Túlléptétek a határt

Posted on 2012. július 20. Szerző:

2


A Mandiner konzervatív hírportál igen kétes hírnevet gyűjtött be magának azzal, hogy a meglepően liberális elvek alapján szerkesztik a hozzászólásokat. Magyarán sehogy. Így történhet meg az a visszás kettősség, hogy a cikkek hangnemére valamint a sajtószemlézésre ráfogható ugyan a józanság, a mértéktartás, az írásokat követő kommentáradat végigolvasásához viszont esetenként

erős gyomor és kötélidegek kellenek.

Mivelhogy a Szabadtér szerkesztősége is hasonló alapelvek alapján moderál (annyi különbséggel, hogy minősíthetetlen hozzászólások esetén azért fenntartjuk az utómoderálás eszközét – szerencsére igen ritka az ilyen), nem lenne túl tisztességes hozzáállás, hogy ugyanezen elveket nem kívánatosnak minősítsük Mandinerék esetében.

Egy Facebookos bejegyzés szemlézésére érkezett hozzászólások viszont átlépték az a határt, melynél az elhatárolódást úgymond helyettesítendő “a kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi” kényelmes hozzáállás

elegendő mentséget nyújtana.

A facebookos bejegyzést a brutálisan meggyilkolt Bándy Kata édesanyjának idővonaláról szemlézték, melyben a gyermekét tragikus módon elveszítő édesanya csupán annyit kér, hogy

se a lányunk nevét, se a személyes tragédiáját ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül.

Az eddigi tapasztalatok alapján mondjuk várható volt, hogy pont az édesanya kérésének apropóján szemrebbenés nélkül folytatódjon a hozzászólásokban az uszítás, a gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának követelése.

A gyászoló édesanya lepatkányozása,

valamint a “Leszarom Bándy családját! Ki a faszomat érdekli, hogy ők mit akarnak?”-szerű hozzászólások viszont minden valamirevaló szerkesztőségben ki kellett volna hogy verjék a biztosítékot.

Ennek egyelőre semmi nyoma sincs – annak ellenére, hogy mailben valamint a cikkhez való hozzászólásban is jeleztem, hogy itt egyesek túlléptek egy határt, kéne mozdulni valamit az ügyben. Pedig

még a liberális szerkesztési elvekről sem kellene lemondaniuk,

hiszen kiemelt hozzászólásban (ún. vezérkomment) vagy éppenséggel külön írásban is el lehetne határolódni a mocskolódó hozzászólóktól, sőt, kis ügyességgel akár közröhej tárgyává tehetők azok, akik feltétlenül közszemlére óhajtják bocsátani elemi jóérzésük hiányát.

Kíváncsian várom tehát, lesz-e valamiféle elhatárolódás ebben az ügyben. Vagy inkább vállalják a náci beütésű hozzászólókkal való cinkosság igencsak nehezen lemosható gyanúját…

Advertisements