Csalétket a lusta és éretlen szavazóknak!

Posted on 2009. július 09. Szerző:

1


Saját elnökjelöltet indít az RMDSZ? Végülis megteheti. Nagykorú már (19 és fél éves), azt csinál, amit akar. Annyi, hogy akkor legalább szavazótáborát is illene végre-valahára nagykorúnak (szabatosan fogalmazva: valamivel kevésbé hülyének) tekintenie.

Az RMDSZ-es államelnökjelölt állításának gyakorlata majdhogynem a hazai demokráciával egyidős. Több mint másfél évtizedig a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy az erdélyi magyarság az elnökválasztások első fordulójában kommunikál, bemutat, népszerűsít, bizonyít, győzködi a többségi nemzettársakat, hogy már rég nem nyereg alatt puhítjuk a húst, s úgy általában minden egyebet csinál

ahelyett, hogy ténylegesen elnököt választana.

Mert ugye bajosan lehet elnökválasztásnak nevezni azt az aktust, amikor a szavazópolgár eleve esélytelen jelöltre üti a pecsétet – ráadásul annak tudatában, hogy szavazata nagy semmit fog érni nemcsak a jelölt, de a választás további sorsát illetően is.

A romániai magyar szavazó robotképéről bizonyára maga a szellemi tunyaság és a politikai éretlenség megtestesítője tekinthet vissza, ugyanis nemcsak a szövetség vezetői, de maguk a rommagyar szavazók is magától értődőnek tartják, hogy az első fordulót döntsék csak el az ún. románok,

a magyar márpedig csakis a tulipánra szavaz.

Hogy ebből mindeddig nem lett pofáraesés, az kizárólag a vakszerencsének tulajdonítható – soha nem volt még olyan éles helyzet, hogy egyszerre három jelöltnek legyen valós esélye továbbjutni a második fordulóba.

Most viszont megtörni látszik a jég, ugyanis alig néhány százalékon múlhat, ki lesz a jelenlegi elnök kihívója a második fordulóban. Nem úgy az RMDSZ berkeiben, ahol – mintha mi sem változott volna – továbbra is az unalomig ismert szólamokkal fújják a hátszelet az elnökállítás vitorlájába.

Kezdve a magyar közösség azon igényéről, hogy legyen saját elnökjelöltjük – nem is csoda, miután leszoktatták a saját fejjel gondolkozásról, így arról is, hogy felfogja, mekkora a tét.

Folytatva a közösség önbecsülésével, ami – ha jó néhányan mégis csak saját fejük után fognak szavazni, azaz gondolkozni – borítékolhatóan zuhanni fog a leszerepelés mértékének arányában.

Na meg annak a bizonyos kisebbségi magyar üzenetnek eljuttatásával – pedig azt a néhány százalékot, amelyikhez még mindig nem jutott el a tizennyolc év alatt, továbbra is jobban érdeklik Vadim delíriumos látomásai, illetve Gigi bunkóságot és bigott vallásosságot egymáshoz fércelő mellétrafálásai.

És befejezve a magyarság mint a mérleg nyelve mítoszával – ami viszont sajnos összejöhet, a szó legszomorúbb értelmében, főleg, ha pont az RMDSZ-jelöltre adott (magyarán kidobott) szavazatokon fog múlni, melyik két jelölt jut a második fordulóba.

Pedig mennyivel korrektebb lett volna azzal kezdeni, hogy kedves rommagyar választópolgárok, mi tulajdonképpen

magasról teszünk arra, ki kerül a második fordulóba,

így implicit a szavazás kimenetelére is, jobban érdekel az, hogy a jelenlegi RMDSZ-elnök utódjának szánt arcot minél többet mutogathassuk a tévében. Valóban, a maga módján ez is nemes célnak tekinthető, hiszen nem mindegy, ki kerül majd a szövetség élére az immár elkerülhetetlen kádercsere után, de az ország szempontjából annyira fontos elnökválasztást belső kampánycélra felhasználni talán nem a legetikusabb húzás az RMDSZ bizonyos köreinek részéről. Egyes tudatosabb rommagyar szavazók talán még arra is gondolhatnának, hogy úgynevezett érdekképviseleti szövetségük egyszerűen hülyének nézi őket.

A történet folytatása már ismerős. Az SZKT elnökjelölt-állítást illető szokásos egységét egyedül a Szabadelvű Kör képviselője, Czika Tihamér törte meg a jelöltállítást ellenző érvelésével. És még ő is tartózkodott előjönni azzal az aduval, miszerint éppen ideje lenne, hogy az erdélyi magyar

legalább akkor szavazhasson szabadon, saját feje után,

amikor a tulipánpecsételés nemhogy fölösleges, de egyenesen káros lehet jövőjük szempontjából – feltételezem, nem is lett volna bölcs dolog ilyesmivel előhozakodni az eremdéeszüberallesztől megszédült képviselők előtt.

Pedig az ég szerelmére, a magyar választópolgárok talán politikailag is nagykorúvá értek már! Ideje szakítani az egységes magyar érdek legendájával, és hagyni, hogy a konzervatív erdélyi magyar szavazó végre-valahára konzervatívként szavazhasson, a liberális liberálisként, a szociáldemokrata pedig szociáldemokrataként. Az elnöki intézmény szintjén legalábbis – egyelőre. Leszerelvén ezzel azt az érvet is, hogy az RMDSZ ajánlólevele több román szavazat elvesztését jelenti az általa támogatott jelöltnek, mint ahány magyar elnyerését (túl azon, hogy ez a második fordulóra is éppúgy igaz, ugyebár).

Bizonyára nehezebb próba lenne egyeseknek, hiszen hiányozna a szavazólapról az önálló döntéstől kímélő tulipán, de valamikor csak el kell kezdeni a csaknem két évtizedes lemaradást a saját fejjel való gondolkodás terén – azokkal szemben főleg, akiknek a hazai politikai életben soha nem is volt tulipánjuk.

Advertisements
Posted in: RMDSZ, Rompolitika