Mindenki önmagából indul ki

Posted on 2011. január 26. Szerző:

2


Normálisan még azt hihetné az ember, hogy – nemzetről, nemzeti érzésről beszélvén – a humor, az irónia gyógyírként szolgál a nacionalizmus túlkapásaira.

Nem így van ám a rommagyar univerzum bizonyos szegeleteiben, ahol még ezen stilisztikai eszközökre épített írásokból is az előítélet, a kettős mérce sugárzik. Na meg, hogy miként tudjuk saját korlátoltságunkat, szűklátókörűségünket, nemzeti frusztrációinkat rávetíteni arra a (többségi) népcsoportra, melyet mondhatni definíció szerint nem kedvelünk.

Túlságosan is rendhagyó Dacia Duster-reklám

járta be az online világot, melyben – visszafogottnak nem mondható módon – a népszerűbb (és Romániára illetve a románságra nézve egyáltalán nem hízelgő) balkán-sztereotípiák jó részét felvonultatták, kifejezetten vicces, de helyenként feliratozást is alig tűrő nyelvezetű és stílusú párbeszéd kíséretében:

Nos, a Hargita Népe Online szerkesztője úgy döntött, lecsapja a magasnak tűnő labdát. Bombasztikus címmel (Megkarcolt nemzeti büszkeség) s még bombasztikusabb indítással („Hájderménkű, most aztán tényleg sáncba csúszott az ország. […] Egyéb baj van: röhögnek rajtunk Európában) nagy lendületet vett, hogy a szokatlan reklámfogás kapcsán istenesen ráhúzza román testvérnemzetünkre a vizes lepedőt.

Csakhogy – miközben a szerző kajánul élvezkedik azon, mennyire nem tudnak elviselni a „románok” egy ilyen „sunyi tökönrúgást” – valójában hamar kiderül, hogy a többé-kevésbé illetékesek „a turisztikai minisztérium szóvivőjétől Alfred Bulai szociológuson, a Kormánystratégia-hatóság volt vezetőjén át a Román Kulturális Intézetet igazgató Horia-Roman Patapievici-ig […]

meglehetősen helyén kezelték a dolgot,

jobbára azt mondták, ez egy vicc, ami miatt fölösleges hűhót csapni.” Egyszóval a kissé meredek általánosítást – „a reklám kiverte itthon az összes biztosítékot” – kiprovokáló társaság tulajdonképpen nem más, mint a videomegosztó portálon és a videót linkelő blogokon kommentelő népség. Pontosabban annak is csak az agykárosultabb része, mert egyesek még ott is „a készítők humorát istenítik”. És hülye radikálisokkal (lásd gyökerek) aztán tényleg világhálót lehet rekeszteni! Ugyanezzel a lendülettel szerzőnk akár mértéktartónak számító jobboldali anyaországi portálokról is érdekes konzekvenciákat vonhatna le, ha csupán a törzskommentelők stílusára és színvonalára hagyatkozna.

Hmm… Nem Volvo, hanem Volga, és nem osztogatták, hanem fosztogatták?

Kérdés, hogy mi vezette erre a nem nagyon jóindulatú és nem kicsit félrecsúszott következtetésre a cikk szerzőjét, miután maga kínálta ezüsttálcán a cáfolatokat (melyekhez, ha ennyi szép példa után még kedvünk lenne kutakodni a neten, a gyártó cég elégedett reakcióját is odasorolhatnánk).

Bizonyára nem túl úriemberhez méltó, hogy a „mindenki önmagából indul ki” mentén keressük a megoldást. De tényleg kíváncsi lennék: a – hazafias ügyeinket tekintve legalábbis – alapvetően humortalan, szív- és gyomorbajos erdélyi magyar közösségünk vajon hogyan fogadna egy hasonló, poénnak álcázott belegázolást magyar nemzeti lelkületünkbe? Jól tudjuk persze, mennyire költői a kérdés, hiszen nálunkfelé „ilyesmivel” nem lehet viccelni. Magyarán, nemcsak a forrófejű szájbergyerekek, de bizonyára kisebbségünk minden gerincesebb szószólója is heves tiltakozásuknak adnának hangot az erdélyi magyarságot ért durva támadást illetően.

Lehet, hogy – akármennyire is nehéz beismerni – az általunk hagyományosan és következetesen székrekedésesnek vélt román elit

épp most készül leiskolázni minket önirónia tekintetében?

Lehet bizony. Pont az a románság, mely számára – a cikkíró szerint – akkora nemzeti tragédia, hogy „röhögnek rajtuk Európában”, több ízben szembesülhetett már határozott öniróniát és sztereotipikusan rossz tulajdonságainak karikírozását célzó reklámkampánnyal. Elegendő az Unirea konyak „Unde-s mulți, puterea crește”

sorozatára, illetve a ROM rumos csoki szatirikus

vagy álnacionalista blöfftől sem ódzkodó

promóciójára gondolnunk. És a kreatívok köszönik szépen, jól megvannak, még mindig nem szakadt rájuk az ég!

Érdeklődéssel várom hasonló, de magyar vonatkozású szpotok megjelenését határon innen és túl (habár a forradalmi hevülettől fűtött anyaországi „vezérkarról”, mely újabban konstruktív kritikát sem képes lenyelni, nemhogy viccelődést vagy urambocsá’ gúnyolódást, jobb, ha nem is beszélünk).

Ja, hogy nekünk nincsenek sztereotipikusan rossz tulajdonságaink.

Ez bizonyára így van. De ha mégsem, talán megszívlelendő, hogy nem a zászlólengetés, nem a megmaradás szajkózása s még csak nem is az ötgyerekes családmodell a záloga egy népcsoport túlélésének. Sokkal inkább az a képesség, hogy időnként kívülről, kritikusan tudja szemlélni önmagát. Maró gúnnyal akár, ha másképp nem elég hatásos…

Advertisements