Bírák és nackók találkozása a végtelen (hülyeség)ben

Posted on 2010. november 17. Szerző:

11


Villámhír: ismét bíróságon támadták meg az aranyosgyéresi háromnyelvű helységnévtábla felállításáról szóló tanácsi határozatot. Megint „csak” a primitív nacionalizmus tombolásáról lenne szó? Szerintünk sokkal súlyosabbról.

 

Másik hír, mely román–magyar balhékra kiélezett figyelmünk számára nem is annyira izgalmas, de hatásaiban lényegesen aggasztóbb. A Harvard Egyetem Program on Education Policy and Governance & Education Next keretében készült felméréséből kiderül, hogy a román felsőoktatási rendszerben tanuló hallgatók mindössze 0,9 – azaz kilenc tized – százaléka rendelkezik többé-kevésbé fejlettnek mondható matematikai készségekkel. A tajvani 28, finnországi 20 – sőt, az Egyesült Államok-beli 6 százalékkal ellentétben, mely utóbbit a szerzőhármas

elrettentő példaként emleget.

Magyarra fordítva: biológusok, filológusok, pszichológusok, szociológusok, politológusok, filozófusok mindent elsöprő hada végzi el az egyetemet – akár munkába is áll vagy urambocsá’ doktorira adja a fejét – oly módon, hogy a friss ún. szakemberek matematikai ismeretei az analfabetizmus határát súrolják. És ne gondoljon itt most senki integrál- vagy differenciálszámításra. A matematikai készség elsősorban azt jelenti, hogy az illető képes axiómákon, tételeken és ezek következetes levezetésein alapuló, koherens logikai rendszerben gondolkozni. Függetlenül attól, milyen szakterületen tevékenykedik.

Például jogász. Ügyész. Vagy bíró.

Ennek fényében vissza is kanyarodhatunk eredeti témánkhoz. Meggyőződésem szerint létezik a szakmai inkompetenciának olyan foka, melyet már nem lehet – megjátszott vagy valós – rosszindulat mögé bújtatni. Mert az illetékes bíró a közigazgatási törvény azon passzusából, hogy 20 százalékos lakossági arány felett kötelező a kisebbség nyelvén is feltüntetni a helység nevét, csakis akkor merné levonni azt a bődületes következtetést, hogy ugyanez 20 százalék alatt viszont törvénytelen (matematikailag megfogalmazva: amennyiben p állítás implikálja q-t, úgy p negáltja is implikálná q negáltját), ha pontosan tudja: a koherens logikai szisztémában gondolkozás képessége nemcsak az ő agyából hiányzik, hanem alapvetően

a teljes igazságszolgáltatási rendszerből.

Ellenkező esetben tudniillik figyelmeztetés nélkül, helyben kilőnék. Ahogy azzal a sebésszel sem állnak le vitatkozni, aki súlyos műtét közben ráolvasással próbálja elállítani a vérzést. Még akkor se, ha pont egy irredenta bozgor fekszik a műtőasztalon…

De szó sincs ilyesmiről. Az eset feljebbviteli bíróságra fog kerülni, ahol még hosszú hónapokig fogják reszelni az ügyet. A törvénykezési ágban megszokott hatalmas fizetéssekkel honorálva a magasrangú állami tisztviselők elemi matematikai logikai ismereteinek teljes hiányát.

Az egyetemek pedig tovább onthatják tonnaszámra a nagymellényű, de minden rigurózus gondolkozási készség híján levő jogtudorokat, akik még a kompetencia látszatára sem képesek adni, ha a földbuta nacionalistákkal szemben meg kell védeni a szakmai mundér becsületét. Erre aztán van pénzünk dögivel.

Utóbbiakat ugyanis nem azért fizetik, hogy logikusan gondolkozzanak. Előbbieket viszont annál inkább. Jobb helyeken legalábbis.

UPDATE:
Az írás anyagába sajnálatos félreértés csúszott: az idézett felmérés nem az egyetemistákra, hanem a középiskolás tanulókra vonatkozott – az angol ‘student’ kifejezés jelenthet mind középiskolai diákot, mind egyetemi hallgatót.
A mondanivaló ettől természetesen még érvényes marad. Nem beszélve arról, hogy – ha más mérési értékekkel is ugyan, de –  a katasztrofális eredmény majdhogynem borítékolható lenne egy esetleges egyetemistákat érintő felmérés esetén is.

A tárgyi tévedésért elnézést kérünk!

Advertisements