Vonakodás

Posted on 2009. augusztus 12. Szerző:

12


Az igazság az, hogy nem a honlapokról, még csak nem is a sajtóból, hanem a romániai közszolgálati rádió marosvásárhelyi területi stúdiója magyar adásának kihelyezett szerkesztőjétől (szép hosszú birtokos szerkezet, csupán a tömörség és a pontosság kedvéért írtam így) tudtam meg a legtöbbet az V. Gyergyószentmiklósi EMI-táborról.

A belső munkatárs ugyanis nem fukarkodott napi hangképekkel, interjúkkal, így senki sem panaszkodhatott, hogy valamiféle média-vesztegzár alá került volna a rendezvény vagy annak egyik jelentős vonulata, a radikális nemzeti magyar jobboldal.

Különösképpen tetszett nekem, amikor Vona Gábor, Jobbik- és Magyargárda-alapító előadása után a riporter nem talált semmi kivetnivalót az elhangzottakban, sőt úgy fogalmazott: a magyarországi vendég igazából nem mondott semmiféle sértőt, botránykeltőt, mindaz, ami elhangzott a lehető legtermészetesebb, már-már úgy éreztem, hogy az ENSZ vagy valamelyik kulturális világszervezet, netán a Világegyházak Ökumentikus Tanácsa, esetleg az amerikai Üdvhadsereg küldötte érkezett el hozzánk egyik kezében a békesólyommal, másikban olyan kivonatolt nemzetközi illemtannal, amely bármely helyzetben tanácsot ad arra, hogyan viselkedjünk udvariasan, mértéktartóan, különösképpen ha nem a saját országunk területén tartózkodunk.

Azok a rohadt bal-liberális magyarországi médiumok – sejlett fel bennem – már megint milyen elképesztő módon átvertek, amikor Vona ilyen-olyan kirohanásairól, elrettentő szövegeiről írtak, hiszen ő csupán egyetlen, békés és áldozatteljes, röviden-tömören megfogalmazható és bárki által érthető célt követ: Magyarország legyen újra a magyaroké!

Mi ebben a mondatban a kivetni való? Semmi, egyetlen szó sem, mindez a lehető legtermészetesebb, talán ezért is idézték honlapokon, újságokban, sőt magában a napi tábori beszámolóban is. Egyszerű igazság, közvetlenül a nép és a fiatalok nyelvén megfogalmazva: Magyarország legyen újra a magyaroké!

És mivel kimondottan szeretem a politikusi sarkigazságokat, csak úgy csendesen átfordítottam ezt a néhány szót románra, szerbre, szlovákra és ukránra. Azaz nem is fordítottam, hanem csupán a nép nevét cseréltem ki és lám csak, hazai viszonyaink között a mondat így hangzik: Románia legyen újra a románoké! Vagy néhány országgal odébb: Szlovákia legyen újra a szlovákoké! Szerbia legyen újra a szerbeké! Ukrajna legyen újra az ukránoké!

Mit szólnánk mi, romániai magyarok ahhoz, ha egy romániai román politikus a „Románia legyen újra a románoké!” jelszóval utazná körbe az országot?

Bizony, nem azt mondanánk róla, hogy nemzetszerető, hanem azt, hogy nacionalista, hogy fajgyűlölő, hiszen itt vagyunk mi romániai magyarok, németek, bolgárok, örmények, törökök, tatárok, cigányok, lipovánok és így tovább, akiknek ugyanolyan joguk van élni őseik földjén, mint a románoknak.

És mit szólna az a sok ezer külföldi vállalkozás, akiknek német, francia, olasz, arab, angol, amerikai, francia és más képviselői vagy tulajdonosai úgy döntöttek, hogy Romániába hozzák a pénzüket, abba az országba, amely két kézzel könyörög a külföldi beruházások és a munkahelyteremtések iránt?

És mit szólnak a szlovákiai magyarok ahhoz, hogy amikor Slota a szlovák felsőbbrendűségről beszél, akkor azt hajtogatja, hogy Szlovákia mindenekelőtt a szlovákoké? Alighanem a legszerényebb jelző, amit ráaggatnak az, hogy nacionalista.

Vona jelmondata: Magyarország legyen újra a magyaroké! – éppen ilyen nacionalista. Hiszen ott van mögötte az is, hogy Magyarország jelenleg nem a fajtiszta magyaroké, ezért ki kell onnan pucolni mindenkit, aki más nyelvet beszél, másképpen gondolkodik, másképpen viselkedik, nem csupán magyar szerzőket olvas vagy hallgat, és nem kizárólag a szürke marha húsával táplálkozik. És ráadásul nem jurtában lakik, nem fekete ruhában parádézik, nem fekete bakancsokat csattogtat az aszfalton, nem csíkos zászlót emel a magasba.

Mindazoknak a fiataloknak, akik nem rezervációban, hanem Európában, az emberi gondolkodás és cselekvés szabadságában, a szellem sokszínűségében akarnak élni, Vonától ezért kell vonakodniuk.

Székedi Ferenc

http://umsz.manna.ro/velemeny/vonakodas_2009_08_10.html

Reklámok