Ismét: integráció versus asszimiláció!

Posted on 2010. szeptember 16. Szerző:

3


A Sarrazin-féle történetnek, melyről a múlt héten értekeztem, Magyarországon is gazdag sajtója van. S a kérdéskör elkerülhetetlenül a határon túli magyar kisebbségek problematikájával is összefüggésbe kerül.

A Népszavában Kasza László, a Szabad Európa Rádió egykori tudósítója úgy is véli, hogy

a kisebbségekről szóló német vitának van mondanivalója a mi számunkra is. Gondolok itt azokra a hibákra, mulasztásokra, amelyet a cigányok integrálása terén a politika és a társadalom elkövetett. A másik oldalon az anyaországiak nagy része és a politika ellene van a határon túli magyar kisebbségek integrációjának a többségi társadalomba. A most hozott állampolgársági törvény is azt a nacionalista mentalitást növeli mindkét oldalon, amely térségünk rákfenéje évszázadok óta.

A szerző – a magyarországi bal-liberális ideológia kérdéskörben elfoglalt immár tradicionális álláspontjához híven –

az asszimilációt ismét összemossa az integrációval.

Pedig annak, hogy a nyugat európai nyilvánosságban az asszimiláció fogalmát az integráció fogalmával cserélték fel, oka van. Az asszimiláció, mely a kisebbségi polgár nyelvétől, kultúrájától esetleg vallásától való megfosztását jelenti, ma már a nyugati politikai gondolkodás számára sem fogadható el kritikátlanul. Az egyént az állam nem foszthatja meg identitásától, a beilleszkedésnek, azaz az integrációnak nem asszimilációt, hanem a többségi társadalom nyelvének, értékrendjének ismeretét és elfogadását feltételezi.

Saját nyelvének, kultúrájának, értékrendjének fenntartása mellett.

Saját nyelvemet és kultúrámat azonban csak közösségben őrizhetem meg. Következésként az integráció csakis valamifajta közösségi beilleszkedést jelenthet. A mindig individuális asszimilációval ellentétben.
Márpedig a határon túli magyar kisebbségek kezdettől a közösségi (azaz kollektív jogokra alapozott) integráció hívei voltak. S ez a közösségi integráció a határon túli magyar közösségek mindenikében jelentős mértékben megvalósult. Az RMDSZ politikusai ugyanolyan vagy csaknem ugyanolyan szinten beszélik a román nyelvet, mint a magyarországi mára már teljes mértékben asszimilált közösségek képviselői. Kisebbségi pártalakulataik képviseletében nem csak államaik politikai közösségének integráns részesei, de az egymást követő kormánykoalíciók tagjai is. A különbség csupán az, hogy a magyarországi kisebbségek képviselőivel ellentétben ők anyanyelvüket is hibátlanul beszélik.

Azaz kétnyelvűek.

A romániai, a szlovákiai, a szerbiai magyarság autonóm politikai közösségként illeszkedik a román, a szlovák, a szerb politikai közösségbe, azaz az államba is.
A román, a szlovák, a szerb hatalom, bár kezdettől asszimilálni szeretett volna bennünket, soha nem hivatkozott az asszimilációra. (ami persze érthető, hiszen azzal a magyar állam korábbi asszimilációs törekvéseit is legitimálhatta volna.) Sőt, akkor is tagadta, hogy ilyen szándékai lennének, amikor megpróbált leplezetlenül asszimilálni bennünket. Az asszimilációra paradox módon a magyarországi bal-liberális értelmiség próbált és lám próbál

explicite rávenni bennünket.

Mellesleg az állampolgársági törvény a legkisebb mértékben sem akadálya a romániai (és nem a román!) politikai és kulturális közösségbe való integrációnak. A két dolog nem zárja ki egymást. Az, hogy kulturális, sőt – bizonyos értelemben – politikai vonatkozásban is kötődöm Magyarországhoz, egyáltalán nem zárja ki, hogy Romániához, mint hazámhoz kötődjek. Számomra a német nyelvű és kultúrájú országok, sőt Olaszország is erős kulturális és bizonyos értelemben politikai vonzóerőt jelentenek számomra. Ezek a rokonszenvek azonban

nem csökkentik, hanem még fokozzák is

Romániához (s azon belül főként Erdélyhez) való vonzódásomat. Bármennyire jól érzem is magam ezekben az államokban, mindig örömmel térek haza. S természetesen az Európai Unió egyéb tagállamaihoz vagy az angol nyelvterület államaihoz is erőteljesebb szálakkal kötődőm, mint Ázsiához, vagy Dél-Amerikához.
Nem az gondolkodik nemzeti gyűlölködésben, aki a többségtől eltérő nemzeti közösségek harmonikus, kölcsönös kétnyelvűségre alapozott együttélését, az eltérő kulturális közösségek egyazon államba való integrációját igényli, hanem az, aki ezt elutasítja, aki a Magyarországhoz és Romániához való kötődéseket inkompatibilis érzületek gyanánt állítja be. Mellesleg az integráció nem csupán a kisebbségek,

de a többségek kötelessége is.

A román kulturális közösség tagjainak is integrálódniuk kell (de legalábbis kéne!), abba a természeténél fogva többnyelvű és kultúrájú államba, melyben a romántól eltérő közösségek is élnek.
Kasza László álláspontja sajnos azoknak a szélsőjobboldaliaknak az akcióit legitimálja, akik most a Bécsi Döntés (román terminológiával a Bécsi Diktátum) évfordulóján Horthy Miklós fehérlovas kolozsvári bevonulását ünneplik. Hiszen, ha az integráció asszimilációt jelent, akkor nincs más választásunk, mint hogy mi próbáljuk bármely eszközzel asszimilálni a románokat. Ha kell, akár Hitler Adolf-szerű tömeggyilkosok segítségével is. Ez a fajta mentalitás térségünk valódi rákfenéje és nem az asszimiláció elutasítása!
A Kasza Lászlóéhoz hasonlatos vélekedésekkel a háta mögött egy romániai magyar liberális (mi szabadelvűeknek nevezzük magunkat) kilátástalan helyzetbe kerül. Integráció címszó alatt azt az asszimilációt kéne támogatnia, melyet nem csak a romániai magyar közösség utasít el belső meggyőződéssel, hanem (annak a hátsó gondolatnak a kíséretében, hogy az idő amúgy is az ő vélt „érdekeik” érvényesülését segíti majd)

ma már a román értelmiség sem szorgalmaz.

Különös, hogy egy Kasza Lászlóhoz mérhető kaliberű értelmiségi a 21. század elején is képtelen felfogni, hogy a homogén (azaz egynyelvű és egykultúrájú) nemzetállam ideájának befellegzett. A jövő állama többnemzetiségű lesz, mert csakis az lehet. Csupán ez – a különböző nyelvek és kultúrák harmonikus együttélését és kölcsönös megbecsülését garantáló, az Európai Unióval analóg szerkezetű – állampolgári nemzet háríthatja el, a kultúrák és civilizációk pusztító összecsapásának még mindig virulens veszélyét is.

Advertisements