A holdat és a csillagot is

Posted on 2013. október 30. Szerző:

3


Reménykedhetünk, hátha egyetlen normális, sőt, jóindulatú román sem látta a tüntetést. Mert ez a burkolt üzenet naná, hogy emészthetőbb azoknak, akik (ugyan)csak a minél nagyobb szavak, az erőfitogtatás, és úgy általában, a nacionalizmus nyelvén értenek…


Nézem a Székelyek Nagy Meneteléséről közvetített képsorokat és próbálom egy normális, sőt – horribile dictu! – jóindulatú román helyébe képzelni magam.

Vajon mit látnék az ő szemével?

Az első benyomásom mindenképpen kellemesmeglepetés-számba menne: »Autonomia nu înseamnă independență, înseamnă eficiență«, »Vrem autonomie, nu independență«, »Ținutul Secuiesc există și este în România«, »România este și țara noastră, a secuilor«* és így tovább. Nocsak, ezek a székelyek már nemhogy nem a nyereg alatt puhítják a húst, de mintha megtették volna az első lépéseket az értelmes, higgadt és – főleg – román nyelvű, románok számára érthető, elfogadható üzenetek irányába!

Vagy legalábbis látszólag. Mert valami csak zavarna a látványban, bár elsőre nem tudnám megfogalmazni, hogy micsoda.

És akkor – hoppá! – leesne a tantusz.

Hogy is van ez, amikor a tüntetésen megjelenő szimbólumok „a sorok között olvasva” pont az ellenkezőjét üzenik? A helységnevek táblái magasba emelve, de ezeken kizárólag magyar (meg esetenként az elmaradhatatlan rovásírásos) elnevezések – mintha román (és roma) egy szál sem élne ezen a vidéken?

Magyar zászlóból erdőnyi sorakozik. Lehet vitatni, hogy ezek most Magyarországot vagy a Földgolyó magyarságát hivatottak jelképezni, de ettől még tény, hogy román zászlót még véletlenül, mutatóban sem látnék. (Azt pedig végképp ne adja az Isten, hogy a piros-fehér csíkos zászlók mibenlétére is kíváncsi legyek.) És akkor óhatatlanul megfordulna a fejemben, vajon nem valami egyetmondunkdemástcsinálunk-szerű orbitális átverés van itt készülőben,

éppúgy, mint Koszovóban?

Ahol az albánok a holdat és a csillagot is leígérték az égről, amikor a szerb kisebbség jogairól volt szó, majd – miután helyzetbe kerültek – gyorsan összedobták a saját kis nemzetállamocskájukat. Akkora sikerrel, hogy az öt százaléknyi szerb futhatott, amerre látott, ha maradt még csöpp esze.

Azt már a nyájas olvasó fantáziájára bízom, hogy ezek után az első, vagy inkább a második benyomásomat osztanám meg egészen hasonlóan román szomszédjaimmal, kollégáimmal a székelyek nagy meneteléséről.

De ejsze mégsem ilyen sötét a helyzet. Reménykedhetünk, hátha egyetlen normális, sőt, jóindulatú román sem látta a tüntetést. Mert ez a burkolt üzenet naná, hogy emészthetőbb azoknak, akik (ugyan)csak a minél nagyobb szavak, az erőfitogtatás, és úgy általában, a nacionalizmus nyelvén értenek…

(Megjelent a Nethuszáron)


* (rom.) Az autonómia nem függetlenséget, hatékonyságot jelent; Autonómiát akarunk, nem függetlenséget; Székelyföld létezik és Romániában van; Románia a mi országunk is, a székelyeké.

Advertisements