Mátyás, állatorvosi lován

Posted on 2011. május 30. Szerző:

12


A Mátyás-szoborcsoport akár mementóként is szolgálhat, ha Kolozsvár együttélő nemzetiségeinek kollektív elmebajára utaló tünetekről van szó. Mi másként nevezhető ugyanis, ha egyébként külön-külön teljesen normálisnak látszó emberek, családapák és -anyák teljes évszázadon keresztül azt a nagynemzeti társasjátékot játsszák a szobor árnyékában, hogy kié itt a tér.


Önmagában a szobor, mint kompozíció már felavatása pillanatától büszkén hirdette a magyar szupremációt – a kor divatja szerint. (Aki esetleg kételkedne a szobrászművész ezen – nem is annyira hátsó – szándékában, csak vessen egy pillantást a vazallusok testbeszédére illetve nézzen utána személyazonosságuknak.) Az időközben hatalomra került és a harmincas évekre számbelileg is megerősödött románság nem feltétlenül úriemberekhez méltó, de

annál szellemesebb replikával

csavart a dolgon: olyan táblát szegeztek fel a talapzatra, mely éppen hogy a nagy király románokkal szemben elszenvedett vereségét „dicsőíti”. Ami magától értődően azonnal lekerült, mihelyt Horthy bevonult és ismét fordultak egyet az erőviszonyok.

A történet folytatása már mindenki számára ismerős. Kolozsvár egykori ultranacionalista polgármestere újra felerőlteti a táblát, mely viszont a szobor restaurációja után valahogy elfelejtődik visszaszerelődni.

Természetesen nem nyilvános vitának következményeképpen.

Még csak hivatalos kommunikáció sem folyt arról, hogy egyáltalán rossz-e a tábla, miért rossz a tábla, sért-e valakit, és mi is a helyzet az egész szobor-üggyel. Csak úgy sutyiban, ahogy általában, a szobor története folyamán történtek a dolgok.

És csodák csodája, ki gondolta volna, alig egy hete ismét ott a tábla. Visszatették! Na, vajon hogy? Hát sutyiban, ráadásul nehezebben támadható kontextusban és ravaszabb formában, mint azelőtt.

Mi tudjuk, mert magyarok vagyunk. A románok is tudják, mert ők románok. De az idelátogató turista most igencsak vakargathatja a fejét: akkor végül mi is a meccs állása?

A magyaroké itt a tér, VAGY a románoké?

És ez még csak a színtiszta elmebaj, a szövődmények tünetegyüttese ezután következik. Hallám, mi is áll a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum közleményében:

A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) kolozsvári szervezete megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a Kolozsvári Napok eseményén, az esti koncert alatt az emberek kilátó állványként és a gyerekek játszótérnek használják a Mátyás király szoborcsoportot. Szomorúan szembesültünk azzal, hogy a rendezvény szervezői nem tartják tiszteletben a város emlékművét és szemet hunytak a szobor gyalázásra, amely nemrég lett felújítva. Csak mellékesen kívánjuk megemlíteni, hogy a szobor csoport mellett a város lakói a Iorga Idézetet tartalmazó táblát sem kímélték.

Naná, hogy a „szoborgyalázók” – a koncert befogadásának illetve az önfeledt játszadozásnak hevében – semmi máson nem törhették a fejüket, minthogy miképp gyalázhatják meg minél jobban a szobrot (értsd: magyarságunk szimbólumát). Puff neki. Nemhogy az emberek, de most már

a játszadozó gyerekek sem átallnak megalázni minket magyar mivoltunkban!

És a neveletlen fajzatja – csak úgy mellékesen megemlítve, ugyebár – még a Iorga-idézetet tartalmazó táblát (értsd: románságuk szimbólumát) sem kímélte! Persze a tábla négyzetcentiméterei eltörpülnek a szobor köbméterei mellett, így a magyarságot ért sérelem még mindig aránytalanul nagyobb a románokénál…

Szívbaj és székrekedés, az elmebajt súlyosbítandó? Ejha, szobor-Mátyásunk Rex néven elhíresült lova igazi állatorvosi lóként funkcionál!

Advertisements