Verespatak ma és holnap – semmi kerekasztal, semmi beszélgetés

Posted on 2012. április 28. Szerző:

0


Szerdán, 2012. április 25-én a Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat szervezésében kerekasztal-beszélgetésre került sor Verespatak ma és holnap címmel. Az esemény meghívottai volt Wanek Ferenc, a Sapientia Környezettudomány szakának oktatója, Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, politikus és Kovács Csongor Zoltán, a Zöld Erdély Egyesület elnöke. A beszélgetést Végh Gergely HÖK elnök moderálta.

A fenti pár sor egy sótlan hír lenne arról, ami az Óváry-teremben történt, alább azokat a megjegyzéseket írom le, amelyek az esemény közben eszembe jutottak, miközben ment a sok monológ és forgott a kamera. Bevallom, két óra erejéig bírtam részese lenni a rendezvénynek, két okból kifolyólag: a rendezvény hangulata/szakmaisága, de főként a moderátor tökéletlenségének köszönhetően.

A kezdet kissé döcögősre sikerült, mert a politikus meglehetősen későn érkezett (és mint később kiderült hamar távozott a közelgő választási kampány okán), de a lényeg, hogy elkezdődött. Ha a jelenlévők közül valakinek nem volt ismerős a három meghívott, a moderátor bevezetője során világossá válhatott, hogy milyen kerekasztal-beszélgetésre jött, ugyanis már a bevezetőben sok valótlan információ is elhangoztt (közülük a legenyhébb, hogy moderátorunk szervezőként a Kolozsvári Hallgatói Önkormányzatot jelöli meg, ami ugyan nem létezik, de van Sapientia Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat) és mintegy megadta az est verespataki bányaprojekt elleni alaphangulatát.

A meghívottak, illetve egy a közönség soraiban ülő lelkes úriember szépen sorban minden valós és valótlan állítást felhasználva, sokszor szakmailag erősen megkérdőjelezhető kijelentéseket tettek nemcsak a jelenlegi verespataki bányaprojektre, hanem általában a verespataki érckészletre és az ércbányászatra vonatkozóan. Mindezt annak ellenére, hogy az egyik meghívott a projekt körüli viták szakmaiságát hiányolta. De így nem volt és nem is lehetett semmiféle kerekasztal, inkább egy pártgyűlés, ahol a verespataki bányaprojektet és a bányászatot megint be lehet mutatni egyoldalúan, vehemensen, de ott és akkor a környezetért harcosan aggódók oldaláról.

A politikus későn jött, hamar távozott, korrekt módon nem válaszolt olyan kérdésre amelyben nem érezte magát illetékesnek, és tegyük hozzá: jópofa volt. Miközben a verespataki bányaprojekthez (is) kapcsolódó politikai tevékenységét és annak hátterét ecsetelte, különböző módokon a fenébe kívánt mindenkit akit szóba került és a verespataki bányaprojekttel pozitív értelemben került kapcsolatban. Szavaiból az indokai is kiderültek: a környezetvédők azt mondták, hogy beszélgetés tárgyát képező projekt a környezetre nézve hátrányos, illetve ő maga is meg van győződve arról, hogy az ország sokat veszít egy ilyen beruházás kapcsán. Természetesen joga van a véleményéhez, de jogászként talán a bányatörvényről is beszélhetett volna, illetve akár arról is, hogy más európai országokban milyen törvények szabályozzák a bányászatot és ehhez hogyan viszonyul a hazai bányatörvény. Távoztakor, mint minden Eckstein-féle verespataki bányatervezet elleni akció alkalmával, azzal az érzéssel maradtam, hogy valószínűleg többet tud, a beruházás politikai és vállalkozói hátteréről, mint amennyit elmond, elmondhat.

A teremben maradt két meghívott, illetve a közönség egy lelkes tagja aztán szabadon ecsetelhette mindenféle módon és formában, hol több, hol kevesebb szakmaisággal, hogy miért is rossz az egész tervezett beruházás. Amikor pedig már nagyon elragadtatta magát a bányászatellenes hangulat a hallgatóság már-már éljenzett, miközben megcsillantak a teremben az aranyfülbevalók, mobiltelefonon pötyögtek a jelenlevők és valahol máshol katasztrofális környezeti pusztítást végezve bányásztak, vagy mobil telefont szereltek össze az emberek. A mi jólétünk, kütyüink biztosításáért is.

Két órai egyoldalú kerekasztalozás után idő előtt távoztam és azon töprengtem, hogy miért nem hívtak meg egy érckutató geológust, aki a fellebbenthette volna a fátylat a verespataki érckészlettel kapcsolatos valós információkról, illetve pár szóban vázolhatta volna, a bányászat helyét a világban, amiben élünk. Hiányzott egy közgazdász, aki a projekt gazdasági oldalát járhatta volna körül, szakmailag, nemzetközi és európai összehasonlításokkal. Talán legközelebb majd a moderátor is megfelel a feladatának, addig is javaslom olvasmánynak a http://think.transindex.ro/?p=995, ugyanis Márton István mondanivalója jól összefoglalja mindazt, ami a kerekasztal- beszélgetésből hiányzott.

Reklámok