Mélykonzervatívok, várunk!

Posted on 2011. július 26. Szerző:

5


A történelem nem létezik. A történelem csupán egy pillanatnyi virtuális kép, amelyet az agyunk gyárt le számunkra, felhasználva a megörökölt információkat és azok utólagos értelmezését. A jövő sem létezik. Az is a képzeletünk terméke, és ugyancsak a ma rendelkezésre álló infókból áll össze. Egyetlen dolog létezik csak: a jelen. Ebben kell élni.

Aki megpróbála múltban élni, a konzervatívok nagyobb része, a mélykonzervatív, az elszakad a jelentől, elveszíti az alkalmazkodóképességét. Vesztese lesz a jelennek, a jelen versenyeinek. Frusztrációjában pedig megpróbálja a jelent múlttá varázsolni. Vagyis olyanná amelyben ő jól mozog, amelyben érvényesülni tud. Vagy legalábbis azt hiszi, hogy tud. A konzervativizmus valójában egy alkalmazkodni, a mai viszonyok között érvényesülni képtelen réteg ideológiája, aki önzőségében nem ő maga tenné meg azt a szívességet, hogy haladjon a korral, hanem a társadalmat kívánja a maga lemaradtságára alkalmazni. Mindezt abból a teljesen logikus megfontolásból, hogy neki jó legyen. Nem véletlen, hogy a mélykonzervatívok szinte kivétel nélkül olyan társadalmi rétegekből kerülnek ki, amelyek egy idealizált, 1945 előtti múltban státusból fakadó különböző előjogaik, vagy legalábbis előnyeik voltak. A jobboldali ideológia általában a családfában van kódolva.

A jelen helyett a múltban élők (vagy inkább élni próbálók) – legyenek azok konzervatívok, mélykonzervatívok, vagy akár neonácik – közös vonása a progresszió elutasítása. Egyszerű önző okok miatt ez is: a progresszióval nemcsak (a néha még létező előjogait, pl. egyházi) veszíti el, hanem azt a kaszt-státusból járó tiszteletet is, amelyért nem kell megdolgozni, hisz rangból adódik. Mások a progresszió által szertefoszlani látják azon álmukat, hogy egyszer, mihamarabb ők is az idealizált múltjuk idealizált elitjének tagjai lehet (pl. mindenféle lovagrend-giccseket vagy gárdákat működtető szélsőjobbosok). Emelett természetesen a progresszió éppen ellentétes irányba viszi a dolgokat, így a jelenhez alkalmazkodni egyébként sem tudó egyén még nagyobb bajba kerül egy gyorsan átalakuló környezetben. Tehát a jövőképe is romlik, néha paranoiássá vállik.

A mélykonzervatív gondolataiban a közelebbi vagy távolabbi – nem létező – történelemben él. Egy fiktív, virtuális világot képzel el magának: Nagymagyarországot, magyar Kolozsvárt, egyházak és úrak által vezetett régi erkölcsös társadalmat. Mivel ez a világ nyílván csak egy agysejtek által gyártott mátrix, ami csak nyomaiban található meg a valóságban, annak hiánya, az iránta táplált folytonos vágyakozás, és a visszahozásának a sikertelensége egy folytonos frusztrációkkal teli életet eredményez. A mélykonzervatív nem tud boldog lenni, a jelent szidja, a jövőt még feketébben látja. Mindenben a társadalom hanyatlását látja, egy elképzelt múltbéli aranykorhoz képest. Majd megpróbál a saját vesztes világába másokat is belehúzni. A (z ő kasztja számára előnyős) dicsőséges múltról beszél, figyelmen kívül hagyva, hogy az a múlt a nagy többségnek sokkal rosszabb volt a mint a jelen.

Tevékenységével a jelen problémái megoldásainak, a további társadalmi kiegyenlítéseknek, a még létező vagy folyton egyébb vonalakon kialakuló kaszt-rendszerek leépítésének a fékévé válik. Folytonos negatívizmusával, a jelen amúgy is gondokkal terhelt közhangulatát mérgezi.

Valójában a munkája szinte teljesen hasztalan. A múltat soha nem lehet visszahozni, hisz az nem létezik. Rá lehet erőszakolni a társadalomra múltból ihletett veszélyes magasztos giccseket (lásd nácizmus), de azok sem hozzák vissza a múltat, legfeljebb jó sok embernek szenvedést vagy halált okoznak néhány hónapig, évig amíg az örületet a tömeg megtűri. Mindazoknak hoz szenvedést, aki tudják, hogy a történelemnek a tankönyvekben a helye, nem a parlamentben.

A mélykonzervatív élete nehéz, hisz az egy folytonos harc a való világgal, amely idővel elkerülhetetlenül felérleli, kiégeti az embert. Kudarcok sorozata. Kivéve persze, ha időben kiszáll a jelen-ellenességből és nekiáll a mai való világban érvényesülni (vannak ritka példák).

Hajrá mélykonzervatívok, hiszünk bennetek! Várunk titeket is 2011-be. Jut hely nektek is. Nem is olyan rossz a jelenben. Van itt minden ami az életet szebbé teszi. Most lehet igazán érvényesülni, ha dolgozik az ember, és alkalmazkodik a fejlődő, alakuló környezethez. Na meg ott van az a fene jó szabadosság és lazaság is. De jó a jelenben élni, a jelennek örülni, annak minden előnyét élvezni! Ha tudnátok…

Advertisements