Genetikusan alattvalók

Posted on 2011. szeptember 15. Szerző:

5


A magyar valóban „genetikusan alattvaló”. Amúgy genetikusan ostoba és genetikusan birkaszellemű is. Mentségünkre szolgálhat, hogy ez nagyjából a földkerekség minden nemzetére igaz.


„Az Amerikai Népszavához című publicisztikámban szereplő mondatot: »A magyar genetikusan alattvaló« – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs.” – nyilatkozta, mintegy bocsánatkérésként Kertész Ákos az Amerikai Népszavához címzett helyreigazításában.

Lám-lám, milyen hamar leesett a Kossuth-díjas írónak, mekkora ostobaságot követett el. Ugyanis nem csak a magyarországi jobboldal robbant – melynél ilyen esetekben mondhatni borítékolt reakciónak számít a sértődött felháborodás –, de még a baloldali sajtó fajsúlyosabb felében is jókora elképedést váltott ki Kertész pamfletje. És el kell ismernünk, hogy ilyesmit nyilatkozni valóban nem ildomos. A genetikázás ráadásul pont a – főleg liberális körökben annyit szajkózott – politikai korrektség jegyében nem tekinthető úriemberi gesztusnak.

Pedig – az inkriminált mondatot illetően legalábbis – igazán kár volt megdöbbenni vagy akár felkapni a vizet.

Helyesen ilyen mondat sajnos van.

Magyarán: a magyar valóban „genetikusan alattvaló”. Amúgy genetikusan ostoba és genetikusan birkaszellemű is, ami még sajnálatosabb. Mentségünkre (bár korántsem megnyugvásunkra) szolgálhat, hogy ez úgy általában az emberi fajra, azaz

nagyjából a földkerekség minden nemzetére igaz.

Mivelhogy nem óhajtunk közhelyszerű fejtegetésekbe bonyolódni, ez utóbbi alátámasztását az olvasóra bízzuk: javasolnánk a demagógia és populizmus, ingyenebédbe–ingyensörbe vetett töretlen hit, túlköltekezés és gazdasági válság, nacionalizmus és xenofóbia témák mentén keresgélni – ezúttal mellőzvén mindennemű faji, nemzeti és kulturális megkülönböztetést. Valamint elgondolkozni azon, hogy a civilizációk összecsapásának csúfolt valami, melybe szarvasmarhacsordát megszégyenítve hergelhető bele csaknem akármelyik nép, valóban a nemzetek illetve a kultúrkör megmaradásának nemes eszméjéért vívott harc jegyében zajlik-e.

Vagy inkább csak ürügy.

Mondvacsinált indok saját múlt-, és jelenbeli felelőtlen hülyeségeinkkel – és ezek következményeivel – való szembenézésünk elodázására, végveszélybe került bolygónk (és vele együtt fajtánk) utolsó óráiban.

Kérdés persze, hogy mennyire etikus mindezeket pont a kicsi, jelentéktelen magyar nemzeten elverni. Bizonyára nem az. De ettől – a felsoroltak tükrében – akár még mélyen hallgathatnánk is, vagy legalább eltekinthetnénk a színpadias felháborodástól.

Kertész Ákossal szemben ennyi erkölcsi fölény „még nekünk is jár”!

Reklámok