A templomot, a templomot s a piacot

Posted on 2010. július 27. Szerző:

19


„Korábban a szabad piac mellett megvoltak a morális alapok, egy olyan magatartáskódex, amely a vallásos hitből eredeztethető. Ezen elveknek köszönhető, hogy a hentes nem adott romlott húst” – fejtette ki Orbán Viktor 2010-ben, a XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor záróelőadásán.

„Nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóindulata miatt számíthatunk arra, hogy nyugodtan vacsorázhatunk, hanem azért, mert ők a saját érdekeiket tartják szem előtt (…) Mindenki, aki saját tőkéjét használja, (…) általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani, és nem is tudja, mennyire mozdítja azt elő (…) Csak a saját nyereségét akarja növelni, és ebben is, mint sok más esetben, egy láthatatlan kéz vezeti őt egy olyan cél felé, amelyet ő nem is keresett (…) Azzal, hogy ő a saját érdekeit követi, gyakran a társadalomét eredményesebben mozdítja elő, mintha annak előmozdítása lett volna a valóságos célja” – fejtette ki Adam Smith 1776-ban, a (máig is a kapitalista közgazdaságtan alapművének tekintett) Nemzetek Gazdasága c. könyvében.

A két szemléletmód közötti markáns nézetkülönbség feloldásához – nagy szerencsénkre – világos és egyértelmű megoldás adódik: míg az utóbbi idézet (több, mint 200 éves) forrásánál joggal merülhet fel a korszerűtlenség, elavultság gyanúja, az előbbi friss, üde, alig néhány napos sziporka. Ráadásul nem is akárhonnan: egy kétharmados többség bizalmát élvező és

legitimitása legmagasabb platóján sütkérező

miniszterelnök életművéből. Így kétség sem férhet hozzá, melyik véleményt részesítjük előnyben. (Ellenkező esetben persze bajba kerülnénk: esélyünk se lenne dönteni, hacsak nem folyamodnánk, mintegy végső megoldásként, az elemi logika és a gondolkozás módszeréhez.)

Fentieket elvileg egyetlen bosszantó apróság árnyékolná be, nevezetesen: idézett orbánviktori gyöngyszem távolról sem az első kísérlet arra, hogy a piac lelketlen, önző mechanizmusának elméletébe érzelmet, erkölcsöt és egyéb emberközeli dolgokat leheljenek,

némi ideológiai körítéssel persze.

Mások is próbálkoztak már a dologgal, igaz, a miniszterelnök (nyilvánosság előtt legalábbis) aligha lehetne büszke ilyesfajta előfutárok szellemi örökségére. Bizonyos Marx és Engels urakról beszélünk, ők pedzették bő másfél századdal ezelőtt, hogy a gazdaság magatartáskódexe az osztályharc kell hogy legyen, míg egy másik, Vladimir Iljics Lenin nevezetű úriember a morális alapokat is lefektette: a termelés hatékonyságának és a dolgozó nép tiszta erkölcsének csakis a Párt vezető szerepe, a munkás-paraszt forradalmi lendület – no meg az ebből fakadó lelkesedés – lehet a záloga. Azért tegyük hozzá, hogy az igazán jelentős (fülke)forradalmi gondolat,

az osztályharc behelyettesítése vallásos hittel

mégis csak Orbán Viktor fejéből pattant ki. Le a kalappal! Igazi nagysándori kardsuhintás az elkurvult neoliberális világgazdaság minden képzelt és valódi mételyének kimetszésére, egyetlen mozdulatból!

Ne hagyjátok a templomot, a templomot s a piacot, parafrazálnám nagy klasszikusunkat, nem rejtve véka alá abbéli örömömet, hogy a magyar miniszterelnök ingyen és bérmentve, a majdani hazai gazdasági elit színe-java előtt tette közkinccsé a nagy ötletet. A gyakorlatba ültetés sikere ugyanis majdhogynem borítékolt: a piac(gazdaság) itt-ott még nyikorog ugyan, a vallásos hit felkent szolgái sem erőltetik meg magukat, ha adófizetésről esik szó (vö. morális alapok), de legalább templomban garantáltan nem szenvedünk hiányt.

Advertisements