Kolozsváros milyen város?

Posted on 2012. július 13. Szerző:

11


Azaz magyar-é, vagy román? Erre a kérdésre természetesen mindenki tudja a pontos választ.


Vass Ádám például, a CFR focicsapat új középpályása, aki a minap jelentette ki: örül, hogy Kolozsváron, egy magyar városban játszhat.

A román szaksajtó jó részének úgyszintén kiforrott – igaz román számára mondhatni kötelező – válasza van a kérdésre, egyesek nem is átallottak aberránsnak vagy akár delíriumosnak minősítetni a játékos kijelentését.

Az erdélyi magyar blogoszféra ugyancsak hozta a formáját, a Terrasiculorum blog konkrét (igaz, jó 80 éves) számadatokkal támasztja alá az igazi magyar számára mondhatni kötelező változatot.

Nekem pedig már csak a legutóbbi szlovéniai látogatásom jut eszembe. Pontosabban Piran (olaszul Pirano), igazi gyöngyszem a szlovén kisvárosok között, melyet

nem véletlenül nevezek szlovénnek,

hiszen napjainkban már senkinek nem jutna eszébe nem szlovén településnek titulálni. Pedig az egykori kalózvároska az 1910-es népszámlálás idején még nem kevesebb, mint 95,97%-nyi olasz többséggel rendelkezett, míg a szlovének aránya valahol 0,1% alatt mozgott! Az 1947-es isztriai exodus viszont radikálisan változtatta meg az etnikai arányokat, mára a város olasz közössége a példás kisebbségvédelem ellenére is jóval a kolozsvári magyarság számaránya alá esett.

Jól ismerjük mioritikus tájainkról, mennyire hálátlan szerep a történelem veszteseinek illetve nyerteseinek szerepében tetszelegni. Előbbieknek az állandó siránkozás, a sebek nyalogatása morzsolja szét a maradék ítélőképességét (mint sziklát a székelyhimnuszban), utóbbiak lába alól az elfojtott bűntudat (és ennek folyományaképpen az állandó bizonyítási kényszer)

húzza ki szép lassacskán a valóság talaját.

Nos, a szlovéniai népségek mintha a mieinknél néhány fokkal kevésbé lennének ütődöttek. Azazhogy – még az odatévedt turista számára is evidens jelek alapján – egészen normálisan tudják kezelni a sértő illetve a sértett fél szerepét. Az egykori jugoszláv kommunisták sikeres etnikai tisztogatási kísérletére immár nem bűntudattal és frusztrációval, hanem szomorú, de régóta letudott történelmi tényként tekintenek. Nem akad már fenn azon az olasz kisebbség, hogy a történelem szokott erre-arra pofonokat osztogatni, s a városka etnikailag bizony jó ideje nem az, ami volt valaha. A többség pedig tisztában van azzal, hogy

nincs mért szégyellnie, ha nem őshonosként lakják a várost.

De ami fontosabb, a minden zugban tetten érhető olasz örökségre büszkeséggel tekintenek. Valamint – nem utolsósorban – az utolsó vonásig kiaknázható turisztikai látványosságként, ami természetesen nem merül ki az olasz helység- és utcanévtáblák odabiggyesztésével, de még a többnyelvű szoborfeliratokkal vagy turisztikai tájékoztatókkal sem.

És érdekes módon senkire sem szakad rá az ég, na meg az Adria is egész nyugodtan ül a medrében amiatt, hogy nem firtatják különösebben, vajon

akkor most a város végül olasz-e vagy szlovén?

Ha az Adria kolozsváriasítása objektív nehézségekbe is ütközik, bár egy ilyen szlovéniai eget szívesen elfogadnék szeretett magyar városunk | román városunk* fölé is…


* a nem megfelelő változat az olvasó egyéni ízlése alapján áthúzható

Advertisements