Ingerküszöb

Posted on 2014. május 12. Szerző:

1


Eszembe jut egy másik jelenet, ahol a vizuális elemek még ennél is gyomorforgatóbbak. És elképzelem a szakállas transzvesztita látványán fintorgó erdélyi magyarunkat, amint épp az ukrán válság híreinek monoton képsorait bámulja a képernyőn.


Közhelyszámba megy, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál trófeái már rég nem a zenei minőségről szólnak – amennyiben lehet egyáltalán nívóról beszélni egy nyilvánvalóan középszerűségre optimizált zenei fesztivál esetében. Arra viszont, hogy az idei győztes produkció mennyire nem az (egyébként ügyesen megkomponált) alkotással, az (egyébként karakteres és jól eltalált) énekhanggal és az (egyébként mértéktartó, elegánsan minimalista) előadásmóddal fogja beírni magát a könnyűzene történetébe, még a legcinikusabb kritikusok sem gondoltak. Nem, a szavazó nagyérdemű figyelmét távolról sem a fenti hármas, inkább egy bizonyos látványelem kötötte le:

a menyasszonynak jól láthatóan töke volt,

ami, ha nem is volt explicite közszemlére téve, módfelett evidensnek tűnt a hölgynek öltözött előadóművész méretes körszakállából.

Nos, jelen írásnak nem tisztje boncolgatni, hogy az említett adalék mennyit tett hozzá a produkció művészi értékéhez – vagy éppenséggel vett el belőle. Érdekesebb kérdés, hogy ez a – jelek szerint csak látszólag – jelentéktelen színpadi részlet „gyomorforgató nemi jellegű tévedések” címén igencsak telibe találta egyes nemzet- és polgártársaink érzékenységét. Pedig már-már bedőltünk annak az általános tévhitnek, hogy a liberális fertőn nevelkedett huszonegyedik századi erdmagyar ember ingerküszöbe egyre és egyre magasabb!

Vagy mégis?

Eszembe jut ugyanis egy másik jelenet, ahol a vizuális elemek talán még ennél is gyomorforgatóbbak. Az odesszai szakszervezetek lángoló székházára gondolok, na meg a bennrekedt félszáz emberre. A következő kép már a felismerhetetlenségig égett arcok, az elszenesedett végtagok nem kevésbé „undorító” látványa. És elképzelem az osztrák szakállas transzvesztita látványán fintorgó erdélyi magyarunkat, amint épp az ukrán válság híreinek monoton képsorait bámulja a képernyőn: „Látod, drágám, így szokott ez lenni, ha ezek nem tudnak békében megférni egymással. De semmi baj,

legalább megvan a jogalap Ukrajna szétszakítására,

Magyarország visszakapja Kárpátalját, és hátha valami székelyföldi autonómiácska is összejöhetne Putyin jóvoltából. Akkor hát melyik csatornán lesz a telenovella a híradó után?”

(Megjelent a Nethuszáron. Illusztráció forrása: John P. Lucas blogja)

Advertisements
Posted in: Liberalizmus