Székely Nemzeti Tanácstalanság

Posted on 2011. november 27. Szerző:

0


A sajtó szerint a nemrég lezajlott Székely Nemzeti Tanács összeröffenés fő vitapontja az volt, hogy a székelyek valójában nem magyarok, és nem kellett volna magukat magyarnak nyilatkozzák a elmúlt népszámláláson. Gyergyószék Székely Tanácsa által a november 18-i SZNT sepsiszentgyörgyi ülésre benyújtott dokumentum szerint „a három magyar politikai szervezet – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) –, az SZNT elnöke és az egyházak összefogásával szervezett propaganda, amely a székelyeket identitásuk megtagadására biztatta hazugságokon alapult”. Szerintük azzal, hogy a székelyek nem vállalták identitásukat, eltűntek a statisztikákból, ezzel megszűnt az önrendelkezési törekvéseik jogalapja, az autonómiaigény a kisebbségi jogok kategóriájába kerül.

Hát ez a legégetőbb gondja a székelyeknek, hogy magyarok vagy sem?

Ez a fajta „székely szarta a magyart” gőg az amely röhejessé teszi az SZNT tevékenységét. A székely nép, mint modern nemzet amely élhetne a saját önrendelkezési jogával, nem létezik. Sosem létezett. Nincs és valószínűleg soha nem létezett székely nyelv, Székelyföld kulturális, néprajzi, irodalmi öröksége pedig tökéletesen beintegrálódik a magyar kultúrtérbe. Az SZNT nemzetépítő diskurzusa borzasztóan jól beletalálna a XIX. század elejébe, de XXI. elején minimum vicces.

Ma Európában nem a nemzetek építése a trend,

hanem éppen ellenkezőleg a nemzet leépítése, a XIX. század háborúkat gerjesztő nacionalizmusainak a visszaszorítása, a kontinens nemzetek fölötti újraegyesítése. Amit az SZNT próbál kikalapálni – bármiféle valós kulturális, történelmi, nyelvi háttér nélkül – az teljesen anakronisztikus egy olyan közegbe ahol a nemzetállamok és az etnikai nemzetek eltűnőben vannak.

Az önrendelkezés jogra való hivatkozás pedig borzasztóan problematikus. Ez a jog elsősorban az ENSZ égisze alatt 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából eredeztethető, melynek első cikke kimondja, hogy „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.” A probléma ott kezdődik, hogy máig nincs egységesen elfogadott definíció a „nép” kifejezésre. A nemzetközi szokásjogot megfigyelve arra a következtetésre juthatunk, hogy ezt a jogot elsősorban gyarmati sorban tartott állam ok függetlenedésére vagy felbomló szövetségi államok egységeinek a függetlenedésére értették, és nagyon kivételes esetékben kisebbségekre. A másik hatalmas gond ezzel a hivatkozással az kommunikációs jellegű, hisz „önrendelkezés” a nemzetközileg használt, ismert értelemben elsősorban függetlenedést jelent.

Ugye akkor az SZNT nem függetlenséget akar Székelyföldnek?

Persze tudjuk, hogy valójában, szívűk mélyén ezt akarják, sőt egy független Erdély sem lenne rossz. Persze ezt nem mondhatják ki, és akkor becsomagolták ebbe a bármit és semmit sem jelentő „önrendelkezési jogba”.

(fotó: Kató Alpár)

Aztán nem maradhatnak el egyetlen gyűlésről sem az irredenta történelmi előadások.  Miért kell egy autonomista gyűlést már megint 1918-al kezdeni? Nem maradhat el a szélsőjobb sem, a gyűlés kapóra jött egy szokásos Jobbikos erdélyi magyarmatosító kiruccanásra, egy jobbik képviselő megkapta azt a dicsőséget, hogy pesti megmentőként  a pártja honlapján díszeleghet „Székelyföld nem Románia” grafitti mellett. Az eddig is tiszta volt, hogy az

SZNT tulajdonképpen az MPP civil oldala,

mondhatnánk akár szakosztálya, hisz a személyi átfedések olyan mértékűek, hogy már nem lehet eldönteni, hogy ilyenkor MPP vagy SZNT találkozóról van éppen szó. Azt azonban nem értem, hogy miért jó újra és újra lejárattatni a Székelyföld területi autonómiájának ügyét szélsőjobboldali revizionista üzenetekkel.

Egy további nemzetközi jogi baki amit az SZNT elkövet az egy másik határozattervezetben fogalmazódott meg  a gyűlésen, mely szerint az SZNT a Lisszaboni szerződés által bevezetett EU szintű polgári kezdeményezés eszközével kívánna élni, és az érvényesítéshez szükséges egymillió aláírás összegyűjtésével elérni, hogy uniós szintű jogi aktus ismerje el az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogát, biztosítson sajátos jogállást az általuk lakott régióknak.

Ez úgy ahogy van EU-jogi nonszensz.

Ha alaposabban elolvasták volna a polgári kezdeményezési jogot részletező 211/2011/EU számú rendeletet akkor abból tudnák, hogy polgári kezdeményezést csak olyan kérdésről lehet indítani, amiről a Bizottságnak már most is hatásköre volna jogalkotást kezdeményezni, de valamiért nem teszi; esetleg tette, de a Tanács vagy a Parlament valamiért leszavazta. Kifejezetten nem lehet olyan kérdésről kezdeményezést indítani, ami kizárólag a tagállamok hatáskörében van. Jelen pillanatban az Európai Bizottságnak semmiféle hatásköre nincs „őshonos nemzeti kisebbségek önrendelkezését” biztosító, vagy az ezek által lakott régiók „sajátos jogállását biztosító” jogi aktus kezdeményezésére. Egy beadvány elbírálásánál a Bizottságnak két alapvető szempontot kell figyelembe vennie: a kezdeményezésnek olyan ügyet kell érintenie „amelyben a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására lehet szükség” és „az Európai Bizottság hatáskörén belül terjesszen elő javaslatot” – a rendelet 8. cikkének megfelelően. Nos „az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezése” (bármit is jelentsen ez) egyszerűen nem uniós hatáskör, egy ilyen kezdeményezést már az iktatásánál visszautasítana a Bizottság. Ez egy

újabb jogi félremagyarázáson alapuló politikai porhintés.

Minimális esélye csak egy olyan kezdeményezésnek volna, amely kisebbségi nyelvi jogok tiszteletben tartását biztosító jogi aktus kezdeményezést kérné a Bizottságtól, hisz a soknyelvűség, a nyelvek mint Európa kulturális örökségének a védelmére valóban van alapszerződési hatáskör, amely kis jóindulattal ráhúzható a kisebbségi nyelvek védelmére is. De még egy ilyen kezdeményezés regisztrációja sem lehet biztos.

Polgári engedetlenséggel fenyegetőzni pedig egyenesen felelőtlenség. No nem mintha pár száz „nincs más dolgom” emberen kívül bárki székelyföldi hirtelen megtagadná az adók kifizetést, az állami munkába menést, a gyülekezések engedélyeztetését, stb. ha éppen nem lenne székely régió. Az egységes székely régió fontos kérdés, szükséges dolog, de abban teljesen biztos vagyok, hogy

ez a székelyföldi polgárok tizenhetedik gondja

a munkanélküliség, a szegénység, a feljelenten infrastruktúra, az önkormányzati és állami hivatali korrupció, a „komás-munkahelyhez jutás”, vagy éppen a roma-kérdés után. Hányan fognak tényleg engedetlenséghez folyamodni? Ugyan már. Székely régióért egyetlen helyen lehet és érdemes harcolni: a román parlamentben.

Az SZNT és a mindenféle széki tanácsai persze könnyen kijelenthetnek bármit, hisz nem indulván választásokon, még jogi személlyel sem rendelkezvén, nem kell soha felmérniük saját támogatottságukat, senki sem tudja valójában, hogy egy széki tanács mögött van-e egy baráti körön túli támogatottság.

Az SZNT-sek semmit sem tanultak

a többi európai kisebbség sikeres autonomista küzdelmeiből.  Továbbra sem értik meg, hogy az autonomista mozgalomnak az irredentizmus a halál csókja, továbbra sem fogják fel, hogy a kisebbségi nyelven folytatott autonómiázás legfeljebb önmaszturbációra jó, hisz ha bármilyenféle eredményt el akarunk élni, ahhoz a többség nyelvén kéne kommunikálni. Kezdem azt hinni, hogy

a tanácsos autonomisták valójában nem is akarnak a XIX. századi gittegylet

szintjén túllépni. Nekik es így pontosan megfelel. Havonta bedobnak a magyar sajtóba valami bombasztikus, de amúgy alátámaszthatatlan és többnyire időből kiesett nyilatkozatot, ezt meg néhány kisebbségi jogok területén járatlan erdmagyar sajtóorgánum ünnepélyesen lehozza (már hányadikszor). És itt a vége, ezzel mindenki meg van elégedve. Letudtuk (a totál eredménytelen) ehavi autonómiázást is. A román közélet, sajtó és politikum meg éli a párhuzamos életet, esetleg néha beleakad valami (újra magyarul) elszottyantott irredenta mondatba, letudván az ehavi székely ijesztgetést is.

És így keleten a helyzet továbbra is változatlan. Maradna. Szerencsére az autonomista ligában mások is fociznak.

Advertisements