Cigány szemében a szálkát

Posted on 2010. január 29. Szerző:

57


Fehér-Székely Elemér hullafáradtan ért haza. Nehéz napja volt. Hála a Merci-kirendeltségnek, ahol nem voltak képesek idejében kiállítani a vadonatúj városi terepjáró papírjait, buszozhatott a kórházig, mert apósának idejekorán betegnyugdíjat kellett szerezni – rebesgették ugyanis, hogy leépítések lesznek a hivatalban. Nemhogy kemény 500 lejbe és egy üveg szilvapálinkába került a diagnózis, de még a buszon is elkapták, mert ugye ki a fene lyukaszt két megálló kedvéért. Persze mázlija volt, jó üzletember lévén sikerült betömnie az ellenőr száját (és zsebét) a mindössze fél büntetésnyi összeggel. Utána vissza a kirendeltséghez, hogy kiderüljön, lejárt az adómentességi határidő, így 1500 eurónyi regisztrációs adóval fog többe fájni a kocsi. Hál’istennek az ipse értett a szóból és még egy 500-as fejében ugyan, de két héttel korábbi dátumra iktatta a Merci talonját. Ettől ugyan nem lett kevésbé bosszantó a dolog, de majdnem 1400 eurót csak sikerült megspórolni.

Erre muszáj volt inni egyet, pedig alig két hónapja csapták el a könyvét ugyancsak ittas vezetésért. Mondjuk, megbízható helyről volt amerikai hajtási is arra a variánsra, ha ismét megállítja a rendőr, de egy újabb szondázás esetén jó sokat kellett volna tejelnie, hogy ne legyen büntetőjogi cirkusz a dologból. Szerencsére a hazautat ezúttal megúszta különösebb incidensek nélkül.

Otthon kiégett fénycső várta (dobta is a szemetesbe azonnal, ejsze nem fog egy redvás elektromos hulladék miatt elszaladni a gyűjtőhelyig) és egy üzenet a roboton: az albérlője nyaggatta már megint azért a nyavalyás flotántért, pedig világosan megmondta a srácnak, hogy csakis akkor csinálja meg a papírokat a pénzügynél, ha a lakbér mellett az adót is hajlandó fizetni. Legszívesebben zuhant volna az ágyba, de hátra volt még a neheze: utolsó nap következett a könyvelési akták leadásához, és még nem tette be a sógor ausztriai sítúrájáról összegyűjtött benzinbonokat (annyival is kevesebb fizetnivaló jöjjön ki az állam felé a következő hónapra), no meg a félévi veszteséget is át kellett ügyeskedni az offshore cégre, hanem úszott volna a megpályázott uniós támogatás. Így kénytelen volt bekapcsolni a gépet – és káromkodni nagyokat, mert a kalóz szájtról letöltött Windows megint azzal kezdte, hogy lefagyott.

Éjfél után jutott oda, hogy – mintegy kikapcsolódásképpen – elolvassa a napi eseményeket az online hírportálon. Nem kis felháborodással nyugtázta a legújabb csíki botrányt: az Amnesty International tiltakozott a szeredai cigányok kényszer-kilakoltatása ellen, holott ilyesfajta népségnek a szennyvízülepítő közvetlen szomszédságában felhúzott fémbarakkoknál jobb helyet ki sem lehetett volna találni. Írt is egy dörgedelmes olvasói levelet azon becsületes, törvénytisztelő polgárok nevében, akik mélységesen elítélik, hogy a civilizált világ törvényeit semmibe vevő, tolvaj cigány társaságnak csak úgy ni pártját foghassák holmi nemzetközi segélyszervezetek.  

(Az írásban fellelhető apró-cseprő vétségek esetleges hasonlósága a fehér és székely mentalitás jellemző elemeivel kizárólag a szándékosság műve.)

Advertisements