Legyen Európa a magyaroké!

Posted on 2011. január 04. Szerző:

0


Az Európai Unió elnöki tisztsége – eddig legalábbis – messze nem arról szólt, hogy a soros elnök EU-tagállam lenne fél évig „az EU »királya«, »kormánya« vagy bármiféle valódi vezetője” (Véleményvezér), hanem elsősorban ügyvezetői, moderátori illetve összehangoló szerepkört jelentett. De az elnökségváltozás szele bizonyára elemi erővel fogja elsöpörni ezt a forradalmiatlanul lagymatag felfogást.

Lássuk csak.

A sors játéka, hogy ez idő alatt újra egy fennhatóság alá kerül minden Európában élő magyar, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még ha fél esztendőre is, egyesülhet nemzetünk

– üzente hallgatóinak „magyar éjfélkor” Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke.

Távol álljon tőlünk, hogy valamiféle függőséget feltételezzünk az államelnöki illetve miniszterelnöki hivatal között, de ha tiszta véletlenül a miniszterelnök is osztja Schmitt Pál elnök úr elképzeléseit, akkor január hatodikától, a magyar EU-elnökség nulladik napjától arrafelé valóban radikális szemléletváltásnak nézhetünk elébe.
Nehogy kisebbségi/nemzetiségi jogokat illető áttörésre gondoljon a kedves olvasó – ezen fogalmakra nincs is találat a magyar EU-elnökség honlapján. Az elnöki köszöntő idézett passzusa jóval látványosabb fordulatra enged következtetni: könnyen arra ébredhetünk, hogy

Európa magyar fennhatóság alá kerül

a soros elnökség elkövetkező fél évének erejéig. És Európán itt Európa értendő, nem csupán az Unió. Másképp ugyanis elég nehezen értelmezhető, miképp kerülhet – a sors játékaként – pont az EU-elnökség idejére egy fennhatóság alá minden Európában élő magyar.

Bár nem óhajtunk revizionista elképzelések után kutatni a köztársasági elnök úr tudatalattijában, mindenképp figyelemre méltó az is, hogy a nemzet – egy fennhatóság alá kerülés folytán bekövetkezett – szellemi egyesülés a köszöntőbeszéd szerint csupán fél évig fog tartani.
Nesze neked, egyszerűsített honosítás! A fentiek szerint immár nem is annyira gyógyír a magyar állampolgárság: egy (és lehetőleg magyar) fennhatóság alá kell tartoznia minden nemzettársunknak, hogy tényleg egyesülhessen szellemében a nemzet. Legyen akár egész Európa a magyaroké – fél évre bár, ha másképp nem megy a dolog.

Ó, azok a régi szép ezerkilencszáztizenvalahányas évek!

Félre a tréfával. Ahogy a Himnusz első két sorának pontatlan, ráadásul két durva helyesírási hibával tarkított idézése („Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel!”) nem tekintendő nemzetgyalázásnak, úgy ebből az ártatlan bakiból sem illik messzemenő következtetéseket levonni az elnök úr Európára és a magyarságra vonatkozó (nem feltétlenül eurokonform) elképzeléseiről. Fogadjuk el, hogy ilyen és ekkora Határokon Átívelő Újévi Köszöntőre képesek odaát, s kívánjunk mi is boldog új esztendőt minden magyarok Pali bácsija számára.

Reklámok