A politikus esete a sajtóval

Posted on 2009. augusztus 20. Szerző:

0


Zavaros. Röviden így jellemezhetném Borboly Csabának a Transindexen megjelent Hol szorít a nadrág? című írását és ezzel léphetnék tovább. Az érintettek között azonban ott van a bukaresti magyar sajtó és bár az Új Magyar Szót nem nevezte nevén a szerző ez olyan ing, amit magunkra vettünk.

Érzésem szerint Borboly Csaba kiváló alkalmat szalasztott el arra, hogy egy ideig csendben maradjon. Legalább amíg az általa keltett hullámok elcsendesednek. A jó politikus egyik erénye, hogy ha erkölcsi tartása nincsen beismerni, hogy hibázott, legalább csendben marad. De ha Borboly Csaba szóba hozta ezeket a témákat, hadd sorjázzuk őket még egyszer:

Májusban arról írtunk, hogy Borboly Csaba tanácselnökként a Hargita Népe napilap vezetését nem éppen szakmai indokokkal sürgősen menesztette és új vezetést állított az élére. Jogi szempontból azóta sem változott a Hargita Népe kiadó kusza helyzete. Természetesen nem is ez volt a lényeg. A szándék kézenfekvő: kézi vezérléssel irányítani a megye mérvadó napilapját.

Júliusban tudtuk meg, hogy a Hargita Megyei Tanács pénzzel támogatja az Erdélyi Magyar Ifjak táborát. Azt a tábort, amelynek egy évvel korábbi kiadását az erdélyi magyar sajtó és politika nagy része szélsőségesnek titulálta. A tanácselnök azzal védekezett, hogy választópolgárai között minden politikai ideológiának vannak támogatói.

Itt a lap vezércikkében akkor írtam: „A magyar szélsőjobb import árucikké válhat Erdélyben. A romániai magyar közszereplőknek, nyilvánosságunknak felelőssége nem elhallgatni vagy minimalizálni a kérdést, hanem nyíltan elutasítani a szélsőjobb erdélyi jelenlétét, mert igenis táptalajra lelhet. Ami ma még játékszer, holnap már fegyver lehet. Még nem késő ezt belátni.” Minden mértékadó vélemény ugyanezt a veszélyt hangsúlyozta, de Borboly Csaba kitartott és most már a „gyöngyfűző-tábor” kategóriába sorolja az EMI tábort.

Egy hétre rá robbantak ki az alcsíki konfliktusok. Első reakciómban arról írtam, hogy kicsinyes a megyei önkormányzati vezető védekezése, hogy a helyi választott vezetőknek elsősorban magyar választópolgáraik érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Senkinek nem lehet érdeke, hogy a polgárok a társadalmi békétlenség légkörében éljenek és maguk szerezzenek érvényt igazuknak. Az Új Magyar Szó álláspontja korrekt volt. És az azt követő írások szintén.

A manna.ro-n – tehát nem az Új Magyar Szóban – megjelent hasonló témájú írás érvei és következtetései szintén helyénvalóak voltak, önkritikánkhoz azonban hozzátartozik, hogy elismerjem: szóhasználata túlzó és illetlen volt. De a kérdés továbbra is megoldásra vár Alcsíkon. Elkendőzni vagy meg nem történtté tenni sajtópolémia útján sem lehet.

Szóval így lettünk mi radikális-liberálisok Borboly Csaba szemében és sodródtunk a politikai paletta balszélére. Borboly politikai erőt tulajdonít a bukaresti magyar sajtónak és mögötte politikai háttér-támogatást lát. Nevén kellene neveznie azt a hátteret, hadd ismerjük meg mi is a bukaresti magyar liberális politikusokat.

A liberális jelzőt kollégáim nevében nem kérem ki magunknak, bár jó ideje szitokszónak számít. Nyilván újságírónak és politikusnak egyaránt nem árt, ha valamiféle társadalmi értékeket magáénak tud és nem csupán opportunizmusa hajtja.

Borboly Csaba a Magyar Összefogást félti, most, amikor az égvilágon semmi nem fenyegeti. Illetve egyvalami mégis: a tétlenség. Ugyanis a Magyar Összefogás jól hangzó és választáson bejáratott brandjét meg kell tölteni tartalommal. A Hargita megyei tanács elnökének erre kiváló lehetősége és eszköze van, hiszen az Országos Önkormányzati Tanács elnöke. Pozíciójából adódóan az Önkormányzati Nagygyűlést a lehető legjobb körülmények között és politikai szempontból sikeresen szervezheti meg.

Mindenképpen a Magyar Összefogás melletti védőbeszéd furán hangzik olyan politikustól, aki belső körökben egyik legnagyobb ellenzője volt a megegyezésnek. Most a középen álló fedhetetlen politikus szerepében tetszeleg és egy sosemvolt országot épít magának: a székelyföldi belső anyaországot.

Végül egy aprócska megjegyzés: még soha nem nyerte el a közönség kegyeit olyan politikus, aki a sajtót okolta saját politikai tehetetlenségével.

Vincze Loránt

http://umsz.manna.ro/velemeny/a_politikus_esete_a_sajtoval_2009_08_20.html

Advertisements