Agresszív kismalacok a jégen

Posted on 2011. december 19. Szerző:

17


Mi se jellemzőbb mioritikus tájainkra (sőt, vén Európánkat szemügyre véve még ennél kevéssé mioritikusakra is), hogy nemzeti kérdések terítékre kerülésekor mindenki roppant hirtelenséggel veszíti el a racionalitás iránti érzékét. Gyengébbek kedvéért: azt a valamit, melyre amúgy az emberi faj képviselőiként annyira büszkék vagyunk.

Különösen érvényes ez a sportban kiélt nemzeti identitásra. Hazánkban elsősorban a foci jöhet szóba ebben a tekintetben, de történetesen a legújabb hokibotrány mutatott rá, hogy látszólag normális emberek is képesek patologikus tüneteket produkálni (vö. kollektív elmebaj), ha nemzeti büszkeség kinyilvánításáról van szó.

Lássuk csak. Román–magyar jégkorongmeccsen a túlnyomórészt magyar nemzetiségű játékosokból álló román csapat összeszorított szájjal hallgatja a román himnuszt, de

néhányan teli torokból éneklik a magyart.

Mindez azt követően, hogy napokkal azelőtt az under 16 keret magyar ajkú játékosai közül hárman vizes törülközőkkel, amolyan jó székelyesen paskolták (és alázták) meg román csapattársukat, mert utóbbi elvárta volna, hogy románul beszéljenek a jelenlétében.

Nos, a nemzetállami koncepció kétszáz éves dühöngése tündöklése meghozta az eredményét: még józan, mértéktartó erdélyi magyar blogok is a “média révén széles tömegek ingerküszöbét elérő megnyilvánulások”-ként jellemezték az esetet, “amelyek a magyarkérdést, az erdélyi magyarok kulturális-etnikai különállásának problémáját élesen, hidegzuhanyszerűen dobják be a köztudatba, a politikától elvileg távol eső dimenziókban is.” Holott mindközönségesen

a hülyeség, a bárdolatlanság és az elemi tisztelet teljes hiánya

lényegesen jobban minősítené a két incidens indítékait.

A nemzeti válogatott kifejezés ugyanis – mindig is jól tudott, de kissé elfeledett módon – állampolgári, azaz politikai nemzetre vonatkozik. Ha nem így lenne, a román válogatottban értelemszerűen nem kaphatna helyet más nemzetiségű játékos, például magyar. Magyarán a román zászlót és a román himnuszt egyaránt Románia minden állampolgárának, pontosabban az ezeket képviselő csapatnak tiszteletére vonják fel illetve szólaltatják meg a válogatott mérkőzésein. Természetesen minden romániai magyar polgár szíve joga az az anomália, hogy ne az őt képviselő csapatnak (érthetőbben: saját csapatának) drukkoljon, de egy játékos részéről ugyanez a gesztus már finoman fogalmazva is különös. Képzeljük csak el a dolog üzenetét:

Számomra hótt közömbös (de inkább gyűlöletes) az a zászló és az a mez, amelyet képviselek, sőt, az ellenfél szimbólumait sokkal inkább a sajátoménak tekintem, de hát tudják, uraim és hölgyeim, a pályafutásomért mindenre képes vagyok. Pontosabban egyetlenegyre nem, nevezetesen: legalább annyi tiszteletet mutassak a nekem szurkolók felé, hogy a reflektorfényben némileg palástolni próbáljam az ábrázatomra kiült undort.

Kedves olvasóink fantáziájára bízom, hogy a legendás székely virtus, karakánság, no meg egyenes gerinc milyen megoldást sugallhatna azon játékosoknak, akik számára a román mez magukra öltése a csömör non plusz ultráját jelenti – a válogatott keretbe bekerülni tudniillik megtiszteltetés, nem kényszer (profi játékosként is van élet harmadosztályú ligában, a pityókaföld mellett). De hát a karrier az karrier…

A törülközős incidensre pedig kár minden kommentár. Ha rajtam múlna, még a hottentotta válogatott szövetségi kapitányaként is úgy vágnám ki a társuk irányába tettlegességhez folyamodó játékosokat a keretből, hogy nemcsak nemzeti zászlót, de

hokiütőt se lássanak többet életükben.

És nem feltétlenül megtorlásból, de tisztán racionális indítékokból (már megint ez a fránya racionalitás, ugye). Merthogy gátlástalan törtetőkre, pszichopatákra no meg (esetünkben) agresszív kismalacokra alapozni egy válogatott sikerét, az ugyebár messze nem a legésszerűbb befektetés. Akkor sem, ha az úgynevezett rajongók tekintélyes részének a sport nem játékot jelent, hanem különböző (vélt vagy valós) identitások – néha a szó szoros értelmében – vérre menő hadjáratát. Még a 21. században is.

(Az illusztráció forrása: Realitatea)

Reklámok
Posted in: Nacionalizmus