Alkotmányosan áldozunk most előttetek

Posted on 2010. október 18. Szerző:

19


Dúl a vita, hogy szükséges-e kereszténységre és Istenre utalni a Magyar Köztársaság felfrissülésre váró alkotmányának preambulumában. Támogatói szerint a kereszténység – mint a magyar történelem és kultúra szerves része – nem hiányozhat az alaptörvényből, míg ellenzői vallási illetve világnézeti diszkriminációt valamint az állam és az egyház elkülönítésének sérülését látják az ötletben.

 

És oly nehéz a választás! Pont, mint az István, a Király-ban.

Pedig szemünk előtt a megoldás. Csak fel kell lapozni a rockopera szövegkönyvét. Azaz, ha már a gyökerekre hivatkozunk, ássunk le olyan mélyre, amilyenre csak lehet. Nem tekinthetjük mindössze ezerévesnek a magyar történelmet, amikor egyes környező népek kétezer évvel büszkélkednek! Igenis, István előtt is volt kultúra és történelem.

Igaz, pogány.

De van elegendő antropológiai bizonyítékunk arra, hogy a magyar néplélek – lényegét tekintve – kevésbé lenne pogány, mint keresztény?  

Fölösleges szaporítani a szót. Első szakasz, első paragrafus:

Kegyes Földanya, kegyes Napapa, kegyes Holdanya, kegyes Vízanya, kegyes Ősapák, kegyes Ősanyák, kegyes Istenek, kegyes Szellemek, áldozunk most előttetek, tiszteljük az ősi rendet, hallgassátok könyörgésünk, vigyázzátok nemzetségünk!

És még azt se mondhatjuk, hogy ne lenne megfelelőképpen frappáns és költői.

A második paragrafus témája pedig Őseink Véres Kardja lehetne (vö. Szent Korona). De ez már egy jövő bejegyzés zenéje.

 

Advertisements