az irodától, számítógéptől is. Nem tagadom, hogy vannak bennem érzelmek. Fontos öt év volt ez az én életemben. Némi szorongással vágtam bele, hiszen nem tudtam, nem tudhattam, hogy ebben az új környezetben, sokkal nagyobb és nívósabb politikai versenyben, mint amihez otthon hozzászoktam, vajon mennyire állom meg a helyem. Ma, öt év múltán úgy érzem, hogy tisztességgel vállalhatom az itteni tevékenységemet. Mindig is Zrinyi Miklós igazságából indultam ki: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Az itteni tapasztalatok csak megerősítettek ebben.

Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, a saját sorsomat sem látom előre. Átmenetileg, remélem, hogy csak nagyon rövid időre, elbúcsúzom kitartó látogatóimtól. Köszönöm Nekik, hogy engem választottak, rám figyeltek, támogatásukkal erősítettek, kitartottak mellettem. Ígérem, hogy nem hagyom cserben őket. Talán majd egyszer Garibaldival elmondhatjuk, hogy kevesen voltunk, de sokan maradtunk.

Mindenkinek saját egyéni életében sok sikert, boldogságot kívánok és az akcióhősöktől vett formulával azt üzenem: I’ll be back. Még visszajövök.

BRÜSSZEL, 2009. július 3.

Szent-Iványi István

http://www.szent-ivanyi.hu/reflektor.php?id=361

Advertisements
Posted in: Liberalizmus