Az elszigetelődés harcosai

Posted on 2009. augusztus 13. Szerző:

2


Mi a baj az EMI táborral, kérdi tőlem egyik régi ismerősöm. Próbáltam 2-3 mondatban elmagyarázni, de sehogy sem jutottunk dülőre. No, akkor leírom egy kicsit alaposabban. A legegyszerűbb, ha elővesszük a hivatalos napi beszámolókat, melyeket teljes terjedelmében az erdely.ma hozott le, szokásos módon, saját anyag híján. Már az első napi beszámolón megakad a szemem:

Az első előadást X régész, történész tartotta telt ház előtt, aki a magyarság eredete, az indoeurópai tengerben való idegensége szempontjából próbált magyarázatot találni az európai népek többségét jellemző magyarellenességre. Mi minden keveredettség ellenére is Kelet népe vagyunk, soha nem leszünk mások, s ha ezt vállaljuk, talán meg tudunk küzdeni az elkövetkező idők nehézségeivel is, amint tettük azt a XIX. század második feléig, amikor betört hozzánk a magyarságtól teljesen idegen liberalizmus – vélekedett az előadó.

Fent idézett előadónk ügyesen keveri a már-már misztikus ködökbe dicsőített ázsiai eredetünket a szélsőjobb egyik kedvenc önmártírkodásával, a „mindenki ellenünk van” konspiráció szindrómával. Hogy pontosan miért jó a mai erdélyi fiataloknak azt gondolni, hogy mindenki rosszat akar neki, az már nem derül ki. Az viszont igen, hogy valószínűleg a magyarság ellen összeesküvő csúnya nemzetközi erők (kimaradt a beszámolóból, hogy zsidó erők) rontottak el minket a ránkerőszakolt liberalizmussal. Azzal a rút liberalizmussal, amely a száz éveket megkésett úrhatnékom feudalizmusból gyorstalpalással felhozta Magyarországot a modern Európa gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai, társadalomszervezései szintjére, és amelynek politikai osztálya egy szegény mezőgazdasági osztrák tartományból regionális politikai és gazdasági hatalmat faragott. De biztosan – az őt megtapsolók szerint – Székelyföld is jobban járt volna, ha mindez nem történik meg, nem a nemzeti liberálisok vezetik a kiegyezéskori Magyarországot. Így gondolom, jobb lett volna, ha például 1907-ben Gyergyószentmiklóson a vasútállomás avatása helyett inkább lófőket avattak volna.

Az állampolgárság és az autonómia rövid távú célok, hosszabb távon viszont revizionista politikát készül folytatni a Jobbik, mondta a párt elnöke. „Nekem az az álmom, hogy minden magyar újra egy hazában élhessen” – fogalmazott, hozzátéve: ő lehet nem éri meg ennek a megvalósulását, de a gyermekeit ebben a szellemben neveli, akik továbbadják majd e gondolatot.

A Jobbik igencsak megrészegült a valóban váratlanul nagy 15%-os EP választási eredménytől. Majd kiváncsi leszek, hogy ez a nyílt revizionizmus és szomszédprovokáció, amely Magyarországot már egyszer 2 évtizedig elszigetelte és kiéheztette, majd porig égette egy nagyon sötét háborúban, mennyire lesz eladható például Magyarország 2011 első félévében esedékes EU elnöksége alatt. Könnyű Gyergyóban irredentizmussal hergelni a tizenéves, románul alig beszélő székely iskolásokat, majd beülni az autóba és hazamenni Budapestre. De már nem lesz olyan könnyű szembeállni több EU-s tagállam által minden bizonnyal kierőszakolt brüsszeli politikai szankcióval szemben, abban a förtelmes esetben, ha a Fidesznek csak annyi esze lesz, hogy egy ilyen feszültséggyártó pártot a hatalomba húzzon. Könnyű Budapest biztonságából visszacsatolgatásokról nyilatkozni, de azoknak, akik megtapsolják ezeket, itthon kell élni, jövőt teremteni, nap mint nap a románokkal együtt. Erre nem gondolt az előadó?

Egy másik beszámolóban az EMI elnöke, Soós Sándor már egyértelművé teszi szervezete Jobbik iránti szimpátiáját:

Fontosnak tartotta ugyanakkor az egykori hatok közötti párbeszédet, mely megszűnt Tőkés László bejutása után, s hozzátette: reméli azt is, hogy az EP-képviselő leül tárgyalni a Jobbik képviselőivel, mert az EP-ben csak közösen lehet nemzeti ügyeket képviselni.

Az EMI sajnos tudatosan keresi a bajt saját magának, tagjainak és mindenkinek, aki együttműködik vele, vagy támogatja. Mert egy dolog levetíteni egy olyan elfogult egyoldalú eposzt, mint a Koltay-féle Trianon-múvi, de már veszélyesebb játék Romániában lepaktálni a magyar szélsőjobboldallal, és annak palamilitáris gárdájával. Az EMI úgy néz ki, egyértelműen a Jobbik holdudvarába került, a HVIM-el együtt. Ezzel a lépéssel olyan holtvágányra állította magát, amelynek az egyenes következménye a politikai elszigetelődése lehet. Jó kérdés, hogy meddig fogja még tartani a hátát az EMNT mindenkivel szemben az EMI Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tagságának, politikai legitimációjának az ügyében. Az utóbbi időben Tőkés Lászlónak is saját bőrén sikerült sajnos megtapasztalni, hogy miféle emberek állnak a magyar és az erdélyi magyar szélsőjobb mögött.

Soós egy későbbi elszólásában egy mondatban foglalja össze szervezete politikáját:

Semmi közünk ahhoz, mi zajlik Bukarestben, hiszen „az külföld”.

 Miért jó ha arra tanítjuk fiataljainkat, hogy Bukarest külföld? Miért jó, ha elidegenítjük a valóságtól? Miért dolgozik azon az EMI, hogy a több ezer követője ne találja meg helyét ebben az országban? Miért teszi tudatosan tönkre ezeknek a fiataloknak az integrálódási, illetve karrieresélyeit? Hisz hogyan fog egy olyan fiatal elindulni a munkapiacon, aki szerint a román kollégák tolvajok, „bocskoros oláhok” (idén sem maradhatott el a közös Kárpátiás oláhozás), akik szerint románul nem kell tudni, hisz ez az ország nem is létezik, a fővárosa külföld?

Az EMI-t pártoló riportokkal jelentkező Marosvásárhelyi Rádióban (hová jutott a közszolgálati média…) hallotam, hogy Soós szerint ők azokat a fiatalokat képviselik, szervezik, akik már nem részesültek az 1989 előtti, román hatóságok iránti félelemmel teli, szocializációból, azokat akik bármit ki mernek mondani, bármit meg mernek tenni. Nos, ezek a fiatalok valóban nem félnek, de az önámítás, önbecsapás e finom veszélyére pontosan annyira nem immunisak, mint az őket indoktrinálni próbáló pártaktivistából agresszív szélsőjobb ideológussá változott budapesti vén rókák, akik évente az erdélyi EMI táborban kívánják megélni saját „nemzetmentő” revizionista orgazmusukat. Abba a tévhitbe kergetik ezeket a fiatalokat, hogy a magyarságért való kiállás az árpádsávos zászló lengetésével kezdődik, a másképp gondolkodó magyarok leköpésével, leárulózásával és a szomszédos nemzetek utálásával folytatódik, majd a részegen elénekelt revizionista nótákkal végződik.

Mindennek a hatékonysága zéró. Teljesen eredménytelen, önpusztító stratégia. Káros ez a budapesti import a pragmatikus és hatékony erdélyi magyar politizálásra nézve, káros ez a benne résztvevő fiatalok személyes fejlődésére, és veszélyes a jövő generációja erdélyi otthonérzetére, romániai alkalmazkodási képességére. Budapesten legfeljebb egy gumibotos rendőrkordonnal kell számolni, de itt, Erdélyben mi 5 millió román között élünk – és fogunk élni ezután is. Székelyföld néhány községe kivételével nem sok olyan hely van már, ahol nem kell naponta együttdolgozni román országtársainkkal valamilyen területen.

Önpusztítás egy interetnikus környezetben élő nemzeti kisebbségnek kinevelni egy országtól elidegenedett, frusztrált, múltbarévült, környezetét elutasító, közösségét megosztó, alkalmazkodni képtelen, szélsőséges nacionalista réteget.

Aki ezen dolgozik vagy ezt támogatja, az a versenyképtelenné válás, az elszigetelődés harcosa.

Advertisements