A dákoromán áfium ellen való orvosság

Posted on 2011. december 01. Szerző:

2


Mi lesz itt velünk, ha már egy jó kis kivoltitthamarább ürügyén sem csépelhetjük majd egymást minden román állampolgár nemzeti ünnepén?


Jó ez a nemzeti ünnep.

A nemzet többségi és kisebbségi polgárai koszorúzás és zászlólengetés emelkedett hangulatában, nagy egyet(nem)értésben elmélkedhetnek arról, ami végső soron a legfontosabb: ki volt itt először, gyengébbek kedvéért kit illet meg ez a tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Többségi polgártársainknak a kérdés tiszta és világos: dákok és rómaiak, ergo legalább 2100 éve itt vannak.

S ezt elég nehéz megverni, ugye.

Mi, kisebbségi magyar polgártársak ennél szerencsére sokkal józanabbak és értelmesebbek vagyunk. A bunkó nacionalista románoktól eltérően ugyanis pontosan tudjuk, hogy manapság egy adott terület feletti igényt egyenesen nevetséges történelmi érvekkel alátámasztani (érdekes kérdéseket vethetne fel, hogyan juttassuk vissza példának okáért Észak- és Dél-Amerikát az indiánoknak). Így számunkra a dákoromán kérdés kizárólag tudományos jellegű: a történelemtudomány iránti olthatatlan érdeklődésünk folytán tisztában vagyunk azzal, hogy a román nép dák eredete szemenszedett hazugság, azaz nem lehettek itt időszámításunk első évezredében, magyarán Erdély területe nem őket,

hanem kizárólag minket illet meg.

Nos, ha így állnak a dolgok, épp ideje megszívlelni az ezeréves magyar közmondást: az okos enged. Engedjük hát a dákoromán kérdést az illetékesek hatáskörébe: hadd foglalkozzanak vele a román történelemtudósok, elvégre saját történelmükről van szó. A magyar gyerekek pedig nyugodtan tanulhatnának az iskolában valami olyasmit, hogy „bár a kérdést tudományosan még nem sikerült teljes bizonyossággal tisztázni, a hivatalosan elfogadott történetírás szerint a román nép a dák és a római népek keveredéséből alakult ki valamikor az első évezred elején”.

Ez persze még jó tíz-húsz évig okozhat szívfájdalmat azon kisebbségi magyar polgártársaink körében, akik – szigorúan a tudományos precizitás jegyében! – képtelenek lesznek megemészteni a történelemhamisítás ezen fokát.

De nagyon jó hírünk van számukra!

Az, hogy ilyen körülmények között a román eredet körüli nézeteltérések szép lassan el fognak csitulni. Mi több, a magyarok „visszalépésével” a kérdéskör etnikai méregfoga is ügyesen eltávolíttatik, tehát lassanként abban sem lesz semmi poén, hogy a magyarokat (vagy a „magyarabb gondolkozású” románokat) hergeljék vele. Így társaihoz hasonlóan előbb vagy utóbb ez a téma is ott fog majd porosodni a semlegesen unalmas, harmadrangú tudományos kérdések tárházában.

És ezen a ponton kerülhet képbe az a kellemetlen faj, melyet doktorandusznak nevez a tudományos világ. Tudvalevő, hogy ezen faj egyedei nemhogy a nemzetüket, de tulajdon nagymamájukat is eladnák, hogy sikerüljön olyan botrányt kavarniuk a hivatásos tudományszemlélet állóvizébe, mellyel szakmai ázsiójuk a lehető leglátványosabban növekedhetne. Merthogy mi lehet jobb elégtétel – és nem utolsósorban szakmai ajánlólevél – a frissen diplomázott ifjú titánnak, mint a begyepesedett kánonokkal való bátor szembehelyezkedés. Nos, ha a majdani frissen végzett román ajkú történész doktori fokozatra hajt,

kizárt, hogy ne harapjon rá a dákoromán elmélet porlepte iratcsomóira.

És roppant hirtelenséggel újra beindulna a kutatás, ezúttal az érvek/ellenérvek szigorúan szakmai vizsgálatának alapján – érdektelensége mellett ugyanis még túl kockázatos is lenne a fiatal kutató számára, ha továbbra is mítoszok színvonalán közelítene a témához. És bekövetkezne az igazi, Watzlawick-féle másodfokú változás: az alapvetően nemzeti büszkeségi kérdés frappáns módon értékelődne át generáció- és történelemszemlélet-váltás kérdésévé. Tehát nem mi, a sértett fél, hanem

saját vérükből sarjadó történészpalánták

robbantanák ki a gyökeresen új szemléletű román etnogenézis forradalmát!

… … …

Eh, azért nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok – vethetné közbe a kedves olvasó.

Szerencsére – fűzhetném hozzá. Mert mi lesz itt velünk, ha már egy jó kis kivoltitthamarább ürügyén sem csépelhetjük majd egymást minden román állampolgár nemzeti ünnepén?

(Illusztráció forrása: coins.ro)

Reklámok