Legalább a káröröm

Posted on 2013. július 01. Szerző:

0


Képzeljük csak el Szőke Mária Magdolna román állampolgárt az egyik – teszem azt – spanyolországi szálloda recepciós pultjánál.

A szállodai alkalmazott arcáról azonnal lelohadna a mosoly, mihelyt meglátná a román útlevelet. Még a keze is megállna a levegőben, amellyel a távirányítót nyújtotta volna a tévéhez. Nem, kérem szépen, a románok eddig minden esetben ellopták a távirányítót, úgyhogy előbb ide az 50 euró garanciát. És a szóbanforgó hölgy kivörösödött arccal magyarázhatná, hogy ő márpedig erdélyi magyar, azaz nem román, csak romániai. Természetesen süket füleknek, mert ez a mutatvány eddig még soha, egyetlen erdélyi magyarnak sem sikerült…

Nos, tegyük fel, hogy a fenti történet hőse tiszta véletlenül azonos egy bizonyos, erdély.mában megjelent rasszista cikk írójával. Vajon leesne-e a tantusz a szerzőnek, hogy épp ugyanazt a bűnösen egyszerűsítő, primitív előítéletet kapja vissza a spanyoloktól, mint amellyel a cigányság egészéhez viszonyult az írásában?

Szerintem nem. Vérbeli fajgyűlölőknél ritkaságszámba megy az ilyen szintű absztrakciós készség. De legalább maradhatnék a galád kárörömmel.

(megjelent a Nethuszáron)

Advertisements