Roma polgármestert Csíknak!

Posted on 2009. július 31. Szerző:

6


Az utóbbi hetek alcsíki eseményei és annak lezárásaként született hírhedt 11 pont, valamint a gyergyószentmiklósi EMI tábor kapcsán kialakult disputa rávilágított valami nagyon egyszerűen érthetőre: a másik szemében a szálkát/gerendát, a magadéban a gerendát/szálkát egyaránt vedd észre. Azt hiszem ezt a jó tanácsot még mindig ismerik Csíkban.

Mert hogyan is lehetne frappánsabban megfogni annak a 11 pontnak a lényegét, amelyek között jó néhány olyan akad, amelyeket igencsak meglepődnék, ha a „rendteremtő” székely települések székely lakósai közül, mindannyian teljesítenének. Gondolok itt elsősorban a „Kutyákat megkötni, megkötve tartani és beoltani”, vagy a „Civilizált viselkedés mindenkor”, és a „Lopásokat befejezni, mindenkorra” parancsolatokra. Ugyanis ha valaki ismeri a székelyföldi viszonyokat, és azt a Székelyföldön élők előszeretettel hangoztatják, hogy ők ismerik a legjobban, annak nem kell magyarázni, hogy a székely portákon is található elég beoltatlan kutya, nálunk is áthágják sajnos sokszor a civilizált viselkedés szabályait, és uram isten, a székelyek közt is van, aki lop. Bizony, lehet, hogy gyakran.

Ennek ellenére a derék székely igencsak elvárja, hogy mások, akik etnikailag különböznek tőle, betartsák a parancsolatalkotók által sem maradéktalanul tisztelt szabályokat. Csíkban manapság bevett szokás a másként gondolkodókba belefojtani a szót, önkormányzatilag támogatni (a burkoltan szélsőjobb) politikai táborokat – ez is elüt az európai (vö. civilizált) jómodortól.

De jó lenne egy kicsit számolni: az erdélyi magyarság jelentős hányada, de mindenképpen majd, mint fele, olyan területeken él, ahol a számarányuk a székelyföldi kisebbségek körüli. Ma Kolozsvárott a magyarok aránya körülbelül megegyezik a románok csíkszeredai arányával. Ez a jelentős hányad megtanult, így vagy úgy, együtt élni a más nyelvet beszélőkkel, és nem mellesleg jelentősen is függ tőlük. Mi lenne, ha egyik napról a másikra, a kolozsvári románság olyan 11 ponttal állna elő a magyarokra nézve, amelyeknek valamelyike kikötné: ha nem civilizáltan viselkednek, akkor fel is út, le is út? Félreértés ne essék, nem a rongálást, bűnözés megvédése a szándékom, csupán többek között arra szeretnék rávilágítani, hogy ami a székelyföldi magyarok számára nagyon is normálisnak tűnhet, az ugyanolyan normálisnak tűnhetne például a románság számára Kolozsvárott. Csakhogy az utóbbi esetben nem romák, hanem éppen erdélyi magyarok, azaz a székelyek testvérei, sőt Székelyföldről elszármazottak lennének a szenvedő alanyok. És vajon mit gondolnának a székelyföldiek, ha a lopáson kapott székely Péter miatt, a kollektív bűnösség jegyében kitennék Kolozsvárról a Székelyföldről ide települt Zsófiát, Lórándot, Mártont, de még Évát és Csengét is? Minden bizonnyal etnikai tisztogatást emlegetne a csíki székely.

Ideje lenne tehát, végre valahára, az autonómia szócska kiáltozása és a nacionalizmus szítása helyett, leülni, és egyenlő partnerként elbeszélgetni a helyi kisebbségekkel, és megtalálni azokat a közös nevezőket, amelyek a közös együttélést segítik elő. Ideje, nagyon ideje lenne annak, hogy ne csak Kolozsvár, Nagyvárad, vagy Bukarest esetében várjuk el, hogy polgármester választáskor, kinevezésekkor, alkalmazásokkor, ne az etnikai, vallási hovatartozást, vagy bőrszínt vegyék alapul, hanem a rátermettséget és a hozzáértést. Miért ne lehetne Csíkszeredának, nem az etnikai arányból kifolyólag, hanem rátermettsége okán, roma vagy román nemzetiségű polgármestere? Mert amíg a jó példákat e tekintetben szeretjük, ha román többségű helységekről van szó, lásd. Zsombolya, Szászrégen, Szeben, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a mai Székelyföldön eléggé általános jelenségnek tekinthető választási nacionalizmusról. Márpedig, amíg a rátermett Ioan, és Lali nem indulhat egy csíki választáson egyenrangú ellenfélként a szintén rátermett Jánossal, addig a székelyföldiek is eléggé kétséges módon várhatják el, hogy Jánosnak bármilyen esélye legyen Ioan-nal szemben Kolozsvárott. Nem mellesleg, ameddig a tisztességes Ioan és Lali nem részesül a megfelelő tiszteletben, és elfogadásban, Csíkban, addig igencsak nehéz lesz Jánosnak Dsida nevéről lemosni a SIDA-t Kolozsvárott.

Megjelent a csíkszeredai Hargita Népe megyei napilap 2009 július 30. számának Fórum rovatában. Köszönet a szerkesztőknek, hogy teret engedtek az írás megjelenésének.

Advertisements